Ferenc pápa csütörtökön, a Kongói Demokratikus Köztársaságba tett apostoli látogatásának harmadik napján délelőtt fiatalokkal és katekétákkal találkozott. Arra buzdította őket, hogy soha ne csüggedjenek a korrupció elleni küzdelemben. Február másodikán, Urunk bemutatása ünnepén, a megszentelt élet napján Ferenc pápa helyi idő szerint délután fél ötkor imatalálkozón vett részt a papokkal, diakónusokkal, szerzetesekkel, szerzetesnőkkel és szeminaristákkal Kinshasa székesegyházában, a kongói Miasszonyunk-katedrálisban. Beszédében a pápa a spirituális középszerűség, a világi kényelem és a felszínesség hármas kihívását elemezte.
A pápa a kongói fiatalokhoz: „A ti kezetekben van egy másfajta jövő”
A kongói apostoli látogatás harmadik napján Ferenc pápa és a fiatalok, illetve a helyi egyház katekétáinak találkozóját lelkes légkör jellemezte. A találkozóra a kinshasai Vértanúk Stadionban került sor csütörtökön délelőtt. A pápa megköszönte a kongói fiataloknak a szeretetet és a táncot, amellyel fogadták. A szentatya beszédében arra kérte a Kongói Demokratikus Köztársaság fiataljait, hogy nézzék meg a kezüket, és gondolkodjanak el arról, hogy az egyes ujjak a jövő milyen különböző elemeit képviselik. Először is megjegyezte, senkinek sem olyan a keze, mint egy másik emberé, mint ahogy minden ember egyedi és megismételhetetlen kincs. Ugyanakkor mindannyiunknak választania kell, hogy ökölbe szorítja-e a kezét vagy felajánlja azt Istennek és másoknak.
A hüvelykujjunk áll a legközelebb szívünkhöz, ezért az imát szimbolizálja, amely életünk mozgatórugója – mondta Ferenc pápa. Az ima a jövőnk alapvető összetevője, és hallgatnunk kell Isten szavára, és „élő imát” kell mondanunk ahhoz, hogy bensőnkben fejlődhessünk. „Jézus győzött a gonosz felett. Keresztjéből hidat készített a feltámadáshoz. Tehát naponta emeljétek feléje kezeteket, dicsérjétek és áldjátok őt.” Beszéljünk Jézussal, mint a legjobb barátunkkal, bízzuk rá félelmeinket, és mondjuk el neki „életünk legnagyobb titkait” – buzdított a pápa. „Isten szereti ezt a fajta élő, konkrét és szívből jövő imát.” „Lehetővé teszi számára, hogy beavatkozzon, különleges módon belépjen a mindennapi életünkbe, hogy eljöjjön a »béke erejével«, vagyis a Szentlélekkel.”
Ferenc pápa ezután a mutatóujjról szólt, amely „a közösséget” jelképezi. Arra buzdította a Kongói Demokratikus Köztársaság fiataljait, hogy ne izolálják el magukat egymástól, hanem öleljék magukhoz azokat, akik magányosnak tűnnek vagy szenvednek. A pápa a kábítószer-használat vagy a boszorkányság negatív példáit mutatta be, amitől a függő mindenhatónak érzi magát, de a valóságban megfosztja az embert mindattól, amit szeret. Hozzátette, a közösségi média is irányvesztetté teheti azokat, akik túl sok időt töltenek vele. „Soha semmi sem helyettesítheti azt az energiát, amit az együttlétből kapunk, a ragyogást a szemünkben, az eszmecsere örömét!” – figyelmeztetett. A fiatal kongóiakat inkább arra hívta, hogy építsenek közösséget, támogassák a testvériséget, és álmodjanak egy egységesebb világról. „Tudom, hogy többször megmutattátok, még nagy áldozatok árán is készek vagytok kiállni az emberi jogok védelméért és az országban mindenki számára a jobb jövő reményéért.”
