Nemzetközi szakmai konferenciát, online workshopot szervezett 28. évi közgyűlése keretében a Pápai Életvédő Akadémia a múlt hét elején, február 20–21-én. A Személyre irányulás és új technológiák a közjó érdekében címmel tartott konferencia első előadója Karikó Katalin kutatóbiológus, biokémikus volt. Vértesaljai László SJ beszélgetett vele a Vatikáni Rádióban, a Vatican Newson megjelent interjút adjuk közre.
Hogyan fogadta a felkérést a Pápai Életvédő Akadémia részéről?
Őszinte leszek, egy kicsit meglepődtem. Általában olyan sok meghívást kapok, hogy nem is szoktam elmenni, de úgy éreztem, hogy ide el kell mennem és ebben a lányom is megerősített: „Anya, neked ide el kell menned! El kell magyaráznod, segítened kell a megértést”, és akkor visszaválaszoltam, hogy eljövök.
Mit sejt a meghívás mögött? Ez mégiscsak egy egyházi szervezet.
Utánaolvastam a Pápai Életvédő Akadémiának és megtudtam, hogy kezdetben az abortuszellenesség kiindulási pont volt. Sokkal több területet megjelöltek, mert az abortusz területén egy álláspont volt, míg a többi területen voltak különböző álláspontok, mert azért kíváncsi volt az akadémia, hogy mi a többi szakértő véleménye, és közben maga az akadémia is megváltozott és most a tagjai között vannak muzulmánok, zsidók és más vallásúak, csak hogy megismerjék egymást és beszéljenek egymással. Nekem ez nagyon szimpatikusnak tűnt, ez egy jó dolog, ezért gondoltam, hogy beszélek nemcsak a messenger RNS-ről, hanem más biotechnológiákról is, amik most kerültek előtérbe.
A konferencia címében olyan kulcsfogalmak szerepelnek, mint emberi személy, az emberi személyre irányulás, illetve a közjó és annak szem előtt tartása. Ezek alapvető morális fogalmak. Tartalmukban jelen vannak ezek a morális fogalmak a kutatás világában?
A kutatók meg akarják érteni a biológiai folyamatokat, de ahogy az előadásomban is elmondtam, később rájönnek, hogy amiket felfedeztek, valamire jók lesznek. Ekkor a kisebb biotechnológiai társaságok elkezdik azt kifejleszteni, de éppúgy kutatók dolgoznak abban is, és kipróbálják, rájönnek, hogy valamilyen anyagnak nagy haszna lehet a gyógyításban. Ezeket továbbfejlesztik a nagyobb cégek segítségével, ami végül egy termékké válik. De a termék valójában csak akkor lesz elfogadott, ha az emberek is elfogadják, és ez az a rész – amiről mint kutató nem sokat tudtam azelőtt –, hogy ezt el kell fogadtatni, meg kell értetni. Ez a kutatóknak is nagy jelentőségű volt, ahogy azt a pandémia alatt is láttuk: el kell magyarázni, hogy az emberek megértsék, mert ez korábban nem volt előtérben.
Én eggyel visszalépnék. Még mielőtt elfogadtatni kellene az emberekkel egy új gyógyszert, egy vakcinát, előtte a kutatónak meg kell győződnie, hogy amit kutat, az valóban hasznos-e, valóban jó-e. Jó szándékkal kutat, de a kutatás mai világa, főként a biomedicinában azért nagyon ismeretlen területen mozog, így pontosan nem tudja, mi a következménye. Itt van a felelősség kérdése a kutató számára is. Ahogy Wigner Jenő annak idején dilemmázott, hogy kutatja az atommaghasadást, de mi lesz abból. Itt a felelősség kérdése!
Megbeszéltük a konferencia alatt, mert a kutatók látják a pozitív lehetőséget, hogy az majd jó lesz erre és arra, de az nem nagyon merül fel közben, hogy valami rosszra használják föl ezt. De azt már látjuk a folyamatok során, hogy pl. mikor bevezették, hogy géneket lehet rendelni, mennyire meggyorsította a vakcinafejlesztést. Mert ha ez nem lett volna, akkor mindenki egy kis csomagot várt volna Vuhanból, hogy elkezdje a vakcinafejlesztést. Elegendő információ volt, mert lehetett gént rendelni. Ezt limitálták, nem lehetett akárkinek rendelni. Ha a gén vírusszekvenciát tartalmaz, akkor csak megfelelően kvalifikált cégek rendelhetik meg. Tehát nem lehet csak úgy rendelni, mert rájöttek a kutatók, hogy valaki talán másra használná, így ezeket limitálják és mindenféle jogi eszközzel fellépnek, hogy ilyesmi ne történjen meg.
Egy új gyógyszert használat előtt mindig kipróbálnak, de itt most gyorsan kellet lépni, nem volt nagyon idő, mert nagyon feszített volt a helyzet. Az emberiség egy blokkolt, zárt állapotba került, megdermedt szinte minden, és ilyen kihívás előtt még soha nem állt az emberiség. Gyorsan kellett választ adni, ugyanakkor mindig ott van a kockázat, és ezt figyelembe kell venni, hogy mit kockáztatok. Én itt toporgok a kérdésemmel, hogy ezt mennyire tartja szem előtt egy kutató: szeretnék pozitív eredményt, gyógyulást hozni, de ezért talán valamit fel kell áldozni.
