Gyorstalpaló képzésekre iratkoznak, idénymunkát keresnek, külföldre vándorolnak egy jobb élet reményében, de olyan is akad, aki már nem tanul, és munkája sincs még. Fiatalokról van szó, akik már a tizedik vagy tizenkettedik osztály elvégzése előtt elhagyják az iskolát. Vannak, akik azért, mert nehéz anyagi körülmények között élnek, így szinte egyáltalán nem tudnak tanulásra összpontosítani, hiszen családjuk, vagy sok esetben önmaguk fenntartása a tét. Sokan az ingázásba fáradnak bele. Néhányan olyan közösségekből érkeznek, amelyeknek értékrendjében sem a tanulás, sem a munka nem foglalnak el kiemelkedő helyet, nincs, aki biztatná, támogatná őket, vagy akiről példát vehetnének. Akadnak olyan tizenévesek is, akik nem saját választásukból járnak egy adott oktatási intézménybe, hanem azért, mert a kisérettségi eredményei alapján oda sorolta őket a rendszer, de nem érdekli őket a szak, amelyre bejutottak, így motiválatlanok a tanulásban – világított rá az iskolaelhagyás leggyakrabban tapasztalt okaira Bojoievschi Éva, a Gyulafehérvári Caritas Iránytű a munka világába projektjének ifjúsági mentora.
A további okok felderítéséről hosszas kutatómunkát lehetne végezni, amely mégsem változtatna a tényen, hogy az iskolaelhagyás jelensége Romániában továbbra is növekvő irányt mutat: városokban öt százalék alatt, vidéken huszonöt százalék fölött van az iskolaelhagyók száma. Tudatában van ennek a tanügyminisztérium, a megyei tanfelügyelőségek, az iskolák, a szociális szervezetek, valamint a polgármesteri hivatalok szociális osztályai is, akik egyénileg és közösen egyaránt tesznek erőfeszítéseket a jelenség csökkentése érdekében.
A Maros Megyei Tanfelügyelőség közleménye szerint a tanügyminisztérium prioritásnak tekinti az iskolaelhagyás mértékének csökkentését. Ennek érdekében gazdasági és módszertani megoldások is születtek. Sorin Cîmpeanu volt tanügyminiszter például azt nyilatkozta a Redacţia Edupedu.ro sajtóorgánumnak tavaly áprilisban, hogy iskolánként közel 200.000 euró értékű juttatást fognak kiutalni 1415 olyan – elsősorban vidéki – iskola számára, amelyek a legveszélyeztetettebbek az iskolaelhagyás tekintetében, és részt vesznek az erre kiírt projektben. A támogatást az oktatási intézmények egyetlen összegben kapták meg ősszel, amelyet fordíthatnak tanulmányi kirándulásokra, táborokra, felzárkóztatásra, informatikai eszközökre, sportfelszerelésre vagy bármilyen más programra, amely az iskolaelhagyás csökkentését célozza.
A megelőzés érdekében a Maros Megyei Tanfelügyelőség felszólította a gimnáziumokat, használják a „MATE” informatikai modult, amely olyan gyerekek adatait gyűjti össze, akiket az iskolaelhagyás veszélye fenyeget.
Minden azon múlik, hogy a fiataloknak vannak-e céljaik
Milyen eszközei vannak egy tanárnak, amelyekkel érdekessé tudja tenni az óráit, képes megszerettetni diákjaival a tanított tárgyat, szakmát, vagy el tudja érni, hogy tanítványai elvégezzék az iskolát? – erről beszél Zilahi Annamária, aki projektmenedzser és tanár Marosvásárhelyen.
Azt hiszem, a tanár legfontosabb eszközei a képességei: rugalmasság, alkalmazkodókészség, nyitottság, humor és határtalan kreativitás. Én minden órán alkalmazkodom a diákjaimhoz, az éppen környezetünkben történtekhez, majd szép kanyarral belevarázsolom a leckét is. A diáknak az az érdekes, ami éppen érdekli őt. Tehát, ha kérdéseik vannak, egyszer arra válaszolok. Ezért nagyon hálásak, és együttműködők a későbbiekben.
