Jelen írásunkban egy olyan művet szeretnénk bemutatni, amely Remete Szent Antalt jeleníti meg. Antal apátot úgy ismerjük, mint a korai szerzetesség megalapítója, és Szent Pállal együtt a legismertebb remetének tekintjük. Egy közép-egyiptomi földműves volt, aki mindenét elhagyva a sivatagban töltötte életét. Személyéről kevés pontos adatot tudunk, de annál több legenda övezi, amelyek kiemelik bölcsességét és az aszkézishez való hűségét. Alexandriai Szent Atanáz regényéből maradtak fenn életrajzi adatok, Pakhomiosz írásaiból tudhatunk meg információkat, illetve Antal hét levele alapján. Emellett az Atyák mondásai segítenek bemutatni az ő személyét. Aszkétikus élete magányban és imádságban telt. Eleinte a városban élt, majd a líbiai sivatagba költözött, később pedig egy omladozó kastély lett a lakóhelye. Fokozatosan megszakított minden kapcsolatot a világgal. Az általunk itt bemutatott festmény Antal látomását szemlélteti, amelyben Krisztus a nehéz út megtételére hívja, mert ahogyan a feliraton is áll, csak ez teszi tökéletessé.
Az 1510 körül készített táblakép alkotója ismeretlen, és eredetileg egy szárnyasoltár részét képezte a szepesbélai Szent Antal-templomban (Szlovákia). A festményt fatáblára készítették, tojás-tempera technikával és aranyozással. A kompozíció egy erdei tájat mutat be, a háttérben egy várossal. Ez Antal elvonulására utal. A középpontban Szent Antal áll, akinek megjelenik Krisztus és önmegtagadásra hívja. A főalakot körülvevő zöldövezet az életet szimbolizálja, utalva arra, hogy az aszkézissel Antal az igazi életet választja. A háttérben az ég aranyozástól tündököl, ami Isten jelenlétére utal. Az aranyozás mintegy elválasztja a mennyeit és a földit, amelyet Jézus szavai kötnek össze. Bár Antal felfele tekint és elfogadja Jézus hívását, mégis a földhöz tartozik, ezt szimbolizálja öltözéke is, amely szinte egybeolvad a termőföld színével.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy az oltárképrészlet egy olyan embert mutat be Antal személyében, aki nyitott Isten hívására, aki a földön jár, de az égre tekint.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/3-as számában.
