Az elmúlt évben számtalan esemény történt a világban, amelyek befolyásolták mindennapjainkat. Járvány, háború, gazdasági válság… Történtek jó dolgok is, azonban a megélt jó történések eltörpültek, mert inkább a rosszakra fókuszáltunk. A mögöttünk hagyott év embert próbáló volt.
A megélt évhez való hozzáállásomat, remélem, másokét is leginkább Szent Pál szavaival tudnám összefoglalni: „Legyetek kitartók és éberek az imában meg a hálaadásban” (Kol 4,2). Bizony, az elmúlt év igen megpróbálta a kitartásunkat, hitünket. Nem volt könnyű ezeket a helyzeteket megélni, ostromolnunk kellett az eget. Talán ajkunkon többször csendült fel a kérő ima különböző szándékokra, mint a hálaadás szavai. Kevesebb volt a hála az életemben, az életünkben. Visszatekintve az elmúlt esztendőre, mégis hálát próbálok adni az életemben történt, megélt jó életeseményekért.
Hála van a szívemben az életemért és az egészségemért. Idén jobban értékelem, látva az emberi élet törékenységét, tapasztalva az egészségi állapot múlékonyságát. Örvend a lelkem a lecsendesedett pandémia miatt, amely meghatározta az elmúlt éveket. Újra láthatjuk egymás arcát, mosolyát, újra átölelhetjük szeretteinket, ismerőseinket. Találkozhatunk egymással, tartalmasan együtt tölthetjük az időt, mert a pandémia megláttatta, szükségünk van a másik emberre, egymásra vagyunk utalva. A pénz, a kényelem, a komfort nem a mindent jelentik az életben. Jóval becsesebb értékek a szeretteink, akiket szerethetünk, akik bennünket szeretnek. Ráébredtem, fontosabb értékelni, keresni a mindennapi apró örömöket, mert talán majd néhány év múltán hálás leszek értük. Kispapként hálás vagyok a hivatásokért, mert a jó Isten minden évben küld ki munkásokat szőlőjébe, és helyükbe új embereket hív meg szolgálatára, a készületi időre. Ugyanakkor hálás vagyok a társakért, akikkel közösen formáljuk a közösséget.
Mit tartogathat az előttünk álló új esztendő? Mit remélhetünk? Vágyom a békét, szüksége van rá a világnak. Nemcsak a háború utáni békére gondolok, hanem a családban levő, az emberek közötti békére. A megvalósításához szükség van néhány szó kimondására, amelyek nehezen jönnek ajkunkra, ilyen a „bocsánat”, „megbocsátok”, a „köszönöm”, „fontos vagy”. Várjuk, óhajtjuk a jobb és szebb jövőt, a megvalósítása rajtam, rajtad múlik.
Virág István
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/2-es számában.