Figyelem őket, és azt igyekszem megadni, amire szükségük van egyénileg is, mert van olyan, aki félrehív és kérdez, van, aki mesél, beszélgetünk, de olyan is volt már, akinek egy ölelés kellett, vagy egy kis bátorítás. Nekem a diákjaim a partnereim. Ők a legjobbat szeretnék magukból kihozni, csak nem tudják még, hogyan kell ezt elérni.
Közel húszéves munkatapasztalattal a magánszektorban döntöttem úgy, hogy tanítani megyek, mert a gyerekeknek nagy szükségük van arra, hogy bevezessük őket a vállalkozói világba, és megmutassuk nekik: minden azon múlik, hogy vannak-e céljaik, és meg tudják-e fogalmazni világosan őket. Az én dolgom, hogy elhitessem velük: ők erre képesek, sőt még ennél is többre. A diák, ha engem megszeretett, szereti a tantárgyat is.
Mi a valós élet működéséről szoktunk beszélgetni, én közgazdaságtant, vállalkozói ismereteket tanítok nekik. Mindig biztatom, legyenek szakemberek: keressék meg, mi az, amihez értenek, amiről többet szeretnének tudni, és akkor arról valóban mindent tudjanak. Beszélgetünk a kutakodásról, a tanulás más formáiról, a tapasztalat fontosságáról, az illető jelleméről, az önismeret fontosságáról, a felelősségről stb. Ha sikerült gondolkodásra, tervezésre bírnom, építeni a jövőjét, alig várja a következő órát, hogy elmondhassa, mit talált ki. Biztos eljön az iskolába. Ő már nem fogja elhagyni az iskolát, mert van egy fogódzója.
Sikerélmény kell nekik. Arra van szükségük, hogy megerősítsem őket a kitartásban, és megmutassam: a céljuk megvalósítása rajtuk múlik, mert a célok eléréséhez a részcélok teljesítésére van szükség. Ezek elérése után újabb cél születik. Azt is kihangsúlyozom nekik, legyenek büszkék a megvalósításaikra. Ha ezt sikerül tudatosítaniuk, akkor a megvalósításaik egyre jobbak, és mások által is értékelhetők lesznek.
A középiskolások továbbtanulási esélyei
A középiskolás diákok továbbtanulási lehetőségeiről, a pedagógusok iskolaelhagyást megelőző eszközeiről dr. Lőrincz Csilla székelyudvarhelyi tanácsadó tanár nyilatkozott.
Pszichológusként, szociálpedagógusként, mentálhigiénés szakemberként és szociológusként mindig is foglalkoztatott, hogy milyenek a középiskolások továbbtanulási esélyei a román oktatási rendszerben. A 2017-ben írt doktori dolgozatom kutatási témája is ez volt. Romániai szinten 3509 középiskolás diák képezte a vizsgált mintát. A továbbtanulásban a következő befolyásoló tényezők voltak beazonosíthatóak: a tanuló neme, a tanuló állandó lakóhelye, a családi háttérmutatók (a szülők iskolázottsága, a család összjövedelme), a tanári viszonyulás észlelésének a mutatói és a fiatal továbbtanulási szándéka. A kapott eredmények azt mutatják, hogy a különféle esélyegyenlőtlenségek, melyek az iskolai előmenetelt, illetve a továbbtanulást és pályaválasztást befolyásolják, egymást stabilizálják, és ellenálló konstrukcióvá erősítik. A hátrányos helyzet iskolai újratermelődése, és elmélyítése diszkriminatív eseteket hoz létre. Akiknél ez az összetételi hatás jelen van, szinte semmi esélye nincs a továbbtanulásra. Ez végigkíséri a fiatalt egész életén át, meghatározva a munkavállalási lehetőségeit.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a pedagógus, a diák és a szülői triász jól együttműködjön az iskolaelhagyás megelőzésében. Az első, talán legnagyobb probléma (a rendszer hibája), hogy sok esetben a szülők hiányoznak ebből a felállásból, mert külföldön dolgoznak. A gyerek felügyelet nélkül, vagy idős nagyszülőkre van hagyva. Így a pedagógusra több feladat hárul. Ezért is, folyamatosan fejlesztjük az eszköztárunkat, amely a tanulásra és a továbbtanulásra tudja motiválni a diákokat, valamint az iskolaelhagyás prevencióját célozza. Csak egy párat említenék ezekből.
