Hétfőn veszi kezdetét a lelkigyakorlatos kántortovábbképző Csíksomlyón, a kegytemplomban, valamint a Jakab Antal Tanulmányi Házban, melyet a Gyulafehérvári Főegyházmegye Egyházzenei Bizottsága szervez. Geréd Istvánnal, a kolozsvári piarista templom karnagy-kántorával, az Egyházzenei Bizottság tagjával és a találkozó egyik szervezőjével beszélgettünk a továbbképző múltjáról, hátteréről, készületeiről.
Hova nyúlik vissza a találkozó megszervezése? Mióta szervezik meg ezeket a találkozókat?
Az úgynevezett kántornapok megszervezése az 1970-es évekre nyúlik vissza, amikor édesapám, Geréd Vilmos, akkor szentegyházasfalvi kántor és néhai Ilyés István, székelyudvarhelyi kántor összefogásával és közös szervezésében egy-egy hétvégére összegyűltek a környékbeli kántorokkal és a találkozás, szakmai tapasztalatcsere mellett lelki töltekezésre is rendszeresen sort kerítettek. Aztán az Egyházzenei Bizottság 1986-os megalakulása után minden évben sikerült megszervezni ezeket a találkozókat eleinte nyáron, majd később a farsangi időszakban. Idén 35. alkalommal tartunk lelkigyakorlatos kántortovábbképzőt. 2021-ben, a koronavírus-járvány okozta korlátozások miatt nem tudtuk megtartani a nagy találkozót, helyette 6 főesperességi kerületben tartottunk kisebb, egynapos lelkinapot. A továbbképző helyszínei az évek során változtak, volt már Gyulafehérváron, Székelyudvarhelyen, Kolozsváron, a Sepsiszentgyörgy melletti Árkoson, de az 1989-es változások után Budapesten is. 2016-tól Csíksomlyón a kegytemplomban és a Jakab Antal Tanulmányi Házban tartjuk.
Mi a célja egy ilyen találkozónak? Hogy valósítható meg, hogy lelkigyakorlat és továbbképző is legyen?
Lelkigyakorlatos továbbképző azt jelenti, hogy lelkigyakorlat is, mert minden napot imával, szentmisével, elmélkedéssel kezdünk, és ünnepélyes zsolozsmával fejezünk be, de továbbképző is, mert szakmai, zenei szempontból olyan előadókat sikerült meghívni, akik kiváló képesítéssel rendelkeznek és mondhatni a vérükben van az egyházzene. Ugyanakkor lehetőség a Gyulafehérvári Főegyházmegyében, de más egyházmegyékben szolgálatot teljesítő kántorok és karnagyok számára lelki feltöltődésre, szakmai fejlődésre és tapasztalatcserére. Fontos célja a találkozóknak, hogy kántorokként meg tudjuk osztani egymással ügyes-bajos dolgainkat, vagy egyszerűen tudjunk egymásról, ismerjük meg a kollégáinkat, tudjuk azt, hogy ki hol dicséri karvezetőként vagy énekével, orgonajátékával a jó Istent.
Kik az idei előadók? Mi alapján választotok?
Minden évben színvonalas előadókat hívunk meg, akik a szakmai fejlődést biztosítják a résztvevőknek. Fontosnak tartjuk, hogy az előadások során ne csak elméleti tudást sajátítsanak el a kántorok, hanem az itt tanultakat, technikákat otthoni közösségeikben is gyakorlatba ültethessék.
Az idei kántortovábbképző meghívottjai dr. Windhager-Geréd Erzsébet, Bécsben élő orgonaművész, egyházzenész, orgonakutató, a kolozsvári Schola Cantorum Transsylvaniensis karnagya, aki hangképzést és kórusgyakorlatokat fog tanítani a résztvevőknek, valamint dr. Szabó Balázs orgonaművész, orgonaszakértő, zenetudós, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti egyetem tanára, aki a liturgikus hangszerekről, az orgonákról és harmóniumokról fog beszélni: hogyan tartsuk karban a hangszert, hogyan kezdjük el a hangszer restaurálását, milyen lehetőségek vannak, mik azok a mércék és szempontok, amik szerint hangszereinket szakszerűen kellene karbantartani, felújítani.
