Az egység hete, az ökumenikus ima hete… Minden évben meghirdetik, és ahol ügyesen megszervezik, közösen ünnepelnek a felekezetek, sőt akár más vallások is. ,,Ha a hit egysége nem is lehetséges, a szeretet egysége igen”, mondta Hans Urs von Balthasar. Ez a gondolat vezethet minket is, akkor is, ha nálunk esetleg nincs szervezett ökumenikus imaalkalom, az egységért, az Istenben egy szeretet evilági megvalósulásáért mi is imádkozhatunk. Sok minden elválaszt másoktól: nyelv, vallási rítus, szokások, a szeretet az egyetlen erő, ami összeköt, a szeretet pedig a mi hitünk szerint a legfontosabb isteni erény, a korintusi levél himnusza szerint ,,a szeretet nem szűnik meg soha. Most megmarad a hit, a remény, a szeretet, – ez a három, de köztük a legnagyobb a szeretet” (1Kor 13,8.13).
William Hart McNichols amerikai ikonfestő pap 2023 januárjában közzétett jegyzetében egy friss munkája, Thomas Mertonról festett ikonja kapcsán elmélkedik az ökumenikus figyelem érlelődéséről egyházunkban. McNicholst a Time magazin mint a körünkben élő legnagyobb modern ikonfestőt említette, 1993-ban a Denverben tartott ifjúsági világnapon II. János Pál pápát egy, a Szűzanyát ábrázoló ikonjával ajándékozta meg, a mű azóta a Vatikáni Múzeumben található. 2015-ben pedig a mindeddig legnagyobb munkáját leplezték le Chicagóban, a jezsuiták Loyola Egyetemén, címe: Viriditas: Istent mindenben megtalálni.
Amikor az 50-es években gyerek voltam, nem mehettünk be nem katolikus templomba, nemhogy zsinagógába vagy mecsetbe. Az amerikai őslakosok vallása pogányságnak számított, ahogyan minden keleti vallás is. Ugyanakkor a szerzetes és pap, Thomas Merton akkoriban kezdte a világ vallásait vizsgálni, hogy a Lélek vezetésével keresse a hasonlóságokat a közös szükségleteinkben és az Istenhez vezető közös utunkban. A denveri St Regis középiskola tanáraként, 24 éves koromban Szent Márk evangéliumát és Houston Smith Világvallások című könyvét kellett tanítanom. Néhány évvel később, 1983-ban, 33 évesen New Yorkban, HIV/AIDS-betegek hospice-káplánjaként mindenféle vallású emberhez beszéltem, és temetéseket tartottam hit nélkül elhunyt, mindenféle felekezethez és valláshoz tartozó emberek számára.
Mi történt időközben, hogy az egyház megnyílt a világ befogadására, nem ítéli el? Bizonyára a II. vatikáni zsinat és a nagy teológusok, akik a zsinatot is befolyásolták, párbeszédet kezdtek a protestáns egyházakkal és a világvallásokkal … von Balthasar Barth-tal, de Lubac a buddhizmussal, Rahner, Schillebeecxk , sőt de Chardin az egész kozmosszal. De leginkább azt hiszem, Thomas Mertonnak köszönhetjük, hogy mindannyian ,,engedélyt” kaptunk arra, hogy mindenféle hitű emberekkel foglalkozzunk és tiszteljük őket. Merton írásai, életútja példája széles körben ismert lett a teológus férfiak és nők, végső soron mindannyiunk számára. Ezért teljesen természetesnek tűnik, hogy ezen a keresztény egységért való imahéten őt idézzük meg.
Itt van egy ember, akit kielégíthetetlen lelki kíváncsisága nemcsak más keresztény felekezetekkel, hanem a világgal is párbeszédre késztetett.
