Ferenc pápa január 31-én 15 óra előtt érkezett meg Kinshasába, a Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosába. A szentatya 40. nemzetközi apostoli útja kezdődött el ezzel, amely a negyedik afrikai utazása. Utoljára 37 évvel ezelőtt látogatott pápa, Szent II. János Pál Kongóba, és Ferenc pápa az első katolikus egyházfő, aki Dél-Szudánnak a földjére érkezett a függetlenség 2011-es kikiáltása óta. Kinshasába érkezése után Ferenc pápa délután fél hat órakor a Nemzeti Palotában találkozott az ország hatóságaival, az ország elnökével, a kormány és a diplomáciai testület tagjaival, a polgári és vallási vezetőkkel, valamint a társadalmi élet és a kultúra világának a képviselőivel. Ferenc pápa beszédének alappontját az ország egyik kincse, a gyémánt jelentette, melynek sokrétű jelentésével értelmezte a vendéglátó nemzet nagyságát és fájdalmait.
Az ország természeti képei, az egyenlítői erdők, a szavannás magasfennsíkok, a völgyek és vulkánok, a tavak és az óceánba torkolló Kongó folyó világa maga egy földrész az afrikai kontinensen. Itt az egész ország lélegzik, ám ha gazdag és sokféle is e földrajzi tüdő, az ország története már nem nagylelkű, hiszen belháborúk sújtották és ma is kizsákmányolástól szenved – kezdte beszédét a pápa. Miközben a kongóiak méltóságuk és területi integritásuk megőrzéséért harcolnak, a pápa úgy érkezik közéjük, mint „a kiengesztelődés és a béke zarándoka, aki az egész katolikus egyház szeretetét és vigaszát hozza el számukra”.
Országotok a teremtett világ gyémántja, de ti mérhetetlenül értékesebbek vagytok nála
Ennek földnek egy ragyogó szépségű jelképén, a gyémántén át szólt hozzájuk: „Országotok a teremtett világ gyémántja, de ti mérhetetlenül értékesebbek vagytok nála. Bátorság, kongói testvéreim, vegyétek kézbe ezt a tiszta gyémántot, ami ti vagytok, a ti méltóságotok, hivatásotok a harmónia és a béke megőrzésére, ahogy a himnuszotok szól: „Kemény munkával békében felépítünk egy, a korábbinál szebb országot”.
Az egyénként ritka gyémánt itt bővelkedik. Ha ez érvényes az anyagi gazdagságra, sokkal inkább szívetek lelki kincseire, ahonnét kiindulva a béke és a fejlődés lehetségesek, mert Isten segítségével az emberek képesek az igazságosságra és a megbocsátásra, a harmóniára és a megbékélésre, az elkötelezettségre, a megkapott talentumok jó hasznosítása révén. A pápa ezzel a felhívással fordul hozzájuk: „Minden kongói érezze hivatásának, hogy megtegye a rá eső részt! Erőszak és gyűlölet nem maradhat többé senkinek a szívében vagy ajkán!”
A korábbi „politikai gyarmatosítás” helyett most „gazdasági gyarmatosítás”
Ferenc pápa keserűen állapította meg, hogy itt, a fejlődésében gátolt országban és általában Afrikában a kizsákmányolás sokféle formája létezik. A korábbi „politikai gyarmatosítást” most „gazdasági gyarmatosítás” váltotta fel, de ez éppúgy rabszolgává tesz. Így aztán ez kifosztott ország nem tudja kellőképpen gyümölcsöztetni hatalmas erőforrásait, mert paradox módon éppen földjének gyümölcsei teszik „idegenné” azokat saját lakói számára. A kapzsiság mérge vérzi be a gyémántokat! E dráma előtt a gazdaságilag fejlettebb világ gyakran érzéketlen marad, pedig ez az ország és ez a földrész megérdemelné a tiszteletet és az odafigyelést. El a kezekkel a Kongói Demokratikus Köztársaságtól! El a kezekkel Afrikától! Szűnjön meg Afrika elfojtása, Afrika legyen végre saját sorsának főszereplője! – szólt erélyesen a szentatya.
Ne törődjünk bele az országot felemésztő erőszakba
Diplomáciai síkon mintha a nemzetközi közösség már-már beletörődött volna az országot felemésztő erőszakba. Ám mégsem törődhetünk bele a megszokottá vált vérontásba, amely már évtizedek óta tart ebben az országban. A most zajló békefolyamatokat tettekkel kell támogatni, hiszen vannak, akik hatékony projektekkel járulnak hozzá a helyi lakosság javához, a valódi fejlődéshez. A pápa köszönetét fejezte ki azon országoknak és szervezeteknek, melyek jelentős segítséget nyújtanak és segítik a szegénység és a betegségek elleni küzdelmet, támogatják a jogállamiságot, elősegítik az emberi jogok tiszteletben tartását.
