Miért fontosak az ilyen jellegű képzések? Mit ad a fiataloknak? − ehhez hasonló kérdésekről beszélgetett a Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség (FIF) által szervezett Teljes Szívvel (TSZ) vezetőtképzőről Csíki Szabolcs FIF elnök, Kerekes István tréner, Lázár Annamária és Szabó István, a FIF irodai munkatársai, Majoros Máté korábbi képzésvezető, Gagyi Orsolya TSZ-tréner, Dénes Kriszta, a Teljes Szívvel képzések végzettje. Az online beszélgetést a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium teológia osztályának két IX. osztályos diákja, Telekfalvi Bernadett és Vass Enikő vezette. A beszélgetésen elhangzottakból olvashatnak gondolatokat.
„2015-ben kezdett kialakulni ez az egész, akkor Tamás Barna lelkipásztor volt itt, és Bereczki Zsoltit kérték fel arra volt, hogy létrehozzunk egy ifjúsági vezetőképzést. Volt benne sok minden: mindenféle egyéb vezetőképzésekből próbáltunk átemelni elemeket, és összegyúrni egy olyanba, aminek az legyen a végeredménye, hogy a plébániák mellett működő ificsoportok a fiatalok által lendületesen, élvezetes módon legyenek vezetve, és az egyháznak azt a képét tudjuk megerősíteni, amelyik arról szól, hogy ez egy fiatalos egyház. Talán kicsit visszabontani azt a képet, hogy a templomba csak az öreg nénik járnak.” (Kerekes István)
„Miért fontosak az ilyen jellegű képzések? Ha nagyon fiatalosan akarok fogalmazni, akkor azt mondom, hogy »haladni kell a korral«. Ha nagyon egyháziasan, akkor azt mondom, hogy »az idők jeleit fel kell ismerni«. Az idők jelei pedig ma arra indítanak, hogy vegyük észre, éppen mi van veszélyben a közösségeinkben. Olyan jó rátekinteni arra, hogy a papságom közösséget feltételez, másrészt pedig arra, hogy a mai fiatalokat meg kell erősíteni, és lehetőségként meg kell mutatni számukra, hogy a közösség mennyire fontos. Én emiatt tartom a Teljes Szívvel képzést nagyon fontosnak. A fiatalok ismerjék fel, hogy jó közösséghez tartozni, fontos közösséghez tartozni, a közösség lesz az, amely megtartja az egyéni életünket is.” (Csíki Szabolcs)
„Vannak fiatalok, akik benne vannak az egyházban és tenni akarnak valamit, és vannak, akik benne vannak, de nem tudják, hogy tehetnének valamit, és vannak olyanok is, akik távol vannak. Pont az lenne a Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség Teljes Szívvel képzésének célja, hogy mindenki, aki fiatal, valamilyen kapcsolatban legyen az egyházzal. Ami miatt még jónak tartom ezt a képzést az az, hogy megmutatja, a fiatalok tudnak a leginkább szólni a fiatalokhoz. És igazából ezt tanuljuk, hogy fiatalként hogyan szólítsuk meg a társainkat.” (Gagyi Orsolya)
„A résztvevők fiatalok között vannak, ugyanazt csinálják, amit amúgy is csinálnának fiatalok között, de mégis egy olyan kontextusban, amelyik Isten felé mutat. És ebben a kontextusban az otthon, a nyugodtság miatt kinyílnak a fiatalok, és megszületik bennünk egy vágy Isten felé. Ha egy velük egyidős fiatal mondja nekik azt, hogy találkozott Istennel és fontos neki, hogy úgy éljen, akkor lehet, jobban elgondolkodnak rajta, hogy van benne valami…” (Majoros Máté)
„Ha valaki elvégzi a Teljes Szívvel képzést, nem lesz automatikusan vezető otthon. De nem is kell vezető legyen, hanem az kell leginkább, hogy ugyanazt a nyelvet beszéljék otthon. És generációról generációra azonos szószedetből beszéljenek. Talán így lehet kiengyenlíteni a generációk közötti különbségeket, ha lehetőleg minden évben néhány tag eljön ebből a közösségből a képzésre.” (Szabó István)
„Ha az ember olyan helyzetbe kerül az élete során, hogy vezetőként kell megnyilvánuljon, mindaz, amit egy ilyen képzés során elsajátít, egyfajta magabiztosságot és olyan kiállást ad, ami segítheti a boldogulásban. Amikor tanítottam, azt láttam, hogy a fellépésemben, a határozottságomban, a kommunikációmban, a viszonyulásomban ott van az, amit a Teljes Szívvel képzés és más FIF-es program kiformált bennem.” (Lázár Annamária)
„Ha »csak úgy« végeztem volna a középiskolát, az nem lett volna olyan megtartó erejű számomra, mint az, hogy volt lehetőségem egy közösséghez tartozni és részt venni a Teljes Szívvel képzésen. Utóbbin megtanulhattam, hogyan tudom szemlélni önmagamat, az életemet, az Istennel való kapcsolatomat – mindezt mint fejlődési lehetőséget. A TSZ-től rám ragadt a fejlődés kifejezés, sokat használom. Fejlődés alatt nem azt értem, hogy valamit megtanulok és utána el is felejtem. Persze vannak ilyen helyzetek is, kellenek ezek is, találkozunk velük mindannyian. A képzés attól tud különleges lenni, hogy egy egyszerű középiskola mellett lehetőséget ad a lelki, szellemi, érzelmi fejlődésre.” (Dénes Kriszta)
Forrás: Hittan.ro Facebook-oldala