Az őszinteség a harmadik összetevő egy jobb jövőhöz, és ellenszere a „korrupció rákjának” – mondta a pápa. Előre elkészített beszédéhez szabadon hozzátéve őszinte felhívást intézett a Kongói Demokratikus Köztársaság lakosságához, hogy utasítsák el a korrupció minden formáját, franciául szólva: „mondjatok nemet a korrupcióra!”. „Ne győzzön le benneteket a rossz!” „Győzd le a rosszat jóval!” – kérte. A pápa emlékeztetett egy 26 éves fiatalemberre, Floribert Bwana Chuira, akit 15 éve öltek meg Gomában, mert megakadályozta a romlott élelmiszerek szállítását, ami károsította volna az emberek egészségét. A fiatal keresztény férfi útmutatásért imádkozott, és nemet mondott a „korrupció szennyeire”. „Ha valaki kenőpénzt ajánl, vagy szívességet és sok pénzt ígér, ne ess bele a csapdába. Ne hagyd magad becsapni! Ne engedd, hogy belehúzzanak a gonosz mocsarába!” – kérte a fiataloktól.
A pápa a „megbocsátást” jelképező gyűrűsujjról szólva emlékeztetett arra, hogy életünk legnagyobb javaihoz hozzátartozik a „gyengeség, a fáradtság és a nehézség”. „A megbocsátás azt jelenti, hogy újrakezdhetünk. Megbocsátani nem azt jelenti, hogy elfelejtjük a múltat, hanem azt, hogy elutasítjuk annak megismétlését.”
Ferenc pápa megjegyezte, hogy a kis ujjunk az utolsó és a legkisebb, és a „szolgálatot” jelképezi. A másokért tett cselekedeteink gyakran cseppnek tűnnek a tengerben, de „pontosan a kicsiség, a kicsivé válás iránti döntésünk vonzó Isten számára”.
Végezetül a pápa arra buzdította a fiatal kongói katolikusokat, hogy munkálkodjanak nemzetük jobb jövőjéért azáltal, hogy gyakran elmélkednek erről az öt összetevőről: az ima, a közösség, az őszinteség, a megbocsátás és a szolgálat. „Soha ne csüggedjetek!”
Forrás: Devin Watkins/Somogyi Viktória/Vatican News
Isten szeretetének tanúiként szolgálják népüket
A kinshasai székesegyházat 1947-ben, a belga gyarmati uralom idején építették a harmincas évek art déco stílusában. A templom egyik oldalkápolnájában helyezték örök nyugalomra a helyi keresztény közösség elhunyt főpásztorait, az oltár felett egy afrikai Krisztust ábrázoló freskó látható. A katedrális a kinshasai metropolita főegyházmegye székhelye, amelyet Szent XXIII. János pápa hozott létre 1959-ben Cum parulum bullájával. Az oltár felé haladva Ferenc pápa, akit Fridolin Ambongo Besungu, a város bíboros érseke és a plébános fogadott, megállt az érsekek sírja előtt, majd a bíboros üdvözlő beszéde után egy pap, egy szerzetesnő és egy szeminarista tanúságtétele hangzott el.
Az imák és az evangéliumi szakasz felolvasása után mondott beszédében Ferenc pápa örömét fejezte ki, hogy éppen Urunk bemutatása ünnepén, az Istennek szentelt életet élők napján imádkozhat velük együtt. Mint Simeon, mi is mindannyian várjuk az Úr világosságát, hogy megvilágítsa életünket. Amikor Jézust helyezzük életünk középpontjába, megváltozik életszemléletünk, világossága körülvesz, Lelke megvigasztal, igéje bátorít, szeretete támaszt nyújt.
A pápa beszédének középpontjában Izajás próféta szavai álltak, amelyek Isten üzenetét közvetítik: „utat csinálok a pusztában, és folyókat a sivatag földön” (Iz 43,19). A megszentelt életet élő személyek arra kaptak meghívást, hogy jelei legyenek ennek az ígéretnek és Isten szeretetének tanúiként szolgálják a népet. A „Vigasztalások könyvében” az Úr az együttérzés Isteneként nyilatkoztatja ki magát és mindig erőt nyújt a nehézségekben. A nép szolgáinak lenni azt jelenti, hogy a papok, szerzetesek, szerzetesnők, misszionáriusok, akik már megtapasztalták a Jézussal való felszabadító találkozás örömét, ezt megosztják másokkal és elviszik számukra Jézust, az egyetlent, aki meggyógyítja a szív sebeit – fejtette ki beszédében Ferenc pápa, majd felsorolt három kihívást, amelyekkel a megszentelt életet élőknek szembe kell nézniük: a spirituális középszerűség, a világi kényelem és a felszínesség.
