Öregek napját tartottak a Szent Ágoston-plébánián, a szervezők igyekeztek meglátni és megláttatni az idős kor értékeit.
Az ember szeretne örök fiatal maradni, mégis be kell látnunk a költő Reményik Sándor megfogalmazásának valóságtartalmát: „elfut a perc, az örök idő várja”. Bár elfut a visszahozhatatlan idő, az ember mindig Isten képmására teremtett lény marad. Teremtettségünket időben éljük meg, amelynek részét képezi az öregség.
Öregek napját tartottak az évközi idő 33. vasárnapján a Szent Ágoston plébánián. Jó volt az idősebb hívekkel együtt hálát adni, együtt lenni, közösen ünnepelni. Látni a derűs jókedvet az arcukon, annak ellenére, hogy az élet sokszor komoly kihívásokkal szembesíti őket. Köszönet a bátorságukért, a nyitottságukért, kitartó munkájukért.
Az együttlét célja meglátni és megláttatni az idős kor értékeit, az élet apró örömeit, ajándék jellegét még akkor is, ha sokszor teherként nehezedik az ember vállára, felidézve a 92. zsoltár szavait: „ az igaz virul, mint a pálma, gyarapszik, mint a libanon cédrusa (….) még öreg korukban is gyümölcsöt teremnek, telve vannak nedvvel és élettel és hirdetik: igazságos az Úr!”
Forrás: Szent Ágoston-plébánia