Milyen a továbbképző menete, hogy követik egymást a programok?
A továbbképző február 6-án, hétfő délután kezdődik bűnbánati liturgiával, gyónási lehetősségel. Idén a Veni Sancte szentmisét Kovács Gergely érsek úr celebrálja, ami aznap este 6 órától lesz és bárhonnan bekapcsolódhatnak a Mária Rádió hullámhosszain.
Másnap reggeli imával, Úrangyala-imádsággal és szentmisével kezdünk a kegytemplomban. Reggeli után a nap elmélkedéssel folytatódik, majd szakmai előadások lesznek. Délután a kórusgyakorlatoké a főszerep, majd esti dicséret után dr. Szabó Balázs koncertjén vehetünk részt a kegytemplomban. Erre minden zeneszeretőt, érdeklődőt szeretettel várunk!
Szerdán is hasonló a napirend, délután kerekasztal-megbeszélés lesz Quo vadis, musica sacra? címmel, melyen a jelenlevő szakemberek értekeznek az (erdélyi) egyházzene jelenéről és jövőjéről. A nap filmvetítéssel zárul, idén a Shine (Ragyogj!) című ausztrál filmdrámát vetítjük a találkozó résztvevőinek. Mindkét nap, az esti dicséretet élőben közvetíti a Mária Rádió.
Utolsó nap a laudest a csobotfalvi Szent Péter és Pál-plébániatemplomban végezzük, majd a napi elmélkedés után összegezzük és megbeszéljük a felmerülő kérdéseket, feladatokat. Az idei lelkigyakorlatos kántortovábbképző hálaadó szentmisével zárul, amit Kerekes László segédpüspök celebrál csütörtökön, délben 12 órakor. Ebbe a szentmisébe is bekapcsolódhatnak a Mária Rádió hallgatói.
Minden találkozón van kiértékelő és minden találkozó után természetesen szervezőkként is külön megbeszéljük, hogy mi volt jó és mi lesz jobb a következő továbbképzőn. A bizottság azért is van, hogy a felmerülő kérdéseket, problémákat legjobb tudása szerint megválaszolja, megoldja és segítsen azoknak, akik egyházzenészként, kántorként, karvezetőként elakadnak útjukban. Szép ez a hivatás, nagyon lehet szeretni, másképp nem, hogy nem éri meg, de nem is lehet végezni.
Ki az idei találkozó lelki vezetője?
A szakmai fejlődés mellett legalább annyira fontos a lelki oldala a találkozónak. Sokan gondolhatják, hogy a kántor mindig ott van a szentmiséken és a lelki életben sincs különösebb gondja, van ideje azon a sok szentmisén felpörgetni magát a lelki élet csúcsára. Nyilvánvalóan ez egyáltalán nincs így. Nekünk is kell, szükségünk van arra, hogy néha megálljunk és erőt gyűjtsünk a mindennapi, olykor rutinosan végzett szolgálathoz. Az idei összejövetelünk lelki vezetője Veres Stelian, a Gyulafehérvári Főegyházmegye gazdasági igazgatója, akit a Kolozsváron eltöltött segédlelkészi, majd plébános-helyettesi évei alatt sikerült megismernem. Tudom, hogy tőle tanulhatunk ügybuzgóságot, örömmel végzett szolgálatot, következetes munkamorált. Szereti a szép liturgiát és mindig különös figyelmet szentelt az egyházzenének. Meglátásaival, észrevételeivel gyümölcsözővé teheti a kántorlélek néha kókadozó fáját.
Kiknek a támogatásával valósul meg a lelkigyakorlatos kántortovábbképző?
Köszönetet mondunk elsősorban a Gyulafehérvári Érsekségnek, hiszen a részvételi díj 50%-át támogatásukkal fedezik, de bármilyen munkánkkal járó kiadásban, megoldáskeresésben a bizottság segítségére vannak. Köszönet a plébános atyáknak, akik szabaddá teszik a kántorokat és hozzájárulnak a továbbképzésükhöz. Ugyanakkor köszönet Hargita Megye Tanácsának és a csíkszeredai Vámszer Géza Művészeti Népiskolának anyagi támogatásukért.