A spirituális középszerűség leküzdéséhez mindenekelőtt az Úrral való személyes találkozásra, az imára van szükség – mondta a pápa, utalva rá, hogy Urunk bemutatásának ünnepét a keresztény Keleten a „találkozás ünnepének” nevezik. A pápa rámutatott a rendszeres ima fontosságára, hangsúlyozva, hogy a papi és szerzetesi élet lüktető szíve az Eucharisztia mindennapi ünneplése. Ne hanyagolják el az óraliturgiát, valamint a gyónást, végezzenek adorációt, elmélkedjenek Isten igéjéről, imádkozzák a rózsafüzért, napi tevékenységük közben folyamodjanak a szív imájához, rövid fohászokat, a dicséret, a hálaadás és a könyörgés szavait ismételve. Fáradhatatlanul forduljanak Máriához, édesanyánkhoz, hogy megtanulják tőle Jézus követését.
A második kihívás a világi kényelem kísértésének a leküzdése. A világiassággal jár annak a kockázata, hogy magunkba fordulva csak saját szükségleteink kielégítésére törekszünk és a lélek rideg bürokratáivá válunk – figyelmeztetett rá Ferenc pápa, botrányosnak nevezve, ha ilyesmi egy pap vagy egy szerzetes életében megtörténik. Vállalják örömmel az evangéliumi szegénységet, a cölibátust úgy éljék meg, mint az Isten országa iránti teljes odaadás jelét.
Végül a harmadik kihívás a felszínesség kísértésének leküzdése. Olyan papokra és szerzetesekre van szükség, akik szenvedélyesen szeretik az evangéliumot. Folyamatosan képezzék magukat mind a lelkiség, mind a teológia területén, ugyanakkor legyenek nyitottak korunk aggodalmaira, hogy megértsék az embereket és el tudják kísérni őket. A lelkipásztori képzés nem egy szabadon választható extra, hanem olyan út, amelyet egész életen át követniük kell.
Ezekkel a kihívásokkal szembe kell néznünk, ha Isten szeretetének tanúiként akarunk szolgálni az embereknek, mert a szolgálat csak akkor hatékony, ha a tanúságtételen keresztül történik – fejtette ki a pápa, idézve ismét Izajás próféta szavait: „Ti vagytok a tanúim” (43,9.10). Ferenc pápa hálát adott Istennek a kongói megszentelt életet élő személyekért, mert Jézus jelenlétének a jelei, aki végigmegy országuk utcáin, és megérinti az emberek életét, sebeit. A természeti kincsekben gazdag, de a kizsákmányolás, korrupció által sebzett országban töltik be az irgalmas szamaritánus szerepét, nyújtanak világosságot a sok sötétség közepette. Legyenek a testvériség, a béke tanúi, túlmutatva a kultúrák és az etnikai származások sajátosságain. Ferenc pápa idézte XVI. Benedek szavait, aki Africae munus k. apostoli buzdításában írta: „a békés életről szóló tanúságotok, túl a törzsi és faji határokon, meg tudja érinteni a szíveket” (108. pont).
A pápa hivatkozott egy helyi közmondásra miszerint „A szél nem töri el azt, ami meg tud hajolni”, majd utalt az afrikai földrész népeinek történelmén ejtett sebekre, rámutatva, hogy a meghajlás a bátorságot, rugalmasságot, a merevség elutasítását jelképezi. Hajoljunk meg alázattal Isten előtt és legyünk engedelmesek az irgalmasság Istenének, így soha nem töri meg őket a megosztottság szele. A pápa az egész egyház nevében mondott köszönetet a kongói megszentelt életet élő személyeknek értékes tanúságtételükért, arra buzdítva őket, hogy legyenek mindig az Úr vigasztalásának csatornái és az evangélium örömteli tanúi, a béke prófétái az erőszak sodrásában, a szeretet tanítványai, akik készek meggyógyítani a szegények és szenvedők sebeit.
Forrás: Vertse Márta /Vatican News
