Loyolai Szent Ignác megtérésének tavalyi jubileumi ünnepe után a Jézus Társasága idén többek közt arra emlékezik a rend alapítójának életéből, hogy a Szentföldre tartó zarándokútja során ötszáz évvel ezelőtt érkezett Barcelonába. Ferenc pápa ebből az alkalomból írt levelet Juan José Omella Omella barcelonai bíboros-érseknek, a spanyol püspöki konferencia elnökének.
November 14-én Barcelonában különleges ünnepet tartanak annak emlékére, hogy 500 évvel ezelőtt érkezett Spanyolország egy távoli pontjára egy szegény katona, amikor éppen úton volt a Szentföld felé. Hősünk, miután vére ontásáig menően szolgálta a királyt és saját meggyőződését, testben-lélekben megsebesülve mindenéből kivetkőzött azzal a szándékkal, hogy Krisztust kövesse szegénységben és alázatban. Akkor neki nem számított már, hogy szegények menhelyén tartózkodjon vagy hogy barlangba húzódjon vissza imádkozni, tette ezt annak ellenére, hogy „hiábavaló és őrült dolognak” tartották mások. A sors paradoxonjának tekinthető, hogy öt évszázaddal később a térség polgári és egyházi hatóságai, az általa alapított Jézus Társága szerzetesrend legfőbb elöljárójával együtt ünneplik az eseményt.
Isten a válságokon keresztül tárja fel nekünk a tervét
Szeretnék most én is ehhez az ünnephez társulni – írja a pápa a levelében – ezért is óhajtottam, hogy képviseletemben vigyék el üdvözletemet a jelen lévő polgári és egyházi hatóságoknak és ezáltal Isten hívő népének, mely áhítattal és szeretettel emlékezik Loyolai Szent Ignácra, továbbá minden jóakaratú embernek, akik őt feddhetetlen és meggyőződésében következetes emberként tisztelik, valamint a Jézus Társasága tagjainak, akik velem együtt őt rendalapítóként tisztelik. Jelentőségteljes most arra gondolni, hogy az Isten háborút és járványt használt fel annak érdekében, hogy elvigye oda őt. A háború, amely kivonta őt Pamplona ostromából és megtérésének előidézője lett, és a pestis, amely megakadályozta, hogy Barcelonába jusson és így a manresai barlangban tartotta. Nagy lecke ez számunkra, hiszen ma sem vagyunk híján háborúknak és járványoknak, amelyek megtéréshez segíthetnek. Tekintsük ezeket lehetőségnek, hogy megfordítsuk az eddig követett irányt és inkább arra számítsunk, ami igazán fontos, függetlenül attól, hogy milyen területen tevékenykedünk. Arról van szó, hogy Isten a válságokon keresztül tárja fel nekünk, hogy nem mi vagyunk a nagybetűs Történelem urai, még saját történelmünké sem, még ha szabadok is vagyunk abban, hogy válaszoljunk kegyelme felhívásaira, hiszen mindig az ő szeretetterve mozgatja a világot.
Lelkigyakorlatai – mint Jákob létrája – a földről a mennybe emelnek minket
Ilyen körülmények között Ignác engedelmeskedett a meghívásnak, de ennél fontosabb, hogy soha nem tudta magának ezt a kegyelmet, hanem kezdettől fogva másoknak szánt adománynak tartotta, olyan útnak és módszernek, amely segítheti az embereket, hogy találkozzanak Istennel, hogy megnyissák neki a szívüket és hogy készek legyenek megszólításai befogadására. Ettől kezdve a lelkigyakorlatai – mint a tökéletesség útjai, mint Szent Benedek alázatának tizenkét lépcsőfoka, mint Szent Teréz benső szobái, vagy még egyszerűbben, mint a Szentlélek boldogságai és adományai – úgy mutatkoznak meg számunkra, mint Jákob létrája, amely a földről a mennybe visz minket és amit Jézus azoknak ígér, akik őszintén keresik őt. Az Úr áldjon meg téged, kedves testvér – szól a pápa levele a barcelonai érseknek – áldja meg a földi zarándokútját járó népet és vegye gondjaiba őket a Szent Szűz.
Testvéri szeretettel, Ferenc pápa, Rómában szeptember 12-én
Forrás: Vatican News
