A marosvásárhelyi Élet a Lélekben közösség az előző évekhez hasonlóan idén is Szentlélek szemináriumot tartott. Ez egy kilenc hetes lelkigyakorlat, amelynek célja a személyes, élő Isten-kapcsolat elmélyítése, a résztvevők hitben való megerősödése. A szeminaristák hetente egyszer találkoztak, amikor megosztották egymással az előző heti tapasztalataikat, tanítást és tanúságtételeket hallgattak, együtt imádkoztak, tanultak Istenre figyelni. A hét folyamán egyénileg törekedtek mindezt megélni és beépíteni a mindennapi életükbe, ezt segítették a napi szentírási részek és elcsendesedések.
A kilenc hét során a résztvevők nemcsak elmélkedtek, hanem meghívást és segítséget kaptak ahhoz, hogy meg is tapasztalják Isten hívását, az Atya szeretetét, a Megváltás kegyelmét, hogy mit is jelent Jézust életünk Urának elfogadni és az ő tanítványának lenni. Ezt követően a Szentlélekre, mint sokszor „elfelejtett” Isteni személyre figyeltek, az ő adományaival ismerkedtek, majd kérve ezeket keresték a saját helyüket és küldetésüket az egyházban és helyi közösségben, ahol gyümölcstermésre kaptak meghívást. A lelkigyakorlatot a november 28-án tartott, küldetési szentmisével zárták, amelynek keretén belül Isten, az ő felszentelt szolgáján keresztül egyénileg megáldott és küldött minden résztvevőt az ő művének folytatására, a Krisztust követő életre.
Az alábbiakban néhány résztvevő beszámolóját olvashatják a lelkigyakorlatról:
„Egy válságos élethelyzetben vezetett el a jó Isten ebbe a keresztény hitben élő közösségbe, ahol már az első alkalommal azt tapasztaltam, hogy a nehéz, gyötrelmes napjaim után a lelkem megnyugodhat, békét találhat. Értesültem a közelgő szemináriumról, éreztem, hogy jó ehhez a közösséghez tartozni, és mindent megteszek, hogy részt vehessek rajta. Vallásosan nevelkedtem, templomba járó, vallásosan élő kereszténynek vallottam magam, de amit a szemináriumban kaptam, az annál több. Magasztos érzés megtapasztalni azt, hogy ha megnyitjuk szívünket Istennek, ha kezébe adjuk az életünket, és hittel imádkozunk, vele minden lehetséges!” Dörner Kinga
„Ez a szeminárium megerősített abban, hogy ha befogadjuk a Szentlelket és engedjük, hogy átjárjon, átadjuk magunkat, az életünket neki, ha nyitott szívvel figyelünk Isten felénk intézett szavára, akkor ő a legjobb úton tudja vezetni az életünket, válaszokat kapunk, lehetőségeket mutat nekünk. Csodálatos volt tapasztalni a gyógyulás kegyelmét, azt, hogy amit eddig csak a Szentírásban olvastam és mások történetein keresztül hallottam, most saját magamon tapasztalhattam. A Szentlélek áradásának alkalmán ugyanis fizikai gyógyulásban volt részem, miután imádkoztak értem. Egy olyan gyulladás volt a szervezetemben, ami nagy fájdalmakkal, rossz közérzettel jár és mivel már többedszer fordult elő, tudom, hogy ez néhány napig eltart. Nekem aznap jelentkezett, tehát még a neheze hátra lett volna. De csodás módon úgy mentem haza, hogy teljesen megszűnt a fájdalom és ami okozta azt, eltűnt. Hiszem, hogy Isten ezáltal is megakarta mutatni, hogy mekkora erő van abban, ha a Lelket hívjuk segítségül. Nagy áldás számomra, hogy ezt a szemináriumot a férjemmel együtt végeztük, együtt fogadtuk a Lélek kegyelmét, ajándékait, jelzéseit. Egy alkalommal utat, feladatot mutatott nekünk. Előző héten éppen a közösségben való munkálkodásról olvastunk és imádkoztunk a szentírási részeken keresztül és kérdésként ott volt, hogy vajon ebben hol vagyunk mi, mi lehet a feladatunk. És ahogy kiléptünk a következő szemináriumról, abban a percben jött az üzenet a plébánosunktól, amiben felkért, hogy mint házaspár, vállaljunk szolgálatot a családokkal való munkában, ott, ahol élünk. Szóval, ha engedjük, hogy vezesse az életünket a Szentlélek, a legjobban tudjuk járni földi életünk útját, könnyebben felismerjük, hogy mi a feladatunk, erőt ad a mindennapokhoz, ebben újra megerősödtem a szeminárium ideje alatt. Már csak kitartás kell, hogy ez minél teljesebben az életünk része tudjon maradni.” Ceclan Andrea
