Húsvétra készülődve, nagyböjtben, a márciusi téma „testi, lelki tisztulásunk” a Hittan.ro katekétikai portálon. E témához kapcsolódva Gondolatmorzsák a szentgyónásról címen folytattak beszélgetést, amelyben kérdések hangzottak el, problémákat vetettek fel fiatalok, ezeket tapasztalt lelkivezetők igyekeztek megválaszolni.
Március 8-án este a szentgyónásról közvetített a Hittan.ro katekétikai portál beszélgetést Sárközi Sándor kolozsvári piaristával és Szilvágyi Zsolt temesvári plébánossal, püspöki helynökkel. A beszélgetést a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum két XI. osztályos diákja, Balog Dominik és Varga Dominik moderálta. A kérdések névtelenül érkeztek az interneten elérhetővé tett űrlapot kitöltőktől, illetve a szatmárnémeti líceum diákjaitól. Nagyon értékes, tartalmas beszélgetés volt, érdemes meg- vagy visszahallgatni, kisebb körben, hittanórán beszélgetni is a hallottakról.
A kiemelt gondolatok ízelítőt adnak a beszélgetésből, a nagyböjtben is aktuális téma különféle vetületeire világít rá.
„A bocsánat nagy ajándék. Nem könnyű másnak megbocsátani, de bizonyos esetekben önmagunknak még nehezebb. Ezért olyan nagy ajándék, hogy valaki kimondja nekem hallható módon, hogy hidd el, a te bűnöd bocsánatot nyert. Az, ami történt, most nem számít, és te tiszta lappal folytathatod az életedet. Én ezt nagyon sokszor nagy-nagy ajándékként éltem meg, és azt hiszem, sose érhettem volna ezt el, ha egy másik személynek, történesetesen egy papnak nem mondtam volna el.” (Szilvágyi Zsolt)
„Nem azért szeretek gyóntatni, mert szeretem a megalázódó embereket előttem, hanem mert én is abban hiszek, hogy a gyónás folyamán fölemelkedik a gyónó. Rájön, hogy dehogy hitvány, hanem a mi Urunknak a szeretett gyermeke. És a mi Urunk most felemeli őt. És akkor a pap akár olyan áldást is tud mondani a gyónás végén, amelyikbe a pár perc alatt megismert kis életét, családját, gondját is beleszövi, erőt kér hozzá. (Nagyon tömény helyzet egy gyónás, lélekkel kell jelen lenni a papnak…) Látom, hogy ettől néha nagyon meghatódnak, megörülnek ennek. Lehet látni, hogy megerősödtek… Nem azt érzik, hogy hitvány vagyok és az is maradtam. Nem, hanem azt, hogy fölemelkedtem. Nem az egója fényesedett meg, hanem valahogyan a lelke emelkedett, tisztult.” (Sárközi Sándor SchP)
„A felkészülésnek vannak lépései: megvizsgáljuk lelkiismeretünket, megbánjuk bűneinket és felélesztjük magunkban azt a szándékot, hogy megpróbáljuk azokat a bűnöket kerülni. Nem biztos, hogy sikerülni fog, de ez a szándék ott kell legyen… Ezt a szándékot azért élesszük mindig föl, de tudjuk azt, hogy nem mindig fog menni, vagy vannak olyan területek, ahol nagyon gyengék vagyunk… Azt hiszem, a mai világunkban különlegesen nehéz elfogadni, hogy úgy a növekedés, mint a gyógyulás egy folyamat. Meg vagyunk szokva azzal, hogy nagyon gyorsan megoldódik ez-az, megnyomunk egy gombot vagy rendelünk valamit és az minél hamarabb meg kell érkezzen. A lelki életben ez nem így van. Az, hogy mi megszabaduljunk egy rossz szokástól, hogy kinőjünk egyfajta szűk életből, amikor csak magunkra gondoltunk, egy folyamat. És ehhez a folyamathoz hozzátartozik az, hogy mi a gyónásban újra és újra kérjük a jó Istennek a kegyelmét.” (Szilvágyi Zsolt)
„Azért nem szabad sokáig várni a lelki szárazságban, mert kiszárad az ember és eldurvul az arca és a lelke. Nem egészen ide kapcsolódik, de azért mégis… Magamban az imánál én ezt a két kategóriát állítottam fel vagy tisztáztam ki: az öröm imádságát és a hűség imádságát. Az öröm imádsága az, amikor szárnyalunk vagy legalábbis közelben érezzük a mi Urunkat. Ez azért nem túl sűrűn van. És van, amikor szárazabb a lelkem, és messzinek, távolinak vagy semmilyennek sem tapasztalom őt. Akkor valóban lehetne az, hogy abbahagyom az imát. De mintha ez nem lenne jó, ez egy rossz utca, amelyikbe nem kell bemenni, hanem – magam számára ezt mondom – ekkor jön a hűség imája. És így, becsülettel elmondva, hogy Uram, most nagyon összevissza vagyok és száraz vagyok, és téged sem talállak sehol sem… Sehol se vagy. Mily üres a világ./ Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy./ Éles kövek közt árnyékom csörömpöl./ Fáradt vagyok. Kimeredek a földből – írja Pilinszky az Apokrifben. A hűség imája… És érdekes, ez néha át tud forrósodni… (Sárközi Sándor SchP)
Forrás: hittan.ro
