Örvendező lélekkel imádkoztak a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-plébánia hívei lelkipásztoraikkal, valamint a Sepsiszentgyörgyről, Korondról (Balla Imre plébános vezetésével 110 személy), Deményházáról érkezett zarándokcsoportok az Eucharisztia előtt, a szentmisében és a rózsafüzér alatt.
Marosvásárhelyen november 12-én, Péter Arthur plébános, kerületi főesperes kezdeményezésére és vezetésével tartottak először Mária-köszöntőt. A kezdeményezés decemberben is folytatódott.
Péter Arthur plébános ekkor az alázat erényét emelte ki. Miért fontos az alázat? A választ Vianney Szent János adja meg: „Az alázat olyan, mint a rózsafüzér lánca: ha elszakad, a szemek szerteszét gurulnak. Ha megszűnik az alázat, az erények mind eltűnnek.” Akinek már szakadt el rózsafüzére, az tudja, milyen. Ha az alázat megszűnik, a többi erény is eltűnik. Ha nem vagyok kellően alázatos, akkor a hit hülyeségnek tűnik. Minek leborulni a láthatatlan Isten előtt? Ki lehet nevetni a vallásos embert… A remény fölöslegessé válik, mert hit nélkül nincs miben remélni. A szeretet pedig embertelen önzéssé válik.
Kis, apró lépésekben kell nevelni önmagunkban az alázatot, hogy az erények útján tudjunk járni. Gróf Széchenyi István így ír: „Ha csekélységekben nem vagyunk szigorúak önmagunk iránt, nagy dolgokban, ha akarunk sem lehetünk.”
Hogy imádkozik a boldogságos Anya a Magnificatban? „Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendezik az én lelkem az én üdvözítő Istenemben. Mert meglátogatta az ő szolgájának alázatosságát, és íme mostantól boldognak mond engem minden nemzedék.”
Ebben a gondolatban és erényben megerősödve imádkoztak együtt a Mária-köszöntőn résztvevők Marosvásárhelyen.
