„2023. február 11-én úgy tekintsünk a lourdes-i kegyhelyre, mint próféciára, az egyházra bízott tanításra a modern korban. Nem csak az számít, ami jól működik, nem csak az fontos, aki termelni tud. Isten népe életének középpontjában a betegek állnak, az egyház velük együtt halad előre egy olyan emberiség próféciájaként, amelyben mindenki értékes és senki sem leselejtezett” – idézett Schönberger Jenő püspök a szentatyánk, Ferenc pápa idei, a XXXI. betegek világnapjára írt üzenetéből.
Február 11-én, a Boldogságos Szűz Mária első lourdes-i jelenése emléknapján a szatmárnémeti székesegyházba az ünnepekre jellemző nagy számban érkeztek mindazok, akik együtt szerették volna ünnepelni ezt a napot. Egyházmegyénkben 20. alkalommal ünnepeltük szentmisével a betegek világnapját. Schönberger Jenő püspök a jelenlevő paptestvéreivel közösen bemutatott szentmisét a betegekért ajánlotta fel, továbbá hálás szeretettel, és őket imáiban hordozva gondolt a hozzátartozóikra, orvosokra, egészségügyi asszisztensekre, ápolókra, a mentőszolgálat dolgozóira, önkéntesekre, házi beteggondozókra és mindenkire, akik a betegek szolgálatában tevékenykednek.
Szentbeszéde elején a püspök felhívta a jelenlévők figyelmét Ferenc pápa idei, betegek Vvlágnapjára írt üzenetének néhány gondolatára. „A betegség emberi tapasztalatunk részét képezi. De embertelenné válhat, ha elszigetelten és elhagyatottan kell megélni, ha nem kíséri gondoskodás és együttérzés.” Nagyon igaz! A szenvedésben a legszomorúbb és legfájdalmasabb, ha egyedül kell szenvednünk, elhagyatottan, ha nincs, aki együtt érezne velünk. Átérezhetjük annak a megvert, kirabolt és magára hagyott embernek a sorsát, aki a rablók kezébe esett, akiről Jézus az irgalmas szamaritánus példázatában beszél…. „Fontos, hogy az egész Egyház a betegséggel találkozva is az irgalmas szamaritánus evangéliumi példájához mérje magát, hogy hiteles „tábori kórházzá” váljon — hangsúlyozza a szentatya — ,küldetése ugyanis a gondoskodás gyakorlásában jut kifejezésre. Mindannyian törékenyek és sebezhetőek vagyunk; mindannyiunknak szüksége van arra az együttérző figyelemre, amely tudja, hogyan kell megállni, közel lépni, gyógyítani és felemelni. A betegek élethelyzete ezért olyan felhívás, amely megtöri a közömbösséget és lelassítja azok lépteit, akik továbbmennének, mintha nem is lennének testvéreik.”
Ha ez az egyház feladata, akkor minden keresztény feladata is. Irgalmas szamaritánusokként kell megállnunk, gyógyítanunk, felemelnünk. Nem hivatkozhatunk arra, hogy nekünk sok a dolgunk, erre nincs időnk…. És ha mást nem tudnánk tenni, mindig kérhetjük a Szűzanyát, hogy ő virrasszon beteg testvéreink ágya felett, és esdje ki számukra azt a kegyelmet, hogy a szenvedésüket Istennek tetszően tudják viselni.
„Imádkozom mindenkiért, akik a betegek szolgálatában tevékenykednek, hogy ezt a munkát igazi keresztényekként tudják végezni, nem csak a betegek, hanem a Jó Isten örömére is” – zárta szentbeszédét a püspök.
A felajánlási körmenetben a betegeket segítő közösségek hozták el az oltárhoz szimbolikus adományaikat, Isten áldását kérve szolgálatukra.
Betegellátó – jelképezi a Jézussal való találkozás gyógyító erejét. A betegség idején erőt és vigasztalást jelent, hogy Jézus előttünk haladt a szenvedés útján, és minden helyzetben a kiszolgáltatott, fájdalmakkal küzdő emberek mellé állt.
Sztetoszkóp – a figyelmes meghallgatás, a gyógyító folyamat orvosi eszköze. Arra emlékeztet, hogy a vizsgálatok idején a betegek mindig tiszteletben, megbecsülésben és szeretetteljes gondoskodásban részesüljenek.
Növény — a remény hordozója. Ahhoz, hogy egy növény fejlődhessen, a mi gondoskodásunkra is szüksége van. Figyelmes jelenlétünkkel legyünk mi is a keresztény remény hordozói azok között, akik támogatásra, bátorításra, gyógyulásra szorulnak.
Kötszer – ami betakarja a sajgó sebeket, enyhíti a fájdalmakat és védelmet nyújt. Rámutat a fájó testrészre, és azt üzeni, hogy bánjuk tisztelettel és szeretettel, az emberi testtel, ami a Szentlélek temploma.
Természetes teafű – olyan gyógynövénykeverék, ami a Teremtő ajándéka. Sokféle betegség enyhítője, a közérzet javítója, a szervezet erősítője lehet, ha megfelelően, rendszeresen használjuk. Minden nap csodálkozzunk rá Isten teremtett világának kincseire, és ismerjük fel őt minden élethelyzetben, minden körülmények között.
Óra – a betegek mellett eltöltött értékes időmutató. Azt jelzi, hogy életünk minden pillanata a gondviselő Isten szeretetének ajándéka. Ha a jelenben élünk, érzékenyé válunk szenvedő testvéreink testi–lelki szükségleteire és időnket nagylelkűen a szolgáló szeretet gyakorlására szánjuk.
Kenyér és bor – azokat az adományokat jelentik, amiket Isten elé hozunk, amiket rá szeretnénk bízni az Úr gondviselő szeretetére. Most helyezzük a kenyér és a bor mellé életünk minden nehézségét, örömét, félelmét, fájdalmát és sebét – mindazzal, amink van, és amik vagyunk.
Az Egyházmegyei Kórházpasztorációs Iroda által megszervezett betegek világnapja alkalmából tartott szentmise végén Méhes Kati színművésznő, a Harag György Társulat örökös tagja elszavalta Földes Lívia Isten tenyerén ébredtem című versét.
A szentmisén áldozó hívek teljes búcsút nyerhettek a szokott feltételek mellett.
Gáspár Annamária
