Karácsony közeledtével megmutatnak magukból valamit a Gyulafehérvári Caritas munkatársai. Számba veszik, az Istenember születésére mit is ajándékozhatnának magukból, maguknak, egymásnak. Idén azokat a pillanatokat idézik fel egy héten keresztül napról napra, amiért hálásak. Szalmaszálak ezek, melyek a jászolba kerülve meleget tartanak, melyek arra késztetik az olvasóikat, hogy feltegyék maguknak a kérdést: számomra ebben az évben melyik volt az a pillanat, amely épített engem, és általam másokat, mi volt az, amiből több élet született?
Kövessék nyitottsággal a karácsonyra hangoló gondolatokat, gyerekek által készített képeslapokkal illusztrálva, keressék meg a saját életükben a hálaszalmaszálakat, és Nagy Gáspárral együtt higgyenek abban, hogy
„Poklosan örvényült, háborult világ,
de a remény sohasem meghaló,
ha minden utolsó szalmaszál
Abból a jászolból való!”
December 19.
Ebben az esztendőben a Biztos kezdet házban dolgozva azt tapasztaltam meg, hogy milyen fontos a szülővel tisztázni, mit jelent a biztos kezdet, miért fontos ez a gyereke számára, és amikor ezt megérti, örömmel jön minden alkalomra, mindig hazavihet innen egy új élményt.
Adventre készültünk, jeleztem az anyukáknak, hogy hozzanak bármit, amiből dekorációt tudunk közösen készíteni, együtt várakozva a karácsonyra. Egy anyuka nem volt azon az alkalmon. A következőre, amikor mi már alkotáshoz készülődtünk, késve érkezett, nem értette, mi zajlik a teremben. Bátorítottam, jöjjön, vegyen részt a díszkészítésben és annak örömében. Nem értettem, miért kell noszogatni, míg el nem mondta, neki mostanáig soha nem volt ilyenben része, ő soha nem készített karácsonyra dekorációt, azt sem tudja, képes-e rá. Aztán asztalhoz ült, készített egy csodát, megérezte a ráhangolódás lényegét, megcsodálta a munkája eredményét. Amit alkotott, azt hazavitte, és azért vagyok hálás, hogy idéntől ez az asszony másként készül a karácsonyra. Ez egy kezdet, egy biztos kezdet az ő családjában. Hogy apróság, hogy ez csak egy pont? Igen, de ezekből a biztos pontokból lesz kedv más területen is valami újat, valami mást elkezdeni.
Nagy Erzsébet szociálpedagógus, Biztos kezdet házak, Gyergyószék
Amiért én ebben az évben hálás vagyok, hogy egyik mentoráltam bejutott az áhított egyetemére egy év kihagyás után. Továbbá egy másik mentorált leányzómról kiderült, hogy igen tehetséges költő, író. Alig töltötte be a 18. életévét, és egy szakember segítségével most közösen dolgoznak egy kisebb verseskötet megalkotásán. Nem csupán a tehetségét tudja ezáltal kamatoztatni, de önbizalmat is ad neki.
Benedek Alexandra ifjúsági mentor, Iránytű a munka világába, Udvarhelyszék
Hálás vagyok Istennek és a kollégáknak, az ők odaadó munkájukért, hisz általuk van ott az idős program, ahol most tart. Hálás vagyok azért az erőért, amit a kollégákkal együtt Isten kegyelméből megtalálunk nap mint nap. Emberként sokszor ez felfoghatatlan. Ha visszatekintek az elmúlt évre, eszembe jut a sok idős, akiknek a saját élethelyzetükben, legyen az aktív, magányos vagy családos környezetből bejárónk, vagy magatahetetlen, kiszolgáltatott helyzetben lévő, megadhattuk a méltóságteljes időskor örömét, és ők bíztak bennünk.
Várakozási időszakban vagyunk… várjuk a jövő évre kért állami támogatás eredményét, az idei év zárását, a szabadság kezdetét, mindannyian, minden nap várakozunk, vágyakozunk valamire. Próbáljunk időt és energiát szentelni a következő időszakban arra is, hogy a várakozásunk valami isteni iránt legyen, hogy Jézus, aki születésével és életével nap mint nap megmutatja, hogyan éljük emberi kapcsolatainkat, általa kapjuk meg a mindennapi isteni várakozás örömét.
Récsei Szilárd szociális munkás, az idős programok vezetője, Marosszék
Nagyon sok impulzus ért azóta, hogy elkezdtem a Caritasnál dolgozni, ezek között persze voltak olyanok is, amelyek igazán próbára tették a lelkesedésem, a kitartásom, de úgy gondolom, hogy a jó és a rossz dolgokból is egyaránt sokat tanultam. Ami leginkább pozitív élmény, amiért hálás vagyok az az, hogy egy olyan munkaközösségbe kerültem, ahol szinte azonnal elfogadtak, ahol már nagyon hamar azt éreztem, hogy munka után jó érzés leülni, beszélgetni, elmondani azt, hogy milyen tapasztalatokat szereztem az adott napon. Ezen kívül az első igazán pozitív tapasztalatom az volt, amikor a gyermekek a csoportfoglalkozások alkalmával kezdtek megbízni bennem, megnyílni előttem és tudtam velük igazán mély beszélgetést folytatni. Jó érzés azt látni, hogy elfogadnak engem, és kezdünk igazán egy csapatot alkotni.
Nemrég jöttem rá, hogy mennyire fontos az, hogy vegyem észre az apró sikereket is, hogy örüljek azoknak a dolgoknak is, ami talán másnak fel sem tűnne. Erre akkor jöttem rá, amikor napokig próbáltam elmagyarázni a gyermekeknek egy egyszerű, de izgalmas játékot és egy-két gyerek sehogy sem értette. Ez nagyon frusztrált, de nem adtam fel. Aztán egyszer megtört a jég és megértették. Az volt az a pillanat, amikor igazán hálát és büszkeséget éreztem. Úgy gondolom, hogy ezekért az aprónak tűnő, de annál nagyobb sikerélményekért vagyok hálás.
Szabó Júlia Bernadett szociális munkás, szociális szolgáltatások, Háromszék
Azzal a tudattal éltem, hogy én nem fogok tudni a szociális munka területén idősekkel együtt dolgozni. Élettörténeteik folyamatosan megérintettek, könnyekben túlcsordulva jelent meg empátiám.
Fiatal, erős, szép, ügyes, tele készségekkel, hegyeket megmozgató személyekkel találkoztam, úgy, hogy már idősek, erőtlenek, fájdalmakkal teltek, készségeik lassan elhagyták… és mégis tele vannak tapasztalattal, tudással és bölcsességgel. Már nem hegyeket megmozgatnak, hanem szíveket szeretettel átölelve élik mindennapjaikat. Három hónapja dolgozom abban a programban, amit a jó Isten elém helyezett!
Hálát adok a jó Istennek, hogy képessé tett arra, hogy teljes szívvel, szeretettel, hittel és tisztelettel dolgozhatok a csíkcsicsói programban a Caritas munkatársaként. Hiszek a jó és a szeretet erejében! E hit vezeti mindennap munkámat, mely kölcsönösen hat vissza az idősektől.
Dani Mária, szociális munkás, csíkcsicsói közösségi központ, Csíkszék
Forrás: Gyulafehérvári Caritas
