A karácsonyra készülődés elsősorban lelkiekben kell hogy megtörténjen, évről-évre szeretjük hangsúlyozni, hogy ne essünk a külsőségek rabságába, különben nem sikerül valóban megérkeznünk az ünnepre. Ez nem azt jelenti, hogy külső készülődésre egyáltalán nincs szükség: ha nem vesz uralmába a lakásdíszítés és a takarítás kényszere, a készülődés még segíthet is a hangolódásban. Egy ötletet mutatunk a kedves olvasóknak arra az esetre, ha az adventi koszorú mellé, avagy helyére egy kisebb betlehemest tennének az ünnepi asztalra.
A megszokott, hagyományos, többszereplős betlehemesek készítése gyakran annyira fáradságos, pepecselős munka, hogy az ember inkább neki se fog. Vagy ha mégis, nehezen talál neki helyet a lakásban, a méretesebb házikók (betlehemi istálló) asztali dísznek kevésbé megfelelőek. Sokszor tapasztaljuk, hogy a már kész betlehemek drágák vagy túlságosan műviek, van aki pedig egyszerűen azt érzi, hogy attól lesz igazi dísze az istenszületés ünnepének, ha a mi személyiségünk, két kezünk munkája is valamennyire fellelhető benne. Aki már készített betlehemest, az tudja, hogy a kis figurák megformálása, megszületése a kezünk között közelebb hozza hozzánk a születéstörténet szereplőit, eseményeit, fenségességét, egyszerűen a karácsony hangulatát.
A saját díszem készítesekor három dolgot vettem figyelembe: legyen olcsó a hozzávaló, ne igényeljen túl sok eszközt az elkészítése (lehetőleg olyat és annyit, ami már van otthon barkácsoláshoz), ne legyen túl bonyolult az elkészítése, hiszen nem vagyok kézműves, kezdő hobbi ez még számomra, illetve, hogy legyen természetes hatása. A hozzávalók könnyen beszerezhetőek a legminimálisabb felszereltségű barkácsboltban, hobbiboltban is: szükség lesz kis fa figurákra, amik leggyakrabban ki nem festett sakkfigurákra hasonlítanak, 3-4 különböző színű filcre (azaz textillapocskákra, amiket általában A4-es méretben árulnak), ragasztópisztolyra, ragasztórúdra (szilikonrúd), nagyon kevés kenderspárgára vagy vastagabb cérnára, kis fa tálacskára vagy kartonpapírból készült keményebb dobozkára és egyszerű mohára az erdőből vagy parkból, egy aprócska fa dobozkára vagy hasonlóra, amit jászolként használhatunk és néhány szál szénára.
A mohát erdőben szedtem: ha vizesen szedjük sem kell félnünk attól, hogy használhatatlan, mert lassan magától is kiszárad, ha nem fedjük le az egész díszt valamilyen tetővel. Azzal kell számolnunk, hogy majd kicsit összeesik, ha kiszárad, ezért nedves mohából tömködjünk többet a tálunkba/dobozunkba. Tehát mohával megtöltöttem a kis kerek dobozkámat, utána elkészítettem a figurákat, amiket viszont nem ragasztottam bele a mohába, hogy majd jövőre, ha nagyon kiszárad, könnyedén ki lehessen cserélni alattuk a mohát. A természetes hatás kedvéért igyekeztem pasztellszínekben vásárolni a filcet: a három bölcset ugyanolyan színű öltözékbe bújtattam, hogy könnyebben felismerhetőek legyenek a figurák. A bölcsek fejére és József fejére készült spárgából a nagy kendőt összefogó „kötő”. József más színű fejre illeszkedő kendőt kapott, hogy kicsit kitűnjön a többi férfi figura közül, Mária értelemszerűen fehér fejkendőt kapott és, hogy édesanyjával „összhangban” legyen, ugyanabból a fehér filcből készült a kis Jézus pólyája is. Egy-egy kis darab filcet kivágtam, abból előbb a figurák testét fedő ruhácska készült el: egyszerűen ragasztópisztollyal illesztettem össze a ruhácskákat, nem varrtam, csak feszesen összehúztam a figurákon a ragasztás előtt. Utána készültek el a fejfedők: azt is ragasztópisztollyal illesztettem a fejükre. Ennek a nagy kendőnek érdemes betűréseket, ráncokat is beragasztani: mutatósabb ettől a figura.
A kis pásztorfiú nem kapott fejkendőt, csak fejpántot, s apró faágacskából ragasztottam hozzá pásztorbotot. A kis Jézus jászlához bármilyen apró fa ládikót találunk a barkácsboltban, megfelel. Én például egy kis fa szánkót találtam csak, azt megfordítottam, bevontam filccel, beleragasztottam egy csomócska szénát, s arra ráragasztottam a kis Jézus figuráját. Ha van otthon kisgyermekünk, biztosan találunk a játékai között néhány élethű állatkát: szamarat, tevét, kisbárányt, amivel még feldobhatjuk a betlehemesünket, de állatkák nélkül is szép lesz. Fontosnak tartottam, hogy a figurákra ne rajzoljak szemet, szájat, maradjanak bármilyennek elképzelhető, arctalan figuráknak. A dobozka számomra csakis kerek lehet az isteni tökéletesség és végtelenség jelképeként, akárcsak az adventi koszorú. Ha pedig szentestétől az adventi koszorúnkat erre a betlehemes díszre cserélnénk, vehetünk hozzá elemes kis fényfüzért, amit a figurák közé helyezünk, a moha közé, és gyertya helyett világíthat majd (nálam ez még kivitelezés alatt áll).
Ha pedig belejöttünk az apró figurák öltöztetésébe, készíthetünk ajándékba ékszertartót, kisebb asztali díszeket is szeretteinknek: ezekhez már fakorongra is szükség lesz, vagy már készen kapható kis dobozkára barkácsboltból, viszont jászolra nem, a kis Jézust odaragaszthatjuk az édesanyjához. Néhány ötlet:
A legfontosabb tipp: olyan hobbi kézműveskedéshez fogjunk az ünnepek előtt, amit valóban szívesen, türelemmel tudunk végezni, hogy legyen igazán örömteli a készülődés!
