A HIFA-Románia Egyesület második alkalommal hirdeti meg az önegyüttérző csoportot elsősorban fogyatékkal vagy krónikus betegséggel élő családtagot gondozó személyek számára.
A program során egy olyan képességünk fejlesztésére kerül sor, amely fontos erőforrásnak bizonyul a nehéz élethelyzetekkel való megküzdésben: az önegyüttérzést. Ez a képességünk tud hosszú távon erőt adni ahhoz, hogy a ránk bízottaknak gondját tudjuk viselni.
A foglalkozások folyamán a részt vevők segítséget kapnak abban, hogyan szakítsanak minőségi időt önmagukra, miközben ellátják gondozói mivoltukból fakadó feladataikat.
A program február 21-vel kezdődően hat héten át heti egy csoportos találkozóból (keddenként 17-19 között), és napi 10-15 perc otthon végzett gyakorlatokból áll. A csoportos foglalkozásokat Nagy Lilla klinikai pszichológus tartja.
Az érdeklődők bővebb információkért Nagy Lillához fordulhatnak a 0754384034 telefonszámon. A program helyszíne: Deus Providebit Tanulmányi Ház, Rózsák tere 61., Marosvásárhely. Jelentkezni február 14-ig a linken lehet.
Szemelvénvek a tavaly ősszel tartott Önegyüttérző csoport résztvevőinek beszámolóiból
„Először furcsának tűnt az önegyüttérzés fogalom. Nem igazán tudtam, hogy mire számítsak a program alatt, és hogy egyáltalán készen állok-e arra, ami ott történik. Most a program befejeztével elmondhatom, hogy ez a legjobb dolog, amit tettem magamért az utóbbi időben, hogy ide jelentkeztem! Nehéz megfogalmazni, hogy mi is történik bennem, amikor az önegyüttérzést keresem, gyakorlom, de ha ennek hatására picivel is több nyugalom, megértés lesz bennem önmagam és mások iránt, ha sikerül a mindennapi stressz hatására a testemben jelentkező tüneteket csökkenteni, akkor szerintem megérte! Hálás köszönet a csoportvezetőnknek, a szervezőknek és nektek mindannyiotoknak, akikkel közösen jártuk végig ezt az utat!”
„Olyan volt ezen a csoportos foglalkozáson jelen lenni, tanulni, mint egy fej káposztáról, óvatosan, hogy a levelek ne sérüljenek, hámozni le a leveleket, és egyre beljebb jutni rétegenként a káposztafej belsejébe.
Minden szokatlanul újdonság volt számomra: a téma, a hangulat, az a csendes, bensőségesség, meghittség, amelyben mi csoporttagok egymást meghallgattuk előítéletektől, tanácsadási kényszertől mentesen, ahogyan a csoprtvezetőnk megosztotta velünk tudását, saját tapasztalatait.
A saját magunkra, belsőnkre való fókuszálás, a befelé figyelés, fülelés gyakorlása után kezdtük el beazonosìtani, feltérképezni fájdalmainkat, elismertük, felismertük azok létét, létjogosultságát, majd belehelyeztük egyéni fájdalmainkat, sebeinket az egész emberiség fàjdalmának egyetemességébe, aztán aki úgy érezte, Krisztus szenvedésébe.
Annak felismerése, hogy egy fájdalom sem mérhető mással (Szilágyi D.), hogy nincs kisebb és nagyobb szenvedés, felszabadulttá tett.
Sebek szakadtak fel, váltak láthatóvá, gyógyításra váró szenvedések mutatták meg magukat a csoprtos foglalkozás során, mely gyógyított, simogatott, önismeretemben előrevitt, emberszeretetemben erősített.
Köszönöm, hogy annyiféle csodálatos lelkű, egymástól eltérő, de embervoltunkból következően szenvedéseinkben mégis egyforma társam volt az önszeretet gyakorlásának útján. Köszönöm csoportvezetőnknek, hogy utitársul hozzá szegődhettünk ezen az úton, hogy vezetett minket, hogy megtapaszralásai által gazdagított, hogy ma bátrabban merem szeretni magam.”
„Én személy szerint nagyon sokat kaptam ettől a programtól. Általa megtanultam önmagamra tudatosan odafigyelni, ezáltal pedig ráébredtem, hogy a bennem zajló negatív érzelmek és lelki vívódások hogyan is nyilvánulnak meg a testemben. Számomra ez hatalmas felismerés volt, mert így sikerrel fel tudtam deríteni a gyomorpanaszaim mögött húzódó lelki problémáimat. Az önegyüttérzés és teljes elfogadás, megengedés rendszeres gyakorlása által megszűntek a már oly rég óta fennálló testi panaszaim. Úgy érzem végre visszanyertem szellemi-lelki-testi egyensúlyomat, és ezzel a mély önismerettel felvértezve ezután már tudatosan fogom eldönteni, hogy a külső eseményekre hogyan is reagálok szellemileg-érzelmileg, hogy ezáltal megóvjam magamat a fölösleges megterhelő testi megnyilvánulásoktól. Szívből jövő mély hála érte Lillának és a HIFA-Románia Egyesületnek a lehetőségért!”
„Ha úgy gondolod, hogy élni jó, próbáld ki. Olyat fogsz tapasztalni, ami meglepő. Én mindent köszönök. Vállald be, mert megérdemled te is, én is és mindenki. Köszönök mindent.”
„Tanulni mindig is szerettem. Most is örülök, hogy részt vettem, mert sok mindent tanultam, és megpróbáltam magamra többet figyelni, mint eddig. Nagyon jó útravaló az elkövetkezendőkre, az amiket tanultunk. Nagyon köszönök mindent a csoportvezetőnknek és a többieknek is. Örültem, hogy részt vehettem ezen a tanulási folyamaton.”
„Valóban kalandos út volt, köszönöm, hogy részese lehettem. Sok újszerű tapasztalatban volt részem. Hasznos útravalót kaptam, ami szerintem a jövőben igazából nagyon hasznos lesz. Tiszta szívből köszönöm.”
„Nagyon szuper kis csapat volt, egy szuper vezetővel. Ha csak kevés időre, de veletek lehettem. Csodálatos dolgokról volt szó. Előjöttek olyan dolgok, amiről azt hittem rég elraktároztam, de biza ott vannak. Megismertem magam jobban. Elfogadóbb lettem, leszek. Megtanultam azt, hogy néha elkell engedni dolgokat, mert csak mérgeznek. Köszönet, hála mindenért.”
