Paul Haring 2009-ben költözött Rómába, hogy a washingtoni székhelyű Catholic News Service első vatikáni fotósa legyen. Ő tudósított XVI. Benedek pápa lemondásáról és Ferenc pápa megválasztásáról, számos nemzetközi pápai útról és a vatikáni élet mindennapi eseményeiről. Február 10-én tért vissza családjával Rómából az Egyesült Államokba. Február 27-én telefonon adott interjút az America magazinnak. Christopher Parker O’Hare ösztöndíjassal beszélgetett pályafutásáról.
Honnan származik? Mikor kezdett el fotózni?
Washington környékén nőttem fel, Annandale-ben, Virginia államban. Hatgyermekes katolikus családból származom, egy marylandi magángimnáziumba, a Heights Schoolba jártam. Másodéves voltam a középiskolában, akkor az iskolai évkönyv számára kezdtem el fotózni. A középiskola hátralévő részében és a főiskola nagy részében évkönyvfotózással foglalkoztam. Már a középiskolában elkezdtem helyi újságoknak dolgozni, és ezt folytattam a főiskolán is. A steubenville-i ferences egyetemre jártam, és közben két helyi újságnak dolgoztam. Így tanultam meg a fotóriporteri mesterséget, sokféle feladatot kaptam s fotóztam. A fotóriporteri szakmában a nagy áttörést egy steubenville-i vízszivárgásról szóló tudósítással értem el. Három napig nem volt víz. Szabadúszó fotós voltam, akit ezzel a feladattal bíztak meg, és végül nagyon kevés vízzel kellett a filmet előhívnom.
A kezdeti időkben foglalkozott egyáltalán a katolikus médiával?
Alkalmanként dolgoztam az iskolai újságomnak, aztán időnként küldtem egy-egy fotót a szülővárosom lapjának, az Arlington Catholic Heraldnak. Mindig is csodáltam a CNS fotósainak a munkáját, különösen a pápáról készült fotókat, amelyeket gyerekként az Arlington Catholic Heraldban láttam.
2003-ban szabadúszó fotós voltam Washington környékén, és a CNS lett az egyik ügyfelem. 2004-ben már rendszeresen dolgoztam nekik, és ez vezetett egy részmunkaidős fotószerkesztői álláshoz, amely végül teljes munkaidős lett. 2009-ben eljöttem, hogy a CNS első római fotósaként dolgozzak.
Meséljen egy kicsit a római beilleszkedésről.
Nem volt könnyű a beilleszkedés. Először is vízumot kell szerezni, és elég sok bürokratikus folyamatot kell elvégezni ahhoz, hogy Olaszországban letelepedjen az ember. Egyáltalán nem ismertem a nyelvet, így először meg kellett próbálnom megtanulni azt. Az első hónapban iskolábajártunk a feleségemmel, olaszul tanultunk.
Rengeteg logisztikai kihívás volt. A legnehezebb az volt, hogy augusztusban érkeztünk, ami nem jó hónap, mert augusztusban Rómában általában zárva van minden, és szállást kellett találnunk, ami hihetetlenül nehéz volt. Végül a Vatikán közelében laktunk. Úgy döntöttünk, hogy a legpraktikusabb, ha gyalogos életmódot folytatunk, így el tudok sétálni a Vatikánba a feladatokért.
Múlt héten volt XVI. Benedek pápa lemondásának évfordulója, és közeledik Ferenc pápa megválasztásának évfordulója is. Milyen volt fotósként az átmenet alatt?
Nagyon, nagyon intenzív időszak volt. Benedek pápa lemondásának bejelentésétől Ferenc pápa megválasztásáig nagyjából egy hónap folyamatos munka volt. Ferenc pápa megválasztása drámai és emlékezetes pillanat volt. Nincs jobb színház a világon, mint amikor a füst felszáll, a várakozás, hogy új pápa lesz, és nem tudjuk, ki az. Aztán az új pápa kijön, és ez valami olyasmi, ami semmihez sem hasonlítható a világon.
Nehéz volt új módokat találni arra, hogy ugyanazokat a heti eseményeket más aspektusból, másként fotózza?
A pápai események nagyrészt ugyanúgy alakulnak minden héten, de koncentráltnak és felkészültnek kell lenni, különösen egy olyan pápánál, mint Ferenc, aki nagyon spontán. Készen kell állni a gesztusaira, készen kell állni ezekre a pillanatokra, amelyek bármikor bekövetkezhetnek. Tehát bár van egy teljes rutin, még az általános audiencia esetében is koncentrálni kell.
Van olyan megbízás a római pályafutása során, amely különösen nagy kihívást jelentett önnek?
A nemzetközi utak nagyon megterhelőek tudnak lenni. Benedek pápával kezdtem el nemzetközi pápai utakra járni; kettőt tettem Benedek pápával. Aztán Ferenc pápa a pápasága elején több nagyon hosszú utat tett, és ezek közül néhány Latin-Amerikában több országot is érintett. Néha épp hogy bejelentkeztünk a szállónkb, aztán kijelentkeztünk, és egy új országba utaztunk tovább. Ez nagy kihívás, de nagyon ,,kifizetődő” szakmailag. Nem sokat alszik az ember ezeken az utakon, de határozottan van lehetőség jó képek készítésére.
Melyik volt a legdrámaibb pillanat, amit fotózott?
Említette a pápaváltást, és ez volt az egyik igazi csúcspont, hogy ott lehettem Benedek búcsúztatásán a Casa Gandolfóban, majd Ferenc megválasztásán. Ezek nagyon drámai pillanatok voltak számomra fotósként, és olyan pillanatok, amelyekre már régóta készültem.
Melyik a kedvenc fotója, amit Ferenc pápáról készített?
Sokat gondolkodtam a pápai átmenetről és az új pápa fotózásáról, amikor megjelent. Aztán persze a lehető legkeményebb módon történt. Aznap este esett az eső. Sötét volt. Hosszú objektívekkel fotózunk, így ezek nagyon nehéz fotózási körülmények voltak. De azt hiszem, ez csak fokozta a drámaiságot.
A másik csúcspont számomra a 2015-ös pápalátogatás volt az Egyesült Államokban. Én voltam a hivatalos fotós az Egyesült Államokban, csodálatos utazás volt, nagyszerű fotós helyet, hozzáférést kaptam. Rengeteg szép pillanat volt, mind fotográfiai, mind érzelmi szempontból. A Ground Zero kiemelkedik ezek közül, nagyon érzelmes volt az ottani emlékművek és múzeumok megtekintése.
Büszke voltam, hogy megörökíthettem azt a múló pillanatot, amikor Ferenc pápa örömmel nyúlt egy léggömbért. Ferenc pápáról milliónyi képet tettek közzé, de azzal, hogy ilyen széleskörűen tudósítottam róla, alkalmanként úgy éreztem, hogy olyan képeket készítettem, amelyekkel megtörtem a formát. Ez a fotó erre volt példa.
Christopher Parker
Fotó: Paul Haring/CNS
Forrás: America magazin
Fordította: Bodó Márta
