A közösségi média sok és sokféle locsogása között vannak olykor figyelemre méltó hangok, üzenetek. Egy ilyen, az advent lényegével mélységesen egybecsengő bejegyzésre figyeltünk ma fel. A szerző beleegyezésével adjuk itt közre adventi ébresztő gyanánt. Ha ennek nyomán vagy ezzel párhuzamosan hasonló kezdeményezések születnek, az eredményekről szívesen beszámolunk, olvasóinkat biztatjuk: írjanak, küldjenek beszámolót!
Süketek vagyunk. A süketek világa a mai. Nem akarjuk meghallani a segélykiáltást, nem akarjuk tudomásul venni, hogy a szomszédban emberek ezrei maradtak fedél, élelem, meleg fészek és család nélkül. Süketek vagyunk, mert volna ránk szabott feladatunk, de a kényelmet könnyebb elviselni, mint a feladatot teljesíteni. Ehhez is értő fül kell.
Süketek vagyunk, mert kiáltanak a nyomorból, de mi nem halljuk meg. El vagyunk a vásárlási lázzal, a giccstől már-már ki sem látszó adventi vásárok forgatagával.
Süketek vagyunk, mert nem halljuk meg a csöndben kimondott szót. A Jingle Bells-t annál inkább. Süketek vagyunk, mert hallgatunk. Elhallgatjuk az erőszakot, legyintünk az emberkereskedelem áldozataira, elítéljük és kirekesztjük a cigányokat. Süketek vagyunk, mert süket társadalomban élünk. Jó nekünk ami van, de jobb, ha nagyobb lesz a fizetésünk, mert hát a mostaniból autót nem lehet venni. Soknak téli cipőre sem telik…
Süketek vagyunk, mert miközben már novemberben készítjük a karácsonyi vacsorát, emberek ezrei kiáltanak egy falat kenyérért s mi nem adunk nekik. Inkább kidobjuk. Süketek vagyunk, mert az odahallgatást nem gyakoroljuk. Minket éjszakába nyúlóan meg kell hallgassanak, de mi nem halljuk meg a másikat. Süketek vagyunk, mert luxusban élünk. Megvan mindenünk. Miért is hallanánk meg azokat az embereket, akik szerte a világban bunkerekben élnek és várják a karácsonyt?!
Süketek vagyunk, mert azt hisszük, ezzel mindent megoldunk. Abban a tévképzetben élünk, hogy mások segítik a másokat. Nem kell annyi fül, elég egy is. Az is lehetne… de nem elég! Süketek vagyunk, mert süketnek könnyebb lenni, mint hallónak. Legalábbis akkor, amikor a nyomorral, a másik szenvedésével találkozunk.
Ne légy süket! Van két füled! Használd arra, amire kell! A többi kegyelem! De közben el ne feledd: a kegyelem nem kávéautomata! Hiába várod a kegyelmet, ha bedugod a füled vattával! A nyomort kell meghallani, nem a Jingle Bells-t!
Utóirat
A bejegyzéshez kérdés is érkezett: Aki szeretne segíteni, hogyan teheti meg? Konkrétan, ki szervezi meg erre a lehetőséget? A választ pedig érdemes megfontolnunk, nekem, neked, minden, magát kereszténynek valló embernek.
Számos lehetőség van, alapítványok által is, ahol az ember segíthet. De nem kell ennyire messze menni! A saját utcáinkban is élnek szegények. Olyanok, akik talán nincs is mit egyenek. Idősek, akik egyedül élnek… Hányszor nézünk rájuk? Mikor segítettük utoljára őket? Ezt te magad kell leszervezd, senkire sem kell várnod. A lehetőség a te kezedben van. Vagy szólsz pár embernek még, elmentek, felkeresitek azokat, akiknek szükségük van a másik emberre. Rád is. Persze, tudom mire gondolsz. De egy ember is sokat tud tenni a nyomor ellen. Nem veszed meg a fölösleget, átutalod az árát egy alapítványnak. Sok igazán jó kezdeményezéshez társulhatnánk, ha akarnánk. Csupán a jelenlétünkkel is. És ezt nem csak karácsony tájékán kellene tennünk… Jó, ha legalább akkor, de mi van a sok hétköznappal?
Ferencz Emese
