Ferenc pápa a keresztények egységéért tartott imahét végén január 25-én este vesperást vezetett a falakon kívüli Szent Pál-bazilikában. Minden keresztény arra kapott meghívást, hogy gondolkodjon el a hibáiról és változtassa meg álláspontját, mindig Istent helyezve a középpontba.
Az Urat elszomorítja közömbösségünk és megértésünk hiánya a szentségtörő erőszakkal szemben – így fogalmazott Ferenc pápa szentbeszédében a Szent Pál megtérésének ünnepén tartott vesperáson. Cselekvésre szólított fel a háború, az erőszak és az igazságtalanság ellen, bárhol is jelenjenek meg. A falakon kívüli Szent Pál-bazilikában a keresztények egységéért rendezett imahét végét jelző liturgián a pápa minden felekezethez tartozó keresztényt arra kért, hogy változzanak meg, és járják az egység útját, amelyet „az Úr állított elénk”. A szentatya a nap olvasmányairól elmélkedett, amelyek változásra szólítanak fel. Megjegyezte, hogy „azt az örömöt ünnepeljük, hogy testvérekként találkozhatunk Krisztusban” olyan napokon, amelyek „tele vannak tragikus és nyugtalanító hírekkel”. „A társadalom bűneinek efféle bibliai elítéléseivel talán könnyen megelégedhetnénk! De, ha érzékenyek vagyunk a mostani idők mélységes nyugtalanságára, amelyben élünk, akkor még inkább foglalkoznunk kell azzal, hogy mi okoz szenvedést az Úrnak, akiért élünk” – mondta. „Mivel az ő nevében gyűltünk össze, nem mulaszthatjuk el, hogy az ő szavát helyezzük a dolgok középpontjába.”
Tégy jót, keresd az igazságot!
A pápa felidézte az idei imahét témáját – „Tégy jót, keresd az igazságot” –, elmagyarázva, hogy Isten int minket, hogy utasítsuk el a rosszat és változzunk meg. „A figyelmeztetés és a változás az a két szó, amelyről szeretnék elmélkedni ma este” – mondta. A pápa Izajás próféta szavaiból kiindulva felhívta a figyelmet, hogy az Úr nem „tömjénre és áldozatokra vágyik, hanem arra, hogy a szegények segítséget kapjanak, igazságot szolgáltassanak az árvának, és az özvegy ügyét elrendezzék”. Isten szenved, „amikor mi, akik híveinek mondjuk magunkat, a saját látásmódunkat az övé elé helyezzük, amikor inkább a világ ítéleteit követjük, mint a mennyét, amikor megelégszünk a külső szertartásokkal, de közömbösek maradunk azok iránt, akikkel a legjobban törődik”. „Istent elszomorítja közönyünk és megértésünk hiánya.” Majd hozzátette: „van egy másik, súlyosabb indíték, amely sérti Istent: ez a szentségtörő erőszak”. „El tudjuk képzelni, milyen szenvedéssel nézi a magukat kereszténynek vallók által kezdeményezett háborúkat és erőszakos cselekményeket?!” Az Úr ezen intése elgondolkodtat bennünket mint keresztény egyéneket és mint keresztény felekezeteket.
Nincs kifogásunk
„Szeretném még egyszer leszögezni, hogy ma fejlett szellemiségünk és teológiánk mellett nincs mentségünk” – mondta a pápa. Ennek ellenére vannak olyanok, akik úgy érzik, hogy hitük bátorítja, vagy legalábbis megengedi, hogy támogassák a nacionalizmus, az idegengyűlölet és a megvetés szűkebb és erőszakos formáit, sőt a másokkal szembeni rossz bánásmód különböző változatait. Hozzátette, hogy a hitnek meg kell őriznie „kritikus érzékét ezekkel a tendenciákkal szemben, és azonnali választ kell adnia, amikor felütik a fejüket”.
A pápa hangsúlyozta, hogy miután megállapítottuk hibáinkat, az Úr arra kér bennünket, hogy orvosoljuk azokat. „Isten és a bennünk lappangó erőszak megértésének elmulasztása miatt képtelenek vagyunk felszabadítani magunkat” – mondta, emlékeztetve a jelenlévőket, hogy „Isten nélkül, az ő kegyelme nélkül nem gyógyulunk meg bűneinkből”. „Isten kegyelme a változásunk forrása (…). Egyedül nem járhatunk sikerrel, de Istennel minden lehetséges. Egyedül nem járunk sikerrel, de együtt ez lehetséges.” A pápa elmélkedett a megtérés közösségi és egyházi természetéről. Arra kért minden keresztényt, hogy közösen legyenek nyitottak a szemléletváltásra. Újra fel kell fedezni, hogy „minden hívő az egész világon szeretetközösségben van egymással a Szentlélekben, úgy – ahogyan Aranyszájú Szent János írta – „a Rómában élők tudják, hogy az indiaiak ugyanannak a testnek a részei”.
Haladjunk együtt az egység útján
Végezetül Ferenc pápa háláját fejezte ki a testvériség ezen útjáért, valamint a sok keresztény részvételéért és érdeklődéséért a katolikus egyház szinódusi útja iránt, „amely bízom benne, hogy egyre ökumenikusabb lesz”. Arra hívta a jelenlévőket, hogy imádkozva, szolgálva, párbeszédet folytatva növekedjenek és munkálkodjanak együtt a Krisztus által vágyott teljes egységért. Köszönetét fejezte ki a szertartáson jelen lévő összes keresztény közösségnek. „Haladjunk együtt azon az úton, amelyet az Úr elénk állított, az egység útján.”