,,Ebbe a világba, ebbe a tébolyult fogadóba, amelyben egyáltalán nincs hely számára, Krisztus hívatlanul érkezett.” Thomas Merton 1915. január 31-én Franciaországban született, szülei művészekként járták a világot. Amerikai édesanyja családjához költöztek az EÁ-ban, ahol 1921-ben édesanyja rákos beteg lett és meghalt. Ezután édesapjával járta a világot, különböző európai országok iskoláiba járt, 1935-ben a Columbia Egyetemen tanult, találkozott a katolikus vallással, amely egyre jobban vonzotta, 1938-ban katolikus, 1941-ben Kentucky Getszemani nevű trappista kolostorában pedig szerzetes lett, 1968-ban Bangkokban egy banális baleset nyomán hunyt el, utolsó éveiben egyre jobban elkötelezte magát a vallásközi párbeszéd terén.
Ez a második megrendelésem Thomas Mertonról. Amikor az év elején a Thomas Merton Központ megbízást adott, rendkívül ijesztőnek, kihívásnak és egyben áldott lehetőségnek éreztem, hogy megtaláljam Merton egy olyan ábrázolását, amelyről úgy éreztem, hogy gyakran nincs reprezentálva: a papságát. Nemcsak a római katolikus egyházban betöltött papságára gondolok, hanem az egész világért és az egész világ számára betöltött papságára. Mivel Merton 1968. december 10-én halt meg, adventig vártam, hogy elkezdjem ezt az ikont, valamint újra elkezdtem a kutatásomat arról az emberről, akinek az évek múlásával a befolyása egyre nő. A sok könyv nyomán, amelyeket átnéztem, élesen tudatosult bennem, hogy egész életében egyik háborúból a másikba merült. Mint maga Jézus, Merton is ,,ebbe a tébolyult fogadóba” született, egy erőszakkal és folyamatos háborúval sújtott világba, amely egész életén át üldözte őt. Kezdett kialakulni az ikon ötlete.
1968-ban Gaudete vasárnapja december 15-én volt, mindössze öt nappal a halála után. A liturgikus évben csak két olyan alkalom van, amikor a miseruhák rózsaszínűek, ami az örömöt jelképező liturgikus szín. Ez a két vasárnap a Gaudete vasárnap, advent harmadik vasárnapja és a Laetare vasárnap, a nagyböjt negyedik vasárnapja. Úgy döntöttem, hogy Mertont a Gaudete vasárnap miseruhájában ábrázolom, ezt a napot abban az évben, 1968-ban, a mennyben élhette már át. Határozottan nem vagyok Merton-szakértő, de tudom, hogy az Eucharisztia mindazon papok életének középpontjában áll, akiket ismertem, ismerek. Nem mindig beszélünk róla, mert ez olyasmi, ami annyira része az életünknek, hogy mindannyian reméljük, könnyen észrevehető. Ezt tisztán láttam Merton életében. Ezen az ikonon Krisztust ajánlja a világnak, egy minden szempontból megtört világnak. Mögötte az erőszak és a háború romjai borítják a hátteret. Lehetnének ezek bármelyik háború romjai, a 9/11 tragédiája vagy a jelenlegi ukrajnai és világméretű háború. Ő ebből a megtört világból emelkedik ki, élete példája és munkássáa továbbra is szolgálja az embereket és hozzájárul Isten országának végső eljöveteléhez. Egyszer Daniel Berrigan SJ, amikor az 1980-as években ugyanabban a közösségben voltunk, azt mondta nekem, hogy tíz évébe telt, mire túljutott Merton halálán. Nagyon sok barátom, különösen teológus barátaim, ugyanígy éreznek. Azt hiszem, remélem, és imádkozom, hogy Merton ezzel az ikonnal arra hívja Önt/önmagunkat, hogy hozzuk el Krisztust a világunkba. Mindannyiunknak teljesen egyedi lehetőségei vannak erre, és Isten képes arra, hogy a nekünk szabadon adott ajándékokat egy olyan világnak adja tovább, amelynek oly nagy szüksége van a szépségre és a szeretetre… ,,Mert semmi sem lehetetlen Istennél” (Lk 1,37).
William Hart McNichols
A szerző 2020 óta Új Mexikóban, Albuquerque Szent József-plébániáján él és dolgozik.
Fordította és összeállította Bodó Márta