Például, abban az intézményben, ahol dolgozok, a közelmúltban a tanári kar tagjaival részt vettünk egy resztoratív technikák elsajátítását szolgáló többnapos képzésen Magyarországon. Ez a technika rövid és hosszú távon egyaránt hatékony a konfliktuskezelésben. Általa a diák megtapasztalhatja az iskolai közösség támogató erejét, valamint saját korlátait és erősségeit.
2022-ben részt vehettünk az Osonó Színházműhely kétnapos élménypedagógiai képzésen és műhelymunkáján, amelyet a Gyulafehérvári Caritas Iránytű a munka világába projektje szervezett Homoródfürdőn. Több éven keresztül, ugyancsak a fent említett program égisze alatt, osztályközösségeknek adódott lehetőség, hogy olyan foglalkozásokon vegyenek részt, amelyek finomkészségeiket (soft skills) fejlesztik.
Továbbá, az iskolaelhagyás megelőzésének érdekét szolgálja az osztályfőnöki órák témájának (nemzeti alaptanterv által meghatározott) öt pillére: az önismeret, a társas kapcsolatok, a tanulás, a karriertervezés, és az életstílus minőségének az alakítása.
Pszichológusként nemcsak a különböző témák mentén történő egyéni tanácsadás lehetőségei állnak rendelkezésemre, mint például a tanulási technikák, a pályaorientáció, a konfliktuskezelés, a személyiségfejlesztés, a kommunikációs technikák vagy a „lelki istápolás”, hanem ezeknél jóval több eszköz. A közelmúltban például egy teljes héten át tartó projekten dolgoztunk nyolc pszichológus társammal Székelyudvarhely körzetében Hogyan állítsuk le az iskolai bántalmazást? témában, az UIET és a Delphi Egyesület szervezésében. Ekkor teljes iskolai osztályokat fogadtunk osztályfőnökeikkel együtt két-két órás interaktív csoportfoglalkozásokra.
A 2022−2023-as iskolai évben a Caritasszal együttműködve az iskola diákjainak az összlétszámának negyedével részt vettünk az Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadáson, ahol az Osonó Színházműhely hetvennyolc társadalmi problémát mutatott be. Az előadás után a rendező beszélgetésre hívta a közönséget.
Novemberben a FICE szervezésében részt vettünk a 19 nap a gyermekek és fiatalok elleni bántalmazás és erőszak megelőzéséért elnevezésű kampányban. Szintén ebben az iskolai évben, különböző projektekben együttműködtünk a Kalot Egyesülettel, a Hargita Megyei Iskolabiztonsági Hivatallal és a Delphi Egyesülettel.
A tanári karral most a Hátrányos helyzetű fiatalokkal való munka az iskolában című többnapos képzésre készülünk, amely a Caritas szervezésében, a Hargita Megyei Pedagógusok Házának együttműködésével fog megvalósulni.
Az ifjúsági mentorok módszerei
A Gyulafehérvári Caritas Iránytű a munka világába projektje azzal a céllal indult 2018-ban, hogy felkarolja a nehéz szociális hátterű fiatalokat, segítsen minél tovább benntartani őket az oktatási rendszerben, valamint képességeikhez mérten kiválasztani a továbbtanulási és pályaválasztási lehetőségeiket. A 2023. április 30-ig tartó projekt három erdélyi régióban működik: Maros-, Udvarhely- és Gyergyószéken. Hat ifjúsági mentor kilenc partneriskolával közösen munkálkodik azon, hogy érdekessé tegyék a diákok számára a tanulást, vonzóvá az iskolát. Arra törekszenek, hogy tudatosítsák a fiatalokban: ők a saját sorsuk irányítói, aktívan tehetnek jövőbeli sikereikért, álmaik megvalósításáért és életkörülményeik megváltoztatásáért.
