Cosimo Rosselli a Quattrocento (az itáliai reneszánsz képzőművészet első szakaszának – 1400–1500 – megjelölésére használják) olasz festője, főként szülővárosában, Firenzében, de Pisában és két éven keresztül Rómában is tevékenykedett. Bár kortársaihoz képest a művészettörténet nem tekinti pályafutását kiemelkedőnek, mégis abban a szerencsében lehetett része, hogy munkásságát a római Sixtus-kápolna őrzi számunkra.
Rosselli több firenzei festővel együtt 1481-ben megbízatást kapott egy közös projekt kivitelezésére, ahol ó- és újszövetségi jeleneteket kellett ábrázoljanak. Ennek a közös munkának a részeként született meg az itt bemutatásra kerülő Utolsó vacsora festmény. Giorgio Vasari művészettörténész elbeszélésében úgy él ez az esemény, mint amelyben Rosselli mellőzött és kigúnyolt művészként szerepelt. Ennek ellenére a harmonikus színhasználat miatt a művész végül elnyerte a pápa elismerését.
A kompozíció a Jézus élete epizódok része, és a többihez hasonlóan egyszerre több történetet is megjelenít. A frízen a REPLICATIO LEGIS EVANGELICAE A CHRISTO felirat található. A freskó sajátossága, hogy az apostolok egy félköríves apszisban költik el a vacsorát. A patkó alakú asztal közepén Jézus látható, akit az apostolok vesznek körbe, evőeszköz csak Jézus előtt látható. Júdás az apostolokkal szemben, a néző szemszögéből pedig háttal van ábrázolva. Az asztal előtt látható háziállatok az árulását szimbolizálják. A háttérben Jézus szenvedéstörténetének három jelenete látható: a vérrel való verejtékezés, az elfogatása és a keresztre feszítése. E három kompozíciót a művészettörténet egy másik művésznek, Biagio d’Antonionak tulajdonítja.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/10-es számában.