Tanuljuk meg a belső alkalmazkodásból adódó sokrétűséget
A gyémánt jelképéhez visszatérve a pápa megállapította, hogy annak szépsége a megmunkálás során formálódik ki, sok-sok harmonikusan rendezett arculatból, miként az országot is ez a poliédrikus sokrétűség és pluralizmus jellemez. Ezt a gazdagságot meg kell őrizni, elkerülve a törzsi viszályokat és szembenállásokat. Ferenc pápa, aki maga is vegyésztechnikusként végzett, kifejtette a gyémánt egyik érdekes tulajdonságát. A gyémánt ugyanis egyszerű szénatomokból áll, amelyek azonban, ha másféle módon kapcsolódnak egymáshoz, grafitot képeznek. A gyakorlatban a gyémánt ragyogása és a grafit sötétsége közötti különbséget az adja, hogy az egyes atomok a szén kristályrácson belül hogyan helyezkednek el. A példa alapján emberi síkon a probléma nem az emberek vagy etnikai és társadalmi csoportok természetéből adódik, hanem abból a módból, ahogyan az együtt maradás mellett döntenek: akarnak-e találkozni egymással vagy nem, kibékülni és újrakezdeni, mert éppen ez jelzi a különbséget a konfliktusok sötétsége, valamint a béke és a jólét ragyogó jövője közt.
Az igazi gazdagság az ember a maga jó kapcsolataival
Egymás testvéri befogadására buzdította a hatóságokat a pápa a következő gondolatában, hiszen egyetlen családot alkotunk, aminek a jövőjét együtt formáljuk. Igazi gazdagság az ember a maga jó kapcsolataival. Ebben tudnak segíteni a vallások és a felekezetek, midőn napról napra ellene mondanak az erőszaknak és a prozelitizmusnak. A társadalom civil közösségei is lényegi szerepet játszanak ebben a folyamatban, amennyiben ellenállnak az igazságtalanságnak, ha kell, még áldozatok árán is.
Közel az emberekhez, megérteni őket
A gyémánt áttetsző és csodálatos módon megtöri a fényt – folytatta a pápa. Sokan briliáns módon folytatják szolgálatukat, mert hűségesen betöltik a szolgálatukat. Így járnak el a civil és kormányzati felelősséget hordozó személyek, amikor kristálytiszta világossággal végzik munkájukat, mint szolgálatot mások javára, nem önkényesen, előnyök és a pénz könnyű keresésével. A politikai élet képviselőit a pápa szabad, átlátható és hiteles választásokra buzdította, továbbá arra, hogy a békefolyamatokban való részvételt mind jobban terjesszék ki a nőkre, a fiatalokra és a marginalizált csoportokra is. A személyes vagy csoportos érdekek helyett a közjót és az emberek biztonságát keressék, és ne hagyják magukat manipulálni.
Menjenek közel az emberekhez, próbálják megérteni őket, hiszen ők akkor bíznak, ha úgy érzik, a vezetőik igazán közel állnak hozzájuk, nem számításból vagy látszatból, hanem szolgálatból. A társadalomban a jóság fényét gyakran eltakarja az igazságtalanság és a korrupció sötétsége. Szent Ágoston, aki ezen az afrikai kontinensen született, már évszázadokkal ezelőtt feltette magának a kérdést: „Ha nem tartják tiszteletben az igazságosságot, mi mások az államok, mint rablóbandák?” Isten ugyanis azok oldalán áll, akik éhezik és szomjazzák az igazságot.
A gyémántot csiszolni, az embert nevelni kell
A földből kikerülő nyers gyémánt csiszolásra szorul, ennek megfelelően a kongói föld legértékesebb gyémántjait, a nemzet gyermekeit is formálni kell. Erre szolgál az oktatás és a nevelés, amit hasznosítani kell annak érdekében, hogy teljes mértékben kiaknázhassák a bennük rejlő briliáns tehetséget. Az oktatás alapvetően fontos: ez az út a jövőbe, az út, amelyen meg kell valósítani a teljes szabadságot ebben az országban és az afrikai kontinensen. Sürgősen be kell fektetni ebbe, mert olyan csak olyan társadalom tud stabillá és erőssé válni, melynek tagjai jól képzettek. Fájdalommal szólt a pápa arról, hogy miközben sok gyermek nem jár iskolába, közülük nagyon sokat dolgoztatnak kiskorúként.
A gyémánt mint a föld ajándéka a teremtés megőrzésére, a környezet védelmére szólít fel bennünket. E témában a pápa a Kongói Demokratikus Köztársaságra úgy utalt, mint ami a világ egyik legnagyobb zöld tüdejének ad otthont, és amit meg kell őrizni. A békéhez és a fejlődéshez hasonlóan ezen a területen is fontos a széleskörű és gyümölcsöző együttműködés, amely lehetővé teszi a hatékony beavatkozást.
Gyémántkeményen az erőszak ellen
Végül a pápa a gyémántnak, a legnagyobb keménységű természetes eredetű ásványnak azt a tulajdonságát emelte ki, hogy nagyon ellenálló a vegyszerekkel szemben. A valóságban az ismétlődő erőszakos támadások meggyengíthetik a kongóiak ellenállását, alááshatják lelkierejüket és így könnyen elcsüggedhetnek. Ám Krisztus nevében, aki a remény Istene, a minden lehetőség Istene mindig erőt ad az újrakezdéshez, e csodálatos föld legdrágább gyémántja az ember, méltóságát és értékét őrizni kell. A pápa mindenkit a bátor és befogadó társadalom újraindítására hív. Az ország ragyogó, de sebzett történelme ezt kívánha, különösen a fiatalok és a gyerekek könyörögnek érte.
,,Én veletek vagyok, imáimmal és közelségemmel kísérek minden erőfeszítést ennek a nagyszerű országnak a békés, harmonikus és virágzó jövőjéért. Isten éltesse az egész kongói nemzetet!” – zárta Ferenc pápa első beszédét, melyet megérkezése után a Kongói Demokratikus Köztársaság hatóságaihoz intézett a Nemzeti Palotában.
Forrás: Vértesaljai László SJ/Vatican News; Magyar Kurír
