Dél-Szudán az afrikai kontinensen a legnagyobb tartós menekültválsággal küzdő ország. A pápa beszédében a béke megteremtését szorgalmazta, amelynek eszközei lehetnek a kitelepítettek. Ehhez új kezdetre van szükség, a találkozás új fejezetére.
Ferenc pápa dél-szudáni látogatása második napjának délutánján a főváros Szabadság-termében találkozott az ország több millióra tehető kitelepítettjének képviselőivel. A Dél-Szudán egész területén 2013-ban kitört széleskörű konfliktus és erőszak következtében sokan elmenekültek otthonaikból, hogy biztonságra találjanak. Az országban több helyen jelen levő ENSZ-misszió közelében találtak menedéket. A világszervezet befogadta a civilek védelmére fenntartott helyekre a kitelepítetteket. Idővel táborokká alakították azokat, amelyek a kormány ellenőrzése alatt biztonságot és védelmet nyújtottak az embereknek a számos probléma ellenére, amelyek jelen vannak ezekben a táborokban, mint pl. a rossz életkörülmények, a túlzsúfoltság, a bűnözés, az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya.
A szombat délután fél 5-kor kezdődött rendezvényre elkísérte a pápát a Canterbury anglikán érsek és a skót egyház moderátora. Az énekeket és a kezdő imát követően a Bentiu, Malakal és a jubai táborból egy-egy gyermek tanúságtétele hangzott el. Egyikük feltette a kérdést: miért kell kitelepítettek táborában élnünk? Az anglikán érsek imáját követően Ferenc pápa fordult beszéddel a jelenlevőkhöz.
A jövő nem a menekülttáborokban rejlik
A gyermekek tanúságtételére válaszolva a pápa hangsúlyozta, hogy ebben a háború sújtotta országban a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeknek vagy menekülteknek lenni általános és kollektív tapasztalattá vált. Ezért erőteljes és szívből jövő felhívást tett, hogy vessenek véget minden konfliktusnak, és komolyan indítsák újra a békefolyamatot, hogy az erőszak véget érhessen, és az emberek visszatérhessenek a méltó élethez. Csak béke, stabilitás és igazságosság mellett lehetséges a fejlődés és a társadalmi integráció. Nincs helye további késlekedésnek: az elmúlt években született gyerekek nagy része csak a kitelepítettek táborának valóságát ismeri. Nem emlékeznek rá, mit jelent az otthon; elvesztik kapcsolatukat szülőföldjükkel, gyökereikkel és hagyományaikkal. A jövő nem a menekülttáborokban rejlik – szögezte le a pápa.
Békére van szükség
Arra van szükség, hogy Dél-Szudán nyitott társadalommá fejlődjön, hogy a különböző csoportok összekeveredjenek és egyetlen népet alkossanak azáltal, hogy felvállalják az integráció kihívásait. Az ország egész területén beszélt nyelveket is meg kell tanulni, nem csak az adott etnikai csoporthoz tartozókat. Ez azt jelenti, hogy vállalni kell azt a csodálatos kockázatot, hogy megismerjük és elfogadjuk azokat, akik különböznek tőlünk, hogy felfedezzük a kiengesztelődött testvéri közösség szépségét, és megtapasztaljuk azt az izgalmas kihívást, hogy szabadon alakítsuk saját magunk és az egész közösség jövőjét. Ehhez békére van szükség, és sokak, sőt mindenki segítségére.
Dél-Szudán a kontinensen a legnagyobb tartós menekültválsággal küzdő ország
Dél-Szudán a kontinensen a legnagyobb tartós menekültválsággal küzdő ország: ezen a területen legalább négymillió gyermeket költöztettek ki; az élelmiszer-ellátás bizonytalansága és az alultápláltság a lakosság kétharmadát érinti, és az előrejelzések humanitárius tragédiát jósolnak, amely még tovább súlyosbodhat az év folyamán. Az ország átalakításának folyamatában kulcsszerepet töltenek be a nők. Ha megkapják a megfelelő lehetőségeket, szorgalmuk és az élet védelmének természetes ajándéka révén, képesek lesznek megváltoztatni Dél-Szudán arculatát, békés és összetartó fejlődést biztosítani. Különben nem lesz jövő – mutatott rá Ferenc pápa.
A remény magvai
A találkozóval a remény szárnyait szerette volna megerősíteni. A kitelepítettek táborában is új mag sarjadhat, mint a száraz és terméketlen talajból: új mag, amely gazdag gyümölcsöt terem. Ti vagytok az új Dél-Szudán termékeny magvai! – mondta a pápa. Ti, akik a testvériséget és a megbocsátást választjátok, még most is egy szebb holnapot ápoltok. Egy holnapot, amely ma születik meg, bárhol is vagytok, azzal a képességgel, hogy tudtok együttműködni, a szeretetközösség és a kiengesztelődés ösvényeit szövögetni azokkal, akik bár etnikai hovatartozásukban és származásukban különböznek tőletek, a szomszédaitok. Legyetek a remény magvai – buzdított Ferenc pápa.
Új kezdetre van szükség, a találkozás új fejezetére, amely nem felejti el a múlt szenvedéseit, de a testvériség örömteli világosságát sugározza. Nem a tragédia elmesélésére, hanem az izzó békevágyra összpontosít. A különböző etnikai csoportokhoz tartozó fiatalok írják ennek az új fejezetnek a lapjait, átírva a történelmet a béke történelmévé. A pápa köszönetet mondott nekik erejükért és kitartásukért, mindazért a jóért, amellyel örömet szereznek Istennek. Háláját fejezte ki a kitelepítetteket segítőknek: az ENSZ, a humanitárius és nemzetközi szervezeteknek, valamint a misszionáriusoknak. El kell kísérni a lakosságot a fejlődés útján, elősegítve egyre függetlenebb növekedésüket. A pápa lelki közelségét fejezte ki az országon kívül élő menekülteknek. Reméli, hogy majd ismét aktív szerepet vállalhatnak országuk jövőjének alakításában.
Végül Ferenc pápa áldását adta a jelenlevőkre a canterburyi anglikán érsekkel és a skót egyház moderátorával. Sok keresztény testvérünk áldása is vele jár, akik átölelnek és bátorítanak benneteket, tudván, hogy a hitetek, a belső erőtök és a békéről szóló álmaitok sugározzák közös emberségünk szépségét.
Somogyi Viktória, Vatican News
