A reneszánsz kor egyik legnagyobb festője és a nála is híresebb Michelangelo Buonarroti első mestere, Sandro Botticelli kortársa, Domenico Ghirlandaio 1448-ban született Firenzében. Alkotásait a kifinomult szín és forma, valamint a pontos perspektivikus szerkesztés és aprólékos kidolgozás jellemzi. Nagy hatással volt rá a németalföldi festészet, amely a realisztikus ábrázolás felé vezette. Korai éveiben együtt dolgozott Botticellivel, a későbbiekben saját tanítványokat szerzett, és a Medici család megbízására készített freskókat. Tanítványai között volt ebben az időszakban Michelangelo is. Korának népszerű festőjeként főként a gazdagabb rétegek megrendeléseit teljesítette. Firenze bukásával és a Medici művészetpártoló család elüldözésével Ghirlandaio életpályája is hanyatlani kezdett. Művészete végül tanítványai keze által folytatódott, akik az olasz reneszánsz egy újabb korszakát teremtették meg.
Az Utolsó vacsora című egyike a három utolsó vacsora-freskónak, amelyet Ghirlandaio festett Firenzében, a többi a Badia di Passignano (1476) és a Cenacolo di San Marco (1486) számára készült. A kompozíció elrendezése hasonlóságot mutat Andrea del Castagno Utolsó vacsora című freskójával, amelyet mintegy 3-4 évtizeddel korábban a firenzei Sant’Apollonia-refektóriumban készítettek. Az apostolok U alakban terített asztal körül ülnek. János apostol Krisztus bal oldalán alvó helyzetben látható, Júdás pedig külön ül az asztal közeli oldalán. A megszokott ábrázolástól eltérően a háttérben egy gyümölcsfasor látható, amely hatására a tér kitágul. A más, hasonló témájú festményekkel való kompozíciós egyezést figyelembe véve feltételezhető, hogy a művész ismerte kortársai munkáit, amelyek inspirálták. Ugyanakkor elődeihez képest érzelemmel telítettebb kompozíciót tár elénk. A világos tér egyfajta magasztosságot sugároz.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/9-es számában.
