A temesvári püspökség családpasztorációs irodája október 29-én, szombaton Máriaradnán a címben szereplő témában szervezett egyházmegyei szintű családos találkozót magyar és román nyelven. A rendezvényről a temesvári Varga család számolt be.
Az egyházmegye különböző plébániáiról Isten szavát és szeretetét kereső családok érkeztek, és a szentmise kezdetéig, 10 óráig megteltek a templom padsorai. Az oltárnál öt áldozópap koncelebrált, a liturgia főcelebránsa Matieș Marin karánsebesi plébános volt. A szentmise zenei szolgálatát a Iustin Călin vezette Harmonia Christi ifjúsági kórus és a kisiratosi plébánia énekkara látta el.
Román és magyar nyelvű szentbeszédében Matieș Marin plébános arra biztatta a jelenlévőket, hogy Jézus alázata által tapasztalhatják meg, hogy mi a szolgálatuk lényege. Az egyetemes könyörgéseket román és magyar nyelven egy-egy család olvasta fel, kérve a jó Isten áldását az egyházra, a családokra, az elhunytakra.
A liturgiát követően román nyelven Marco Secchi OCD kármelita, magyar nyelven Kapor János kisjenői plébános tartott előadást, amelyekből néhány gondolatot emelünk ki:
– Nem az a fontos, hogy valami nagyot tegyünk, hanem hogy Isten valami értékeset tegyen általunk a családban, a munkahelyen vagy abban a közösségben, ahol élünk.
– Az első kulcsszó a család, ami meghatározza identitásunkat, gyökereinket. Most is időszerű az a felhívás, amit Szent II. János Pál pápa néhány évtizeddel ezelőtt a Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdításában fogalmazott meg: Család, légy az, ami lsten tervei szerint vagy! Elsősorban ez a család hivatása.
– A második kulcsszó a szolgálat volt. Sok író vallja, hogy a szolgálat az Istent szerető ember alapvető jellemvonása, amely által felismerhetővé, tapasztalhatóvá válik Isten csodálatos terve a mai világban. Jézus mondja: „Példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” Így szolgálatunk nem önzés, nem felszínes magatartás, hanem az ember Isten iránti háláját fejezi ki.
– A szolgálat önfeláldozás: hogyan tudom a másikat boldogabbá tenni? Mit jelent számomra a feltétel nélküli szeretet? Akarok-e jó házastárs, jó férj, jó feleség lenni? Azt keresem, hogyan tehetem a másikat boldoggá? Elfogadom őt olyannak amilyennek Isten teremtette, elgondolta? Egy élet is kevés ahhoz, hogy megismerjem a társamat! Minden nap hálát kell, hogy adjak Istennek, megköszönve, hogy épp őt kell boldoggá tennem.
– Folyamatosan tisztáznunk kell a következő kérdéseket: Mit szeretsz bennem? Melyek számodra az értékeim? Minek örülsz amikor látsz engem? Miért vagy leginkább hálás Istennek velem kapcsolatban? Mi az, ami nehéz számodra a kapcsolatunkban? (Ezt előbb-utóbb úgyis majd elmondod, csak legfeljebb más hangszínnel, más hangerővel.)
– Az első és legfontosabb szolgálat a házastárs szolgálata. Ha a házastársunkra úgy tekintünk, mint Isten iránti szolgálatunk első számú alanyára, akkor könnyebb elviselni a hétköznapok terheit. A második szolgálat a gyermekek szolgálata. Ők a legfontosabb tanítványok. A harmadik szolgálat a munkahely. Segíthetek munkatársaimon élettapasztalatommal, vagy ha nem, akkor imádkozom értük? Mennyit imádkozunk egymásért? Mit teszünk a családtagok üdvösségéért? Hordozom-e őket imáimban?
A kiscsoportos beszélgetésekben a résztvevők a következő kérdésekre keresték közösen a választ: A család az élet és a szeretet közössége. Hogyan élem meg a családomban ezt a hivatást, szolgálatot? Szolgálatunk a szeretet egyik kifejeződése. Mi segíthet abban, hogy szeretetem feltétel nélküli legyen? Hol, mikor tapasztaltam meg ilyen szeretetszolgálatot?
A délutáni műhelyfoglalkozásokon további témákat beszéltek meg a résztvevők, például: Isten szavának szerepe, a családi szeretet, a kicsiben való hűség.
Az idő gyorsan elrepült, a jelenlévők délután ismét a kegytemplomban találkoztak a záróimára, megköszönve a jó Istennek az itt elöltött órákat. Számunkra sokat jelentett ez a nap, mert 37 év házasság után még mindig dolgozni kell a kapcsolatunkon.
