Kettős ünnepre gyűltek össze a ditróiak november 25-én, Alexandriai Szent Katalin ünnepén a kistemplomban, hisz ezen a napon a szentmise keretében áldotta meg az új Szent Katalin-nagyharangot dr. Kerekes László gyulafehérvári segédpüspök.
A feltételezések szerint 1917-ben Ditró mindkét templomából (Jézus Szent Szíve-templom, Alexandriai Szent Katalin-templom) elvitték az összes harangot a háborúba. Bizonyára három harang lehetett a kistemplom tornyában, hisz a mai napig megvan a harangok helye. Az idők során nem sikerült új harangot öntetni a kistemplom tornyába, hogy ezzel pótolják a hiányt. A tavalyi év közepén a ditrói származású Kiss Ferencné nagyobb összeget hagyott örökségéből a ditrói plébániára. Ennek az összegnek köszönhetően Baróti László-Sándor plébános és az egyháztanács döntése alapján sikerült Székelyudvarhelyen megöntetni a kistemplom Szent Katalin-harangját. A harang egy hónapig a kistemplom bejárata előtt volt elhelyezve, hogy mindenki megtekinthesse, mielőtt a toronyba kerül. A tervek szerint az új harang mellé egy másodikat is öntenek majd.
A búcsús ünnepség az új harang megáldásával kezdődött. A helyi cserkészek sorfalat állva gyönyörű énekükkel köszöntötték a segédpüspököt, ezután az ünnepélyes szentmise következett.
Az ünnepi homília kezdetén Kerekes László segédpüspök a különböző Szent Katalin-ábrázolásokat mutatta be, amely szimbólumok által az alkotók kiemelik az ő vértanúságának eszményét.
Négy mozzanatot emelt ki az életéből. Szent Katalin Krisztus jegyeseként élte földi életét és megtagadta a bálványáldozatban való részvételt, tudatosan élte meg keresztény hitét. A mai keresztény embernek is ez lenne a feladata, hogy tudatosan élje meg keresztény hitét, életét. Szent Katalin meg tudta védeni a hitét a bölcsekkel szembeni vitában. Megalapozott hittel rendelkezett. Nekünk is feladatunk, hogy hitünket megismerjük a maga teljességében és megvédjük azt.
Homíliájában rámutatott, hogy hitünk megismerése céljából nagyon fontos a hittanóra, a hitünk elmélyítésének minden alkalma, a szentségek felvételére való felkészítők. Fontos tudni, mit vállal az ember a szentségek felvételekor. Szent Katalin hatására a katonák megtérnek és megkeresztelkednek. Vajon keresztény hitünk gyakorlásakor vagyunk-e hatással másokra, mennyire sikerül Isten felé vezetnünk az embereket? Vajon keresztény életünk vonz vagy taszít? Közelebb visz másokat Istenhez vagy inkább eltávolít? Rajtunk keresztül megérezte-e már valaki Isten jóságát, szeretetét, irgalmát? Tanúságtevő életet kell élnünk, ami másokat is megszólít — zárta szentbeszédét a segédpüspök.
Szívhez szóló személyes élettapasztalatainak megosztása, példái által valóban erősítette a közösséget hitben és összetartozásban.
A szentmise ünnepélyes áldása előtt dr. Sáska Zoltán bukaresti magyar nagykövetségi titkár köszöntötte a búcsút ünneplő közösséget. Rövid verssel kezdte ünnepi beszédét: „Uram, háborúba vittek innen, de annak végre újra vége. Több, mint száz évre itt hagyott szívemmel, testben a te örök dicsőségedre ditrói járomomba visszatértem.” „Amikor majd a ditrói Szent Katalin-templom régi-új nagyharangja nap mint nap megkondul, búgó hangjával emlékeztessen mindnyájunkat megtartott hitünkre, keresztény és magyar gyökereinkre, és adjon erőt a megmaradáshoz”– zárta ünnepi gondolatait a világi méltóság.
A köszöntő után Baróti László-Sándor, Ditró plébánosa köszönetet mondott mindenkinek, aki részt vállalt az ünnep megszervezésében. Háláját fejezte ki mindazoknak, akik segítettek a harang hazahozatalában, felszerelésében. Köszöntötte az ünnepre hazaérkezett ditrói születésű kilenc paptestvért, a zarándokokat, cserkészeket, elsőáldozókat és szüleiket.
A búcsús szentmisét követően Kerekes László segédpüspök találkozott és személyesen elbeszélgetett a helyi cserkészekkel, cserkészvezetőkkel, akik ajándékba megkapták tőle a cserkészek imafüzetét, amelyből naponta imádkozhatnak.
Kerekes Péter
