Janus Pannonius halálának 550. évfordulóján koszorúzással emlékezett a humanista költőre, püspökre a néhai főpásztor pécsi székesegyház altemplomában található sírjánál a Janus Pannonius Díj Alapítvány Kuratóriuma. A megemlékezést követően Felföldi László pécsi megyés püspök celebrált szentmisét püspök elődje emlékére.
Benyhe István, a Janus Pannonius Díj Alapítvány Kuratóriumának elnöke köszöntőjében felidézte Janus Pannonius életének és halálának történelmi hátterét, elhelyezve benne a pécsi egyházmegye 25. püspökét, a költőt, a politikust, Mátyás király nevelőjét, az ország egyik legbefolyásosabb személyiségét, és mindenekelőtt az embert. Azt, aki európai viszonylatban is felmérte korának társadalmi, politikai folyamatait, megérezte, hogy a törökkel folytatott harcok, a Balkán sorsa Magyarországra, és ezen keresztül az egész keresztény Európára döntő hatással lesz. Ez a meggyőződése vezette végül a Mátyás királytól való elfordulásához is, aki sereget küldött elfogására, és egy nappal később már késve gondolta meg magát. Futárai már nem érték időben utol a menekülő püspököt, aki Itália felé tartva az út során tüdőgyulladást kapott, és Medveváron meghalt.
Az alapítvány elnöke visszaemlékezett Janus Pannonius kapcsán Szőcs Gézára, a kuratórium volt tagjára is, akivel a több mint egy évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig közösen tervezték, hogy verset írnak a reneszánsz nagy költőjének tiszteletére. A vers, utóbb elkészült, és jelen formájában először hangzott el a megemlékezésen Janus Pannonius tiszteletére, valamint Szőcs Géza emlékére.
A megemlékezésen Felföldi László pécsi püspök ünnepi beszédében hangsúlyozta, az embert az életében három kapcsolat építi igazán: a család, a barátság és a tisztelet, melyek egész életünket végigkísérik. A család mindnyájunk számára meghatározó, amíg csak élünk. A barátság az, ami összeköt bennünket és képes erőt adni. A tisztelet pedig évszázadok múltával is hat.
,,Életünk annyit ér, amennyit az Istentől kapott talentumből, legyen az a művészet bármely ága, vagy egy gondolat, egy beszélgetés, kibontakoztatunk. Gyakran egyetlen kimondott szavunk képes hatni. Ezért is fontos, hogy azt adjuk tisztán oda a másiknak, amit a saját szívünkben átmostunk, megtisztítottunk, ahogy tette azt Janus Pannonius is. Tiszteletünket és köszönetünket most neki fejezzük ki. Mindegy, hogy püspök, költő, tudós, szervező vagy zenész volt. Az egésznek a titka: az, aki mögötte van, az ember.”
Janus Pannonius a maga emberségét így fogalmazza meg egyik versében:
Janus Pannonius: Lelkemhez
(részlet)
Én lelkem, ki az égi tejúton a földre suhantál
S bennem az életerő drága zsarátnoka vagy,
Nincs panaszom rád, mert ragyogó és szép a tehetség,
Mely fölemel s nemesen gyújtja ki szellememet.
Versében Janus Pannonius arról ír, tudja honnan jött, honnan kapta a küldetését, a talentumot, a harcait és ezt úgy éli meg, hogy közben hálaadás van a szívében – emelte ki a főpásztor. ,,Janus Pannonius élete harc, küzdelem és szenvedés volt, óriási küzdelmeket vállalt fel. A személyes harcát megharcolta, mellyel utat mutat számunkra, a mi egyéni életünk harcához a szebbért ,a jobbért, az emberségért” – fogalmazott a főpásztor.
A megemlékezés részeként az utókor tisztelete és kegyelete jegyében Janus Pannonius sírján koszorút helyezett el az alapítvány kuratóriumának három tagja, Benyhe István (elnök), Szőcs Petra és Tirts Tamás, valamint Felföldi László pécsi püspök. A zenei közjátétékban Lőrinczy Attila szólaltatott meg nagybőgőjén magyar népdalokból, egyházi énekekből és műdalokból álló csokrot. Az ünnepi megemlékezés püspöki szentmisével zárult a székesegyházban.
Forrás: Pécsi Egyházmegye
