A Sepsiszentgyörgy főterén álló és Szent József tiszteletére szentelt plébániatemplom október 26-án ünnepli 120 éves jubileumát. A jelenlegi formájában való felszentelésének évfordulójára emlékezik a helyi egyházközség, hívja fel a figyelmet a Háromszék hasábjain Sántha Imre Géza. A templom történetét felidéző cikk a 100. évfordulóra kiadott templomtörténeti Emlékfüzetben megjelent írás bővített változata, amelyből olvasóinknak mi is részleteket közlünk.
Szent József, a munkások patrónusa tiszteletére szentelték a templomot, 1902-ben pedig kibővítették, majd ünnepélyesen adták át a hívek használatára.
A közel 300 éven át protestáns többségű város főterének déli részén már 1832 és 1834 között épült klasszicizáló stílusban egy kis kőtemplom a Lábas Házban állomásozó Székely Huszárezred tisztjeinek kezdeményezésére – akik között többen katolikus felekezetűek voltak. A helybeli ipari fejlesztések a betelepülések következtében (a Székely Szövőgyár, majd a dohánygyár révén) a település katolikus közössége egyre nőtt, ezért 1895-ben elhatározták, hogy kibővítik és az addiginál jóval magasabb toronnyal látják el a templomot. A historizmus jegyében, neoreneszánsz-eklektikus stíluselemekkel tervezték meg az új istenházát.
Molnár István építészvállalkozó vezetésével 1901 októberében elkezdődött az átépítő, bővítő munkálat. A támogató az Erdélyi Római Katolikus Státus volt, valamint az egyházközség akkori lelkes esperes-plébánosa, Fejér Manó (1848–1910), akit jóságos szelídsége miatt a szentgyörgyiek mind „Manó bácsiként” tiszteltek. A korábbi hossztengelyt meghagyva az addigi szentély helyett egy csehsüveggel kialakított egységes középteret képeztek ki, nyugati irányban megépült a sokszögzáródású szentélyrész és észak–déli tengellyel a kereszthajó. Így az új templomtér – a középkori egyházi elképzeléseket követve – keresztalakzatot formáz. A főbejárat fölött lévő tornyot megmagasították, és egy-egy karzatfeljárónak szolgáló, körbástyára emlékeztető építménnyel tették szimmetrikussá az épület keleti oldali főhomlokzatát. A középtérrész fölé keskeny huszártorony került.
A neogótikus elemeket viselő főoltár és a két mellékoltár a budapesti Rétay és Benedek céh gyárában készült. A szentély látványát patinásabbá tevő festett üvegablakok később, 1911-ben készültek el Palka József budapesti mester műhelyében.
1901-ben a város képviselő-testülete az addigi szűk templomudvar kibővítését határozta el. A korabeli helyi sajtó, a Székely Nemzet híranyagban számolt be a templomépítés utolsó szakaszának eseményeiről. Két nappal a felszentelés előtt ezt írták: „A sepsiszentgyörgyi római katholikusok templomának kibővítő építési munkáit befejezvék. A kereszthajós díszes templom háromszoros terjedelmét érte el a réginek.”
A felszentelési ünnepségre gróf Majláth Gusztáv Károly püspök „illő fogadtatására a hívek (…) nagyban készülnek. A templomi vegyes énekkar gyakorlatai szintén tartanak, s ez egyike lesz az ünnepély legkimagaslóbb aktusának” – adta hírül az újság, majd az ünnepség előtti napon (október 25.) megjelenő Székely Nemzet ismertette, hogy „Gróf Majláth Gusztáv Károly erd. rom. kat. püspök a felszentelésre szombaton a délelőtti vonaton érkezik Brassó felől. Fogadtatása iránt Fejér Manó esperes plébános értesítette a városi hatóságot is.”
Az ünnepség utáni napon, október 27-én így számoltak be az eseményről: „Szombaton délelőtt 10 óra után számos kocsi hajtott Sepsiszentgyörgy vasútállomásához az érkező püspök fogadtatására. A helyi róm. kath. egyház gondnokságát Potsa József főispán, gondnoksági elnök vezette. A vármegyei tisztviselők közül számosan Vajna Miklós főjegyzővel jelentek meg. Sepsiszentgyörgy város tanácsa ifj. Gödri Ferenc polgármester élén vett részt a fogadtatásban. […] a vonatról kiszálló Majláth Gusztáv püspököt az elhangzó éljenzés után Potsa József fogadta rövid beszéddel, mire a püspök köszönetet mondott a szíves fogadtatásért, s örömét fejezte ki, hogy templomszentelésre jöhetett el Sepsiszentgyörgyre, a melynek lakósságára Isten áldását kérte.”
A sajtóból arról is tudunk, hogy „a püspök úr délelőtt szentmisét mutatott be az 1861-ben a Bogdán család támogatásával épült, a katolikus temető dombélén álló kápolnában [ma ravatalozó], ahol a helyi közösség tartotta a szentmiséket a templom átépítése alatt. Délután zajlott a templomszentelés, mely alkalommal Majláth püspök a bérmálás szentségében részesítette külön a lányokat és külön a fiukat. Az ünnepség egy díszes fogadással ért véget a plébánián.”
Legutóbb 2002-ben zajlott átfogó külső és belső felújítás az épületen, ekkor restaurálták a klasszikus berendezési tárgyakat is.
Sántha Imre Géza