Benedek Alexandra és Tókos Norbert Székelyudvarhelyen, Szabó Zsuzsa és Madarász Arnold Gyergyószentmiklóson, Bojoievschi Éva és Székely Áron Marosvásárhelyen támogatják a fiatalokat önismeretük elmélyítésében, készségeik megismerésében és fejlesztésében, értékességük tudatosításában, továbbtanulási lehetőségeik feltérképezésében, különféle szakmákkal való ismerkedésben, pályaválasztásban, munkába állásban. Teszik mindezt csoportfoglalkozások formájában a partner középiskolákban, szakközépiskolákban és -líceumokban, egyéni beszélgetések, klubok, céglátogatások, műhelymunkák és kirándulások által. Ekkor a fiatalok nem csupán mesterségekkel ismerkedhetnek meg, hanem betekintést nyerhetnek szakemberek karriertörténetébe is, sőt tanácsokkal gazdagodhatnak.
Az állásbörzék, szakmaszafari típusú táborok, a találkozz a leendő főnököddel események szintén a fiatalok önismeretének elmélyítését, tehetségeik felismerését, szakmai látókörük elméleti és gyakorlati szélesítését, munkába állási esélyeik növelését hivatottak segíteni. Aktivitásaiknak a játékos foglalkozások is részét képezik, amelyek a szórakozás mellett a fiatalok számos finomkészségét (szakmai nyelven soft skilljét) is fejlesztik, mint például a szociális készségeket, együttműködést, időbeosztást, konfliktuskezelést vagy a komfortzóna határainak szélesítését.
Hogyan függ össze mindez az iskolaelhagyás megelőzésével?
„Elsősorban a mentorálással segítünk. Ezen belül főleg az egyéni mentorálással, mert az egyénre szabott, és egyéni igényekre válaszol. Ezenkívül a csoportfoglalkozásokkal, vagyis a klubokkal támogatjuk a fiatalokat. Ott, ugyanis, egy összetartó, támogató közösségben vannak. Ez szintén segíti az egyéni mentorálást, mert megerősíti azt. Továbbá a céglátogatások, pályaorientációs foglalkozások, szakmaismeretek fejlesztésére szánt tevékenységek is nagy szerepet játszanak abban, hogy a fiatalokat bent tartsuk az iskolában. Még fontos itt megemlítenem, hogy a jó példák bemutatása is elősegíti, hogy a diákok az iskolai rendszerben maradjanak, befejezzék tanulmányaikat.” (Benedek Alexandra)
„Véleményem szerint a leghatékonyabb kombináció az egyéni mentorálás a csoportos foglalkozásokkal összekötve. Az egyéni alkalmak folyamán a fiatal kizárólagos figyelmet kap, és személyre szabott tanácsadásban részesül, amelyek által közelíthet céljai felé. A csoportfoglalkozások pedig megadják számára a valahová tartozás érzését.” (Tókos Norbert)
„Az iskolaelhagyás megelőzése egy nagyon fontos célunk. Ezért a csoportfoglalkozásokon hangsúlyt kapnak az úgynevezett soft skillek (finomkészségek) és a pályaorientáció. Figyelünk az önismeret elmélyítésére, képességek feltárására, csapatmunkára, kommunikációra, szakmák ismertetésére, jövőtervezésre.
Az iskolaelhagyás megelőzése folyamatosan a szemünk előtt lebeg, mindenik tevékenységünkkel arra próbáljuk biztatni a fiatalokat, hogy helyezzék előtérbe a tanulást, tanuljanak szakmát, végezzenek egyetemet, képződjenek. További tevékenységeink – az egyéni mentorálás, szakmatábor, céglátogatás, pályabemutató – mind arról szólnak, hogy a tanulás, a befektetett energia megtérül, ezért érdemes iskolát végezni, szakmát tanulni, és dolgozni.
