„Együtt egymásért” érdemes élni!Önkéntes héten vettek részt az erdélyi kamilliánus család fiataljai a Nyíregyházi Szent Kamill Rehabilitációs Központban október 24 és 28 között. Erről olvashatnak a résztvevők szemszögéből.
A kamilliánusok karizmája a betegek, a szenvedők, a sérültek, valamint haldoklók, idős, magányos emberek iránti irgalmasság és törődés gyakorlása. Évek óta próbáljuk érzékenyíteni fiataljainkat, hogy a sérült, beteg embertársainkat segítsék, támogassák és a szükség idején ott lehessenek. Sokszor nem kell sokat tenni, elég ha megfogjuk valaki kezét és együtt mondunk el egy imádságot.
Valóban csak így érdemes élni, együtt, egymásért és úgy hiszem, nem is volt más célunk, csak az, hogy az ott töltött időnk minőségi legyen a sérült fiatalok körében, és a mi kis csapatunk körében is, ami az önkéntes hét után a második családunkká vált.
Mivel felszentelt kamilliánusok vagyunk, úgy érzem mindannyian pecsétet viselünk a szívünkön, ami már automatikusan bekapcsol és nem engedi, hogy elmenjünk szenvedő embertársunk mellett. Eleinte bajba jutott osztálytársunkat próbáljuk észrevenni, rajta segíteni, egészen addig, amíg meg nem látogatjuk egyedül élő, beteg falustársainkat. És ebben az egészben az a jó, hogy nem kell erőltetni, mindegyik fiatalnak alapvető szükséglete a segítés, a nehéz időkben levő helytállás. György Alfréd kamilliánus szerzetes fejéből pattant ki az ötlet, hogy miért ne tölthetnék a domokosi fiatalok a vakációjukat egy kis önkénteskedéssel, ami végül számunkra örök élmény marad. Hét fiatal vállalta, hogy Nyíregyházán tölti az őszi szünidejét, s hétfőtől péntekig részt vesznek a fogyatékkal élő felnőttek mindennapjaiban. Frédi atya és a kamilliánus szerzetes nővérek együttes közreműködésével az ima, az elmélkedés, a pihenés és az önkéntes munka töltötte be a mindennapjainkat. Az önkéntes munka számunkra nem volt megterhelő, hisz mindannyian magunkat adtuk és közben duplája szeretetet kaptunk a sérült fiataloktól, ezáltal közelebb kerültünk Istenhez. Közelebb kerültünk a sérült fiatalok önzetlen szeretete által és a nekünk szervezett színes programok által, hisz nem titok, hogy azért elég sok kulturális programon is részt vettünk. Árpád-kori templomokat látogattunk meg; Máriapócson, a könnyező Szűzanya ikonja előtt mi is jócskán potyogtattuk könnyeinket a hálatelt szívünk miatt. Egy este táncházat tartottunk a sérült fiataloknak, valamint megvolt hirdetve egész Nyíregyháza lakósságának is, felcsíki és moldvai táncokat oktattunk. Mindezek mellett a rehabilitációs központban a testvériség és a közösség csodálatos élményében részesültünk, amely gazdagított minket, valamint örömet és jólétet hozott a sérült fiatalok mindennapi életében. Napjainkat a kacagás töltötte ki, valamint a hálaadás. Hálát adott mindenki azért, hogy szerethet és hogy szeretve lehet. Ritka tapasztalatok közé tartozik ez a pár nap, hisz megtapasztalhattuk, milyen az igazi, őszinte szeretet és elfogadás. Egyik mise prédikációjában azt hallhattuk, hogy miért törekszünk arra, hogy a mennyországba jussunk? Miért nem teszünk azért, hogy a mai napunk egy kis mennyország legyen? Mi megtapasztaltuk, minden napunk egy egy pillanata egy kis mennyország volt. Hála mindenért! Köszönjük Frédi atyának, hogy mindig gondol ránk és Dévai Marcell intézményvezetőnek, hogy megszervezték számunkra ezt a csodálatos kalandot!
Biró Rita önkéntes koordinátor, Csíkszentdomokos
Bárcsak lett volna lehetőségem még Nyíregyházán maradni, ugyanis az a szeretet, amit a gyerekektől kaptam, mással össze nem hasonlítható. Azért mentem, hogy adjak nekik valamit, valamit, ami mássá teszi a mindennapi életüket, amitől jól érzik majd magukat, de úgy érzem, én sokkal, de sokkal többet kaptam. Az a sok ölelés, kacagás és tánc mind felejthetetlenné tették nekem ezt a hetet! Látni, ahogyan részt vesznek az általunk szervezett programokon, ahogy mindegyikük koncentrál egy adott feladatra, ahogy kidolgoznak minden egyes apró részletet festés közben: nagyon jóleső érzés volt. A legemlékezetesebb pillanat számomra az marad, amikor körbeálltak és együtt énekeltünk, zenéltünk. Nagy lelkesedéssel csinálnak mindent és talán mi is ezt kellene eltanuljuk tőlük. Nagyon hálás vagyok a jó Istennek, amiért én is részt vehettem ezen a héten. Hálás vagyok a Lakókért, amiért ennyire nagy szeretettel fogadtak minket, minden egyes mosolyukat nagyon köszönöm, amellyekkel megmelengedték a szívünket!
