Az idő körülvesz bennünket, belemerül az életünk, mégsem tudjuk megragadni, kifolyik az ujjaink közül. Megannyi, az emberre jellemző cselekvéssel, emberi tulajdonsággal ruházzuk fel, antropomorfizáljuk: rohan, száguld, cammog, megtorpan az idő… Újévkor különösen is igyekszünk kimerevíteni a pillanatot, elidőznénk az elmúló és az érkező év határán.
A történelem során megannyi időfelfogás alakult ki. Ezek közül a két legjelentősebb, látszólag egymásnak ellentmondó megközelítés a ciklikus és a lineáris időfelfogás. A ciklikus időszemlélet szerint az idő körkörös, főként a természet ciklikusága, változása, a dolgok ismétlődése teszi megragadhatóvá és indokolttá ezt a megközelítést: a nappalok és éjszakák váltakozása, az évszakok változása, a Föld mozgása, a csillagok állása… Ez a főként mitologikus megközelítés a világmindenség ciklikusságát és örökkévalóságát is feltételezi. A lineáris időfelfogás ezzel szemben az idő folyamatos előrehaladásából indul ki, amelyben mindennek saját kezdete és saját vége van. A kereszténység is elsősorban lineárisnak tekinti a múló időt, ami a teremtéstől halad Krisztus második eljövetele felé. A modern, nyugati társadalom szintén főként lineárisnak tekinti az időt, amit még a fejlődés képzetével is kiegészít. A két időszemlélet egyes elemeinek az összekapcsolásával egy spirális időszemlélet is leírható, amelyben az idő ugyan folyamatosan halad, sohasem ismétlődik meg ugyanúgy, azonban egyfajta ciklikusság, visszatérő hasonlóság jellemzi. Mindhárom időszemléletre vallási meggyőződések sora épült és épül, komoly filozófiai fejtegetések és érvek szólnak mellettük és ellenük egyaránt.
Újévkor jó, ha tudatosítjuk, hogy bármelyik időszemlélet mellett is tennénk le a voksunkat, ezek tulajdonképpen csak metaforák, az elme kísérletei az egyébként megragadhatatlan idő megragadására. Egy év lezárása, egy másik kezdete még a csillagászati év indokoltságával együtt is többet mond el a történelmünkről, annak emberi tagolásáról, mint magáról az időről. Újévkor mintha bármelyik időszemléletet érvényesíthetnék. Ami egy keresztény számára mégis fontos, újévkor és az év minden napján, hogy lehetőség szerint a múló időbe bevonjuk Istent is, hogy az ő kegyelmi ideje tegye teljessé az időnket, az életünket. A khronoszba, a múló időbe belépő kairosz Isten ideje révén a mi időnk, az ember ideje is megszentelődik. Ezáltal megtelik tartalommal, élettel, kegyelemmel. Istentől megáldott, boldog új évet kívánunk!
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/1-es számában.