A gyógyszert nem engedélyezik, ha nem volt előtte megfelelően kipróbálva. Az emberek pedig nem tudták, hogy ez a módosított hírvivő vagy messenger RNS 2018-ban, jóval a pandémia előtt klinikai kipróbálás alatt volt. Vakcinát is készítettek, csak nem a koronavírusra, hanem az influenzára és ennek megvolt az embereken történt kipróbálása, igaz, ez még csak kétszáz emberen és nem 200 millión. De voltak már sokkal korábbról tapasztalatok, hogy ez a vakcina hogyan működik, mérések és egyebek. Minden ugyanaz volt, csak a kódoló szekvencia, amit kódolt – az influenzának egy kritikus fehérjéjét kódolta, amire lehet neutralizációs, tehát semlegesítő választ kifejleszteni, és ami tud már semlegesíteni –, az volt más a koronavírusnál. A technológia gyorsan adaptálható: mint ismert, januárban megtudtuk az információt és a Moderna március 16-án az első embert, az első önkéntest beinjekcióztatta vakcinával, tehát nagyon gyorsan létre lehetett hozni.
Milyen új területen lehet alkalmazni az eddigi felismeréseket és pozitív eredményeket?
Látjuk, hogy eddig egyéb vírusellenes vakcinák kifejlesztésére fordították a legtöbb figyelmet és azok lesznek a következő termékek, amiket bevezetnek, például az RSV légzési fertőzés ellen, ami most Amerikában, de máshol is kisgyerekeket betegített meg. Egyéb vírusra, mint például a HIV vírus, ami az AIDS-et okozza, arra eddig nem volt vakcina, de a Moderna három programja próbálja ezt most megoldani. De nemcsak vírusokra jó, hanem baktériumok ellen is, így a tuberkulózis ellen, de más paraziták ellen is, mint a malária, ami ellen már régóta próbálnak vakcinát fejleszteni, arra is megkezdődött a humán kipróbálás. Egyrészt van a patogének elleni és a másik a terápiás út.
2018-ban az első RNS terápiát szívelégtelenségre fejlesztették ki. A különböző diabetikus betegeknek a nekrotikus, soha be nem gyógyuló sebeire fejlesztettek ki egy olyan terápiát, ami megnöveli az új véredények keletkezését és ezzel meggyorsították a sebek gyógyulását. Ugyanezt az RNS anyagot injektáltak be bypass-operáltak szívébe, ami megnövelte a szív kapacitását, és így az már a kettes fázisú klinikai kipróbálásban van. Tehát van egy ilyen terápiás alkalmazás, aztán vannak a ritka betegségekre, arra is legalább három program fut már jelenleg klinikai kipróbáláson. Ezek a betegek úgy születtek, hogy bizonyos fehérjék hiányoztak a szervezetükből, és ezeket így lehet pótolni. Persze a legnagyobb terület a rákkutatás.
Mint kutató biológus pályája hosszú időszakra tekint vissza. Ebben voltak visszautasítások, megtorpanások, elutasítások, volt személyes nehézség és betegség. Hogyan tudná összegezni ennek a tapasztalatát, hiszen nem arról van szó, hogy az ember elkezdi és „elfüstöl” vele, mint egy rakéta, hanem „sok minden megpróbáltatáson kell keresztülmenni”. Ez mind része a kutatásnak?
Az emberi élet olyan, hogy megpróbáltatások vannak és ezek személyiségformálóak. Úgy mondják, hogy ha valamit mindig eléd tesznek, eligazgatnak, eléd terítik a vörös szőnyeget, akkor nem tanulod meg, hogy hogyan kell harcolni.
El kell fogadni ezeket a megtorpanásokat, kudarcokat?
A fontos az, ezt már gimnazista koromban megtanultam Selye János könyvéből, hogy a stresszt hogyan lehet kezelni. Arra gondolok, hogy már a középiskolai osztályfőnököm azt mondta, hogy elintézi, hogy ne vegyenek föl az egyetemre, mert ő nem szeretett engem. Ebből megtanultam rögtön, hogy először is nem mindenki szurkol nekem, valamint hogyha ezt mondják nekem, akkor én sokkal jobban készülök, sokkal többet fogok tudni, mert úgy kell produkálnom, hogy én legyek a legjobb a felvételizők között. Ez egy negatív üzenet volt a tanár részéről, de azt mondtam, hogy én átfordítom pozitívra. Sőt, sokkal többet tanultam, mert ha azt mondta volna, hogy elintézem, hogy fölvegyenek, akkor hátradőlök, nem tanulok és nem tudok annyit. Tehát minden negatívumot át lehet fordítani pozitívumra. Volt, hogy többször elbocsátottak az állásomból, de ez mások döntése volt. Amit utána teszek, az az én döntésem. Azt mondom mindenkinek, ne hagyja, hogy mások határozzák meg, persze ha elküldenek, nem tudok rajta változtatni, de az, hogy a következő lépésben mit teszek, az az én döntésem.
Milyen döntések vannak még ön előtt, mik a tervei?
Nagyon sok mindent tanultam az elmúlt 40-50 év alatt és szeretnék még bizonyos betegségek gyógyításában kidolgozni egy metodikát, egy technológiát, és ezzel segíteni. Egy olyan területet, amelyikre nem nagyon jut pénz, de úgy gondolom, hogy én tudok ott segíteni. Mindig azt hittem, hogy ez lesz az életemnek az utolsó szakasza: most tíz évvel ezelőtt elküldtek az egyetemről, mert „nem hoztam elég pénzt” és nyugdíjba küldtek, de azután elmentem egy ismeretlen céghez, mert a BioNTech akkor még egy ismeretlen cég volt, és dolgoztam, éjjel és nappal. Azt gondoltam, hogy az lesz az utolsó, de még most is azt gondolom, hogy még lesz egy utolsó fejezet, mert optimista vagyok, hogy ez sikerülni fog.
Forrás: Vértesaljai László SJ/Vatican News
