Giotto firenzei festő, szobrász és építész, a trecento művészetének első jelentős alakja volt. Freskóin az emberi érzelmek megragadása és az élet jelentősége kiemelt fontosságú. Egyik freskósorozata harmincnyolc képből áll, és az evangéliumból, valamint az apokrif Szent Jakab evangéliumából ábrázolnak jeleneteket. Másik jelentős freskósorozata az assisi Szent Ferenc-templomban Szent Ferenc életének jeleneteit ábrázolja. Jelen írásunkban ez utóbbinak egy jelenetével szeretnénk foglalkozni.
A sorozatot minden bizonnyal nem a művész festette egyedül, hanem a hozzá tartozó iskola tanoncai. Ennek ellenére hiteles munkának tekintjük, mivel az ő hatása alatt készült el. Giotto ezen munkáján fejeződik ki leginkább a művész és a ferences lelkiség közötti kapcsolata. A jelenetek, amelyek alatt feliratok voltak olvashatók, a rend által kanonizált hagiográfia, Szent Bonaventura legendája alapján beszélik el Ferenc életét és halála utáni csodatételeit. A templomhajó minden szakaszába három, míg a bejárati falon a kapu két oldalára egy-egy, illetve a keleti (bejárati) oldalon, a hevederív alatti rövidebb falszakaszra egy-egy jelenet jutott.
A Szent Ferenc prédikál a madaraknak című kép önmagában is teljes értékű művet alkot. A jelenet olyan jelkép, amely a ferenceseknek a teremtett világ iránti szeretetét mutatja be. Az itt ábrázolt eseményt több legenda is megörökíti. Ferenc minden élőlényben a Teremtőt csodálta és dicsőítette. Ezzel pedig olyan egyszerű utat mutatott az istendicsőítésre, amely életközeli, és összefüggésében mutatja be a teremtés és megváltás egységét.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2022/40-es számában.