A leghatékonyabb módszer a bizalmi kapcsolat kialakítása: a fiatal bizalma abba, hogy te mint mentor a javát akarod; az ifjú önmagába vetett bizalma, amely arról szól, hogy neki is sikerülhet, és amely a közös munka által növekedni fog; a fiatal jövőbe vetett bizalma, amely arra a gondolatra épül, hogy érdemes tervezni és küzdeni.
A bizalmi kapcsolat kialakításának egyik jó módszere a táboroztatás, a másik az egyéni beszélgetés, mert a közös élmény, az együtt töltött idő növeli a fiatal kapcsolódását az osztályközösséghez, amelynek hatására jobban fog ragaszkodni az iskolához is. A személyes motiváció kialakítása, és a tanulásbeli felzárkóztatás szintén nagyon fontos részei ennek a folyamatnak. A programunk keretében, például, lehetőséget teremtettünk matek pótórákra, amelyek több fiatalnak segítettek a felzárkózásban. A tanulók így kompetensebbnek érezték magukat, javultak az eredményeik, nőtt az önbizalmuk, és könnyebb volt fenntartani a motivációjukat is.” (Székely Áron)
„Nekem nem volt olyan mentoráltam, aki az iskolaelhagyás szélén állt volna, így ebből a szempontból sikerélményem sincs, de a tanulás folytatására bőven volt példa. Diákjaim továbbtanulását az segítette, hogy figyeltem rájuk. Az egyéni mentorálás alatt, pályaorientációs foglalkozások keretében sikerült olyan képességeikre és érdeklődési körükre fényt deríteni, amelyek utat nyitottak különböző mesterségek felé. Szakmákkal és lehetőségekkel ismerkedtünk. Az együtt tervezés is sokat segített, mivel a lehetetlennek tűnő álmok is megvalósíthatónak kezdtek látszani. Az első lépések megtételénél többet segítettem, hogy egyre biztosabbak legyenek afelől: a többit is képesek megtenni, hiszen vannak képességeik, amelyeket bátran használhatnak.
Volt olyan diák, akivel a szakiskola vége felé kezdtem el foglalkozni, olyan is, aki érettségi előtt állt, és őket az motiválta a továbbtanulásban, hogy megtalálják magukban azokat a képességeket, amelyeket kitartó tanulással szép lehetőségekké kovácsolhatnak. Ez jelentette a hajtóerőt az érettségihez, vagy ahhoz, hogy estibe iratkozzanak, mert megértették, hogy a továbbtanulás a dobbantója annak a pályának, amelyen haladni szeretnének.” (Bojoievschi Éva)
Az eddig tapasztalt jó példák
A mentorok és pedagógusok temérdek munkát fektetnek a tanulók motiválásába. Erőfeszítéseik számokban mérhetők, ez a cikk mégsem statisztikai adatokat tartalmazó táblázatokkal fog végződni, hanem emberi történetekkel.
„Volt egy fiatal roma lány, aki nem akarta befejezni a kötelező tíz osztályt. Dolgozni akart. Az egyéni mentorálás során sikerült elérni, hogy behozza a hiányzások miatti lemaradását, és befejezze tanulmányait. Jelenleg ez a lány dolgozik, de megvan a tíz osztálya. A családban ő az első, akinek megvannak a kötelező iskolai tanulmányai.” (Benedek Alexandra)
„Volt olyan fiatal, aki nagyon sokat hiányzott, és megbukott. Most – többek között a mentorálásnak köszönhetően – újra beiratkozott az iskolába, és rendszeresen látogatja azt.” (Székely Áron)
„Több diákra is volt példa, akik az általános iskola elvégzése után nem akarták folytatni tanulmányaikat. De a tanár-mentor együttműködésnek köszönhetően végül mégis középiskolába iratkoztak. Ketten közülük jelenleg külföldön dolgoznak. De van olyan fiatal is, aki a szakiskola elvégzése után visszairatkozott érettségire, és most egyetemen tanul.” (Tókos Norbert)
A projekt támogatója Izland, Liechtenstein és Norvégia EEA and Norway Grants Fund for Youth Employment programja.
Orbán Júlia, Gyulafehérvári Caritas