Székely Annamária
A kamilliánus programok mindig is feltöltenek. Nagyon szeretek ott lenni, részt venni, akár besegíteni a program szervezésbe, hisz csupa jó lelkű, kedves és odaadó ember vesz körül. Az őszi vakációmat Nyíregyházán, a Szent Kamill rehabilitációs központban töltöttem. Az ott lakókkal/betegekkel foglalkoztunk, ők pedig megtanítottak minket a feltétel nélküli szeretetre. Azt is megmutatták, hogy milyen apró dolgokért lehetünk hálásak. Olyan dolgok, amiket sokszor észre sem vesz az ember. Nagyon örülök, hogy a kamilliánus csoport tagja lehetek, hiszen mindig tanulhatok valami újat, és ezek által az apró dolgok által közelebb kerülhetek Istenhez.
Márton Boróka
Én úgy éltem meg ezt a hetet, mintha egy mesében lettem volna. A sérült gyerekek akkora szeretettel fordultak felém, mintha én lennék a legjobb ember a világon. Sok mindent megtapasztalhattam ezalatt a hét alatt. Én hat éve vagyok benne a kamilliánus csoportban és az idei tábortól vagyok szervező. Nagyon tetszett, hogy a gyerekek mennyire együttműködőek és hogy mennyire tudnak szeretni. A legnehezebb az elválás volt. Köszönöm a jó Istennek, hogy ott lehettem.
Kristály Erik
Én Nyíregyházán a Szent Kamill Rehabilitációs központban azt tapasztaltam, hogy minél több jóságot kedvességet szeretnél adni, annál többet kapsz. Nagyon nagy lelki feltöltődés volt a lakókkal együtt dolgozni. Megtanultam észrevenni az apró örömöket a mindennapokban. Értékelni azt, hogy normális életem van és szerető családom. Az önkéntes hét alatt a kis csapatunk egy második családdá alakult. Sírtunk, kacagtunk, mindent szívből és őszintén. Hálát adok az Istennek, hogy a kamilliánus csoport tagja lehetek és hogy ilyen rendezvényeken vehetek részt. A mi kis kamilliánus közösségünk nemcsak a hitről szól, hanem a kamilliánus életről, a betegek segítéséről és az együtt töltött időről, arról, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz és Istenhez.
Kristály Botond
Számomra mindig kikapcsolódás, amikor a kamilliánus csoporttal tölthetek el időt. Az őszi vakációnkban volt az önkéntes hetünk, ami legelső alkalom volt, viszont nem az első találkozásunk a beteg gyerekekkel. Mindig nagy öröm, amikor velük lehetek és velük foglalkozhatom. Ők tudják igazán megmutatni, hogy minden kicsi dolog, egy szó, egy ölelés nagy érték. Velük jöttem rá arra, hogy értékeljünk minden kicsi dolgot és ezeket vegyük észre. Nyíregyházán egyik legszebb hetem volt, nagyon jó volt minden és öröm volt minden pillanata.
Gáll Emőke
Azt hiszem, valóban megérteni, amit ott megtapasztaltunk, csak akkor lehet, ha az ember elmegy a Tallér utcába, a Szent Kamill otthon lakói közé és megtapasztalja nyitottságukat, önzetlenségüket, figyelmüket, figyelmességüket, érzékenységüket, be- és elfogadásukat. Gáll Anna vagyok, 17 éves, már a negyedik éve kamilliánus fiatal és azt mondhatom, hogy a ,,sérült” fiatalokkal töltött idő alatt tapasztaltam meg Isten végtelen, mindenkinek jutó szeretetét, közelségét és gondviselését abban megnyilvánulni, hogy megteremtette őket, hogy megtanítsanak hálásnak lenni minden mosolyért, érintésért, segítségért, mindenért, amink van és tisztán, elfogadással szeretni. Nagyon sokat kell tanulnunk tőlük, hiszen ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent” (Mt 5, 6). Hálát érzek a csapatunkért, a lakókkal való együttlétünk minden percéért, hogy a hetet Isten kegyelméből és az ő dicsőségére a tevékeny szeretet szolgálatában tölthettük el.
Gáll Anna
Fotók: Pusztai Sándor és Vermes Tibor
