December 25-én, karácsony napján van Kovács Sándor kolozs-dobokai főesperes-plébános halálának ötödik évfordulója. Horváth Csaba írásával rá emlékezünk.
Kovács Sándor a marosszéki Székelykálon látta meg a napvilágot 1948. április 25-én, azaz abban az esztendőben, amikor az országba berendezkedő kommunista hatalom államosította az egyházi tanintézményeket. Szülei id. Kovács Sándor és Szakács Erzsébet földművesek voltak. Tanulmányait szülőfalujában kezdte, az érettségi vizsgát pedig 1966-ban a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban tette le. Teológiai tanulmányait 1966 és 1972 között végezte a gyulafehérvári Megtestesült Bölcsességről elnevezett papneveldében. Erdély legendás katolikus főpapja, Isten szolgája Márton Áron nem sokkal 24. születésnapja előtt, 1972. április 9-én szentelte pappá a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházban. Első állomáshelye a sepsiszentgyörgyi Szent József-plébánia volt, ahol segédlelkészi beosztásban szolgált egészen 1976-ig, amikor a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-plébániára helyezték át. 1979-től Csíkszentgyörgyön teljesített szolgálatot, immár plébánosi minőségben. A Ceaușescu-korszak legsötétebb évtizedének közepén, 1984-ben helyezték az Udvarhelyi-medence szívébe, Székelyudvarhelyre, a Müriai Szent Miklós tiszteletére szentelt templom és a főesperesi kerület élére. Az 1989-es forradalom ezen kettős minőségben érte, a népe ügyét szívén hordozó elöljáróként tevékeny részt vállalt a változásban: a helyi közélet átalakulását szolgáló fórumokban (a városbeli Nemzetmentési Tanácsban, valamint a helyi Nemzeti Megmentési Front Ideiglenes Tanácsában) tagságot vállalt, december 23-án az ő indítványára került fel a feszület az udvarhelyi néptanács (a mai polgármesteri hivatal) homlokzatára.
Kovács Sándor az 1989-es fordulat által megteremtett új körülmények között tudta igazán kibontakoztatni szervező, valamint közösség- és egyházgyarapító képességeit: az ő hivatali ideje alatt épült fel és vált önálló plébániává a Bethlen-negyedbeli Lisieux-i Kis Szent Teréz-templom (1995), önállósodott plébániaként a székelyudvarhely-szombatfalvi Szent György-templom (2004), nyitotta meg kapuit a romos katolikus iskola helyén a Márton Áron Ifjúsági Ház (2005). Ugyancsak erre az időre tehető a mallersdorfi ferences apácák Székelyudvarhelyre való letelepedése is (1990). Kovács Sándor 2007. augusztus 1-től a kolozs-dobokai főesperesi kerület elöljárójaként, valamint a kolozsvári Szent Mihály-templom plébánosaként folytatta papi szolgálatát.
Az ő irányítása alatt jött létre a kolozsvári Szent Imre Katolikus Óvoda (2008), avatták fel a főtéri templom egykori cintermében Márton Áron püspök egész alakos szobrát (2009), szentelték fel a Dónát-negyedbeli Szent István-templomot (2011), melyet közvetlen elődje, dr. Czirják Árpád-Ferenc pápai prelátus álmodott meg és kezdett el építtetni. Sokat támogatta a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Karát: az ő segítségével hozták létre azon magánösztöndíj-rendszert, melynek köszönhetően a kar hallgatói az egyetem más képzéseire is beiratkozhatnak, továbbá több ízben átvállalta a karra ellátogató vendégtanárok ellátását, illetve elszállásolását. Szintén az ő főesperesi működése alatt kapcsolódott be a főtéri plébánia a 2010-től minden évben megrendezett Kolozsvári Magyar Napok (KMN) sorozatába (toronylátogatás és -muzsika, rendezvények szervezése, KMN-események egyházi ingatlanokban való megrendezése), valamint ugyanekkor nyílt meg az Erdélyi Mária Rádió kolozsvári stúdiója a Szentegyház/Iuliu Maniu utcában (2013). Mindemellett kolozsvári ittlétének legnagyobb kezdeményezése a Szent Mihály-templom felújítása, melynek előkészítésére az ő plébánossága alatt került sor, a restaurálásról szóló szerződést ő írta alá 2017. október 4-én, a pályázat kivitelezésében azonban ő ‒ sajnos ‒ már nem tudott részt venni.
A kolozsvári teendők mellett Kovács főesperes volt az Erdélyi Római Katolikus Nőszövetségek Egyesületének (ERKNE) országos lelkivezetője is, az egyesület több találkozóján is részt vett.
Közösség- és értékteremtő munkáját bel- és külföldön elismerték: 2013-ban a Kincses Kolozsvár Egyesület kitüntetettjei között találjuk, 2014-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. Székelyudvarhely 2018-ban posztumusz Pro Urbe-díjban részesítette néhai főesperesét.
Végezetül két, Kovács Sándorral kapcsolatos személyes emléket idézek: az első 2011-ből származik, amikor énekkarom, a Lyceum vegyeskar (karnagy: Halmos Katalin) első ízben fogadta testvéregyüttesét, a pécsi Szeráfi kórust (karnagy: Nagy Ernő). Ekkor lehetőséget kaptunk arra, hogy a kórus egy részét a plébánia hittanterme feletti vendégszobákban elszállásoljuk, valamint arra is, hogy a Szent Mihály-templombeli vasárnapi 10 órás szentmisén a zenei szolgálatot a testvérkórusunk végezze. A második 2016 nyarán történt, amikor Hirschler József főesperes-plébánossal kapcsolatban szerettem volna egy városnéző sétát szervezni, és felkerestem a főesperes urat a plébániai hivatalban, hogy előterjesszem neki a tervemet, melyet ő a megbeszélés elejétől fogva támogatott. A sétára végül nem került sor, az viszont nagyon jó érzés volt, hogy ő pozitívan értékelte, és támogatta az elképzelésemet.
Öt esztendővel ezelőtt, karácsony napján tért meg Teremtőjéhez rövid, súlyos betegséget követően. Szeretett állomáshelyén, Székelyudvarhelyen, a Szent Miklós-hegyen levő római katolikus sírkertben helyezték örök nyugalomra. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes, tettrekészsége és kezdeményező képessége pedig váljon követendő példává!
Horváth Csaba
