Nagyszabású nemzetközi ökumenikus konferenciát rendeztek a Pannonhalmi Főapátságban október 21-én. Az előadók között a monasztikus szerzetesség kiemelkedő személyiségei, a katolikus szinódusi folyamat vezetői – többek között Mario Grech bíboros, a püspöki szinódus főtitkára –, meghatározó jelentőségű teológusok és a testvéregyházak képviselői egyaránt szerepeltek.
Ahogyan a meghívóban is szerepelt, a Pannonhalmi Főapátságra Szent II. János Pál és Ferenc pápa az ökumenikus szellemiség ápolásának feladatát bízta, ennek jegyében szervezték meg a szinodalitással kapcsolatos tapasztalatcserét. A meghívott előadók között volt Mario Grech bíboros; a Nigériából érkezett Musa Panti Filibus evangélikus érsek, a Lutheránus Világszövetség elnöke; Job Getcha pizidiai ortodox metropolita, a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Egyházak Ökumenikus Tanácsához delegált állandó küldöttségének vezetője; Alois Löser, a taizéi közösség perjele; Sabino Chialà, a bosei monasztikus közösség perjele és Johannes Oeldemann, a Johann Adam Möhler Ökumenikus Intézet igazgatója.
A magyar testvéregyházakat Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke; Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Debreceni Református Hittudományi Egyetem egyetemi tanára; Fazakas Sándor református lelkész, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanára; Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanára; Csermely Péter evangélikus lelkész, akadémikus képviselte. Zamfir Korinna egyetemi tanár a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Karáról érkezett.
A délelőtti szekció levezető elnöke Török Csaba katolikus lelkipásztor, az Esztergomi Hittudományi Főiskola és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, a délutánié pedig Kodácsy Tamás református lelkész, a Károli Gáspár Református Egyetem tudományos főmunkatársa volt. Az előadások után Görföl Tibor teológus, egyetemi tanár moderálta az angol nyelven zajló kerekasztal-beszélgetést.
Hortobágyi T. Cirill OSB pannonhalmi főapát köszöntőjében a témaválasztás kapcsán elmondta, Ferenc pápa már 2015-ben az egyház szinodális útjáról beszélt. Együtt kell haladnia minden Krisztus-hívőnek – hangsúlyozta már akkor, és kiemelte a megkülönböztetés karizmáját, mely a szerzetesi életnek is az alapja. Ígyo fogalmazott: a szinodalitás ökumenikus út, és a közös útkeresés célja: Isten akaratát megtalálni és felismerni. Az apát bejelentette, hogy az ökumené ügyének szolgálatára felkért egy tudományos nemzetközi tanácsadói kört, így megalakult a pannonhalmi ökumenikus munkacsoport.
Michael Wallace Banach memphisi címzetes érsek, apostoli nuncius köszöntőjében hangsúlyozta, a szinodalitás együtt járást jelent, egy utat, amelyen együtt haladunk, de ennek konkrét cselekvésekben is meg kell megvalósulnia. Meg kell állnunk az elesettek láttán, fel kell emelnünk a megsérült emberiséget. Köszöntőjében Fekete Károly hangsúlyozta, a reformátusoknál a zsinati szellem meghatározó a presbitériumok és közgyűlések által, de Krisztus az egyház feje és vezetője, nem a többségi döntés. A Szentlélek által megmutatkozott igazság előtt meg kell hajolni, közösen kell teljesíteni Isten akaratát. Beszélt arról, hogy a szakadások ellenére törekedni kell az egység megőrzésére a békesség jegyében, és működnie kell a gyülekezet által gyakorolt kontrollnak is.
Mario Grech bíboros előadását azzal kezdte, hogy a szinodalitást a Szentlélek kezdeményezi és nem az emberek, lényege az egység és a testvériség. Túlmutat a katolikus egyház keretein, és magába foglalja az egész keresztény világot. Úgy fogalmazott: figyelnünk kell, hogy a hívők sokaságának is engedjünk szerepet a döntéshozatalban, hiszen mindannyian részesültünk a kinyilatkoztatás szavaiban. Hozzátette: az ökumené szellemében, az egyházak közötti párbeszéd keretében erősítsük az egyetértést, hiszen az egymástól eltérő hitvallások párbeszéde ajándékokat tartogat; a plurális kereszténység az egyház gazdagságának kifejeződése lehet.
Musa Panti Filibus evangélikus érsek történelmi távlatokat vázolt előadásában a szinodalitásról Luther írásaira támaszkodva, majd a szinodalitás, a kollegialitás és a konciliaritás fogalmait magyarázta. Job Getcha pizidiai metropolita a primátus és a szinodalitás kapcsolatáról beszélt, kitérve a mai ortodox egyházban tapasztalható kihívásokra, nehézségekre. Alois testvér, a taizéi közösség perjele megosztotta tapasztalatait a protestánsok, a katolikusok és ortodoxok egységéről, amit megélnek Taizében. Az eredetüket meg nem tagadva kölcsönösen ajándékozzák egymást. Kiemelte a keresztség, a közelség, a szolidaritás, a folytonos megtérés, valamint a közös ima és a vendégszeretet fontosságát. Johannes Oeldemann, a paderborni Möhler-intézet igazgatója az ortodox tapasztalatokról beszélt, ahol a szinodalitás az egyház minden szintjét hagyományosan átjárja. Őszinte dialógusra buzdított, amely az erősségek mellett a gyengeségekről is szól. A résztvevők a délelőtti ülés után közösen elimádkozták a napközi imaórát a Szent Márton-bazilikában.