„A Szentlélek szemináriumot az egyik mise végén hirdették, és ekkor megszólalt bennem a Lélek hívó szava, hogy jó lenne elmenni, hitben jobban elmélyülni, mert tudtam, hogy lehet ennél több és szorosabb az istenkapcsolatom, hiszen tapasztaltam már korábbi életszakaszokban. De egyből jött is a kísértés, hogy kilenc hét hosszú idő, a találkozások este vannak, a családomtól veszem el ezt az időt, korán sötétedik, hideg van, nincs kedvem hozzá, amúgy is most egészen jól vagyok… Szóval ezt a belső diskurzust a fejemben a férjem bátorítása törte meg, aki ajánlotta, hogy mindenképpen menjek el, hiszen tudta, mit kaphatok, mert ő is már vett részt korábban. Így elkezdtem, de mivel nem száz százalékban akartam, ezért nehéz is volt ráhangolódni az első hetekben, és tulajdonképpen nem értettem miért is vagyok itt, hiszen az első alkalmak tanúságtételei olyan mély pontokról szóltak, hogy úgy éreztem, én nem vagyok ilyen „mélyen”, és lehet mégsem volt jó ötlet ide jönni. Ekkor jött az életgyónás, ez volt az a pont (vagy nevezhetnénk egy nagyobb előrelépésnek is) amit én tettem magamért, hogy Isten közelebb tudjon kerülni hozzám. A felkészülés eléggé nehezemre esett, de tudtam és éreztem, hogy ezt nem lehet kihagyni, különben nem fog működni az, amire vágyom. Itt kezdődött nekem igazán a szeminárium. Az ezt követő szombaton pedig egy böjtös lelki napon vettünk részt, amelyre szinten nem jutottam volna el, hiszen csak itt, a találkozón kaptunk rá meghívást. Imádkozva érkeztünk, a világi dolgoktól teljesen kiüresedve, és nagyon akartam minden tanítást a szívembe fogadni.
Ami leginkább azt a napot jellemezte, az a böjt és az ima, amelyet úgy éltem át, mint soha azelőtt. Nagyon éreztem a Szentlélek működését bennem, rengeteg dologban megvilágosodtam, sok kérdésemre választ kaptam. Az imaszolgálat alatt pedig hatalmas ajándékot kaptam, az Úr személyesen szólt hozzám. Ekkor éreztem igazán, mi mindenről maradtam volna le, ha nem mondtam volna IGEN-t a meghívásokra, jelekre, lelkiismeretemre.
Ezen a napon, de már korábban is rácsodálkoztam, hogy itt egyesek milyen csodálatosan tudnak imádkozni, „én is úgy szeretnék”, gondoltam. Ekkor mondták nekem azt, hogy Isten kegyelme mindenkire ugyanúgy kiárad, ahogyan a lelki adományok is, csak kell, hogy hidd és kérd ezeket. Valahogy eddig ez engem elkerült, magam is csodálkoztam miért. Nem tudatosítottam magamban ezt a dolgot, ezért ebben is, és más személyes dolgokban is megvilágosodást kaptam. Hihetetlen, szinte kézzel fogható a változás. Nagyon örültem, hogy igent mondtam.
Minden olyan alkalmat, lehetőséget meg kell ragadnunk, ami közelebb visz Istenhez, hiszen ezen áll vagy bukik minden, legyen szó testi, lelki vagy értelmi egészségünkről, egymáshoz való viszonyulásról, kapcsolatainkról. Buzdítok mindenkit, hogy aki keresésében van, vagy tele van kérdéssel, jöjjön el és nyissa meg a szívét, engedje, hogy töltse be a Szentlélek, mert hatalmas változtatásokra képes. Nincs az a mélypont, amelyből ne tudna kiemelni.” Balogh Melinda
A Szentlélek-szeminárium lejártával folytatódnak a marosvásárhelyi Élet a Lélekben közösség évközi, nyitott imaalkalmai. Hétfő esténként 7 órától szeretettel várnak mindenkit a Szent Család-templomba (Földműves / Agricultorilor u. 26 sz.), a szentségimádást, tanítást, imaszolgálatot és dicsőítést magába foglaló alkalmakra.
A marosvásárhelyi Élet a Lélekben közösség