A délutáni szekció elején Sabino Chialà, a bosei monasztikus közösség perjele elmondta, az ökumenikus közösségben tapasztalják, hogy a misztikus egyháznak is a tagjai, nemcsak a láthatónak. Az elmúlt évtizedekben a különböző felekezetek egyre inkább megismerik egymást, és értékelik, ami a saját teológiájukon túlmutató szent élet. Hangúlyozta: növelni kell a tudásunkat egymásról, mert ha ismerem a másikat, szeretni fogom. Zamfir Korinna egyetemi tanár, biblikus és orvos bemutatta a konciliaritás fogalmát az Egyházak Ökumenikus Tanácsa (EÖT) dokumentumaiban 1968-tól. Hangsúlyozta, az egyház konciliáris közösség, a keresztségben gyökerezik.
Csermely Péter evangélikus lelkész, biokémikus, hálózatkutató, akadémikus előadásában a biológia területén használt hálózat fogalmat mutatta be, hiszen a hálózatosság az egész teremtett világban máshol is érvényesül, így az egyház életében is. Fazakas Sándor református lelkész a koinónia fogalmát mutatta be a reformátori teológiában, beszélt a közösség teológiai értelméről és a nem teológiai alapú közösségeszmények problémájáról, kifejtette, hogy a koinónia milyen következményeket gyakorolt az egyház szervezeti életére. Hozzátette: az egyház folyamatos reformációja mindig aktuális.
A kerekasztal-beszélgetés során Görföl Tibor elsőként arra kérdezett rá, hogyan jellemeznék a különböző egyházakat képviselő beszélgetőpartnerek azt az új helyzetet, amelyre a szinodalitás a válasz. Grech bíboros kiemelte, a szentatya szerint a szinodalitás az egyház építőeleme. Vagy szinodálissá válik az Egyház, vagy nincs jövője. Fabiny Tamás arról beszélt, hogy az ökumenizmus hozzátartozik a szinodális egyházhoz. Úton vagyunk a látható egység felé. Job Getsa említette, hogy már az apostolok írnak arról, hogy a szinodalitás tetszik a Szentléleknek. Az első vatikáni zsinat egy szűk térben volt, a második a Szent Péter-bazilikában, a harmadik egy még nagyobb térben lesz. Balog Zoltán szerint a zsinat kiindulási pontja a család. Magyarország sajátos helyzetben van a régióban: katolikus ország, a hagyományaink szerint többfelekezetűek vagyunk, és a családokban is megéljük a különböző egyházak hagyományait. A bosei perjel a monasztikus életből hozott példát, miszerint ha ugyanabban a kolostorban élünk, a szinodalitást azonnal el kell kezdenünk megélni. Így tanúságot tehetünk, hogy különböző emberek más elgondolásokkal képesek együtt élni.
A kerekasztal-beszélgetésen szóba került az is, milyen hiányosságokat, kudarcokat látnak a résztvevők közösségeik szinodális útján. Grech bíboros szerint a szinodalitás új vezetési modellt hoz elő, mely veszélyeztetheti a hatalmat, hiszen hatalmat ad Isten népének, a papoknak, a lelkipásztoroknak és a püspököknek is. Fabiny Tamás említette, van egy olyan kísértés, hogy a laikusok csak kellemetlenséget okoznak. 1984-től náluk minden döntéshozó testületben negyven százalékban férfiak, negyven százalékban nők és húsz százalékban fiatalok vannak jelen, de a tagegyházakban ezt gyakran nem tartják be. Balog Zoltán a kálvinista tradíciók alapján két veszélyt lát, az egyik az, amely a szinodalitást parlamentarizmusként értelmezi, a másik a kongregacionalizmus. Sabino Chialà úgy látja, a hatalom a legnagyobb probléma, ami szerinte a halálfélelemből, a végességünk tudatából ered.
Fontos gondolatok hangzottak el arra a kérdésre is, hogy mit tanulhatnak egymástól a különböző egyházak. Grech bíboros szerint az az első, hogy el kell ismerni: nem tudok mindent, nem vagyok az igazság letéteményese, hanem a keresője vagyok. Amikor tökéletesnek tartottuk magunkat, az nem segített a Szentlélek felé sem. Meg kell nyitni a szívünket mások felé, akik a keresztségben osztoznak. Balog Zoltán hangsúlyozta, mindig új helyzetben vagyunk, új utakat keresünk, de közben visszatekintünk a múlt tanulságaira, hiszen a történelmünkben ott vannak a hit kincsei, amelyből erőt meríthetünk. Sabino Chialà szerint az egyházak sokfélesége emlékeztet arra, hogy a Mennyei Atyának más gyermekei is vannak, más is megkapta a Szentlélek adományát, és szükségünk van a többiekre, hogy a hivatásunkat betöltsük.
Az ökumenikus vesperáson a bazilikában Mario Grech bíboros hirdetett igét a Római levél szavait magyarázva. „Nincsen különbség” – hangsúlyozza Pál apostol (Róm 3,22), mi mégis különbözőségekben gondolkodunk. Az apostol arra hív meg minket, hogy abból induljunk ki, ami közös. Mindnyájan részesei vagyunk a bűnnek, rászolgálunk Isten haragjára. Meglepő a fordulat, hogy Isten mindenkin könyörül. Az ő logikája eltér a miénktől: büntetés helyett ingyenesen megkapjuk a szabadulást. Így buzdított: „Nézzünk egymásra ajándékként, nem pedig ellenségként! Így megoszthatjuk kincseinket egymással. Vegyük észre a szeretet misztériumát, mely az egész világ számára láthatóvá teszi Istent!”.
Vámossy Erzsébet
Forrás: Magyar Kurír
