A szőlőt, a bort a nem bortermő vidékeken is szeretik. A szőlőtermesztéssel kapcsolatos legelterjedtebb szokás a szüreti bál, amely ott is meghonosodott, ahol a szőlő nem terem meg, például Székelyföld zordabb éghajlatú vidékein, Csíkszéken, Gyergyó vidékén is. A Kárpát-medence legismertebb szokásai közé tartozik a szüreti bálozás, az őszi betakarítás egyik ünnepélyes mozzanata. Két-három nemzedékkel korábban kezdett elterjedni ott is, ahol korábban nem ismerték, akárcsak a magyarországi mintára megszervezett aratóünnepségek.
Ahol megterem a nemes szőlő és a bortermelés jelentősebb méretű, a hegyközségek saját gyakorlatot, szokásokat alakítottak ki. A legismertebbek a szürethez kapcsolódnak. Ünneppé tették azt, zenés mulatsággá, a munka után közösen ünnepeltek. Ez a közösségi jelleg élteti a mai szüreti bálokat is.
A mulatság helyszíne a szőlősből rég áttevődött a település valamely közösségi épületébe, rendszerint a művelődési házba, ritkábban vendéglőbe. Ám ott is báloznak, ahol nem szüretelnek. A fiatalok csősztáncot járnak, illetve őrzik a szőlőt a tolvajoktól. Utóbbi, jelképesen, az összekötő kapocs a szüret és a mulatság között. A látványos eseményt hetekkel korábban kezdik előkészíteni. Összeáll a csapat, vagy szervezők toborozzák, hívják meg a csőszöket minden évben. Legtöbb településen a katonakor előtti legények a csőszök, vagy régebb (a sorkatonaság 2006-os megszűnése előtt) az éppen besorozottak. A település nagyságától függött, hogy a besorozottak lehettek-e csőszök: ahol népesebb korosztályok éltek, ott a regruták már nem vettek részt ebben. Nagyobb falvakban egy-egy korosztály tagjai a csőszök, tehát minden évben más korosztálybeliek, ennélfogva a legények csupán egy évben lesznek csőszök. A lányokat párnak a legények hívják maguk mellé. Kis településeken több korosztályból kerülnek ki a csőszök, ma leginkább a diákkorúak, a protestáns vidékeken a már konfirmált fiatalok. Ahol nincsen elég fiatal, például a Nyikó és a Homoródok menti kis falvakban, a vakációzó unokákat is csőszöknek hívják meg. (Már a nyolcvanas években a Homoród mentén, így Abásfalván is unokabáloknak nevezték a szüreti bált…) A közösséghez tartozás jelképes megerősítése, ha valakit csősznek, csőszleánynak hívnak.
A csőszök táncot tanulnak be a korábbi csőszöktől, a falu jobb táncosaitól vagy pedagógusoktól. Székelyföldön a legtöbb helyen nem hagyományozódtak át a helyi táncok, ezért manapság a csősztánc általában nem helyi jellegű. A fiatalok számára a bált megelőző hetek esti táncpróbái különleges élményt jelentenek, életkoruknál fogva átvezetés a felnőttkorba. Amelyik településen tánccsoport működik, ott a táncosok lesznek csőszök, ám ezzel kizárják a többi fiatalt. A szüreti bálok ideje augusztus végétől október közepéig tart. Az időszak elején és végén szervezett bálok a legsikeresebbek, mivel a környékbeli fiatalok leginkább ezeken vesznek részt nagyobb számban. A szomszédos települések fiataljainak jó ismerkedési lehetőség az ilyen alkalom.
A bál napja általában szombat, ám manapság ez nem kötelező érvényű, például az udvarhelyszéki Bágyban idén péntekre szervezték. A népviseletbe öltözött csőszök szekérre ülnek, a legények egy része lóra pattan, és zeneszó kíséretében bejárják a környező településeket is déltájt, illetve saját falujukat, hogy bálba hívják az embereket. A csőszök maguk közül csőszkirályt választanak, akinek a bál napján egyik vállától másik csípőjéig lelógó piros szalag jelzi funkcióját, az ő feladata a behívó szöveg vagy vers elmondása. Régi fényképek tanúsága szerint egy nemzedékkel korábban minden csőszlegény viselt ilyen szalagot, helyenként pedig piros szalagkarimás, árvalányhajas kalapot. A lányok pártát készítenek vagy kérnek kölcsön, ezt csupán szüreti bálozó csőszleányok és lakodalmak nyoszolyólányai viselik (a koszorúslányok nevüket éppen a pártáról kapták). A csőszök megállnak minden utcában, a meghívás után táncolnak is az úton. A falubeliek borral kínálják őket, virággal kedveskednek nekik.
Este, sötétedés után gyűlnek a bálba. A báltermet színes szalagokkal előre feldíszítik a csőszök, középen a mennyezetre kötött drótkeretre szőlőfürtöket kötöznek előző napon. Régebb a késői órákban, az utóbbi időszakban éjfél körül járják el a csősztáncot.
A csősztánc dallamait úgy választják ki, hogy szőlővel kapcsolatos szövegűek legyenek, pl. Megérett, megérett a fekete szőlő, Ősszel érik, babám, a fekete szőlő stb. Ezeket éneklik is a településeken végigvonulva délután.
Szabad a lopás
Általános szokás szerint a csősztánc után jelentik be: Szabad a lopás! A magasra felkötött fürtöket a közönség próbálja lelopni. Akit a csőszök megfognak, tetten érnek (amíg három lépésnél nem tesz meg többet), azzal büntetést fizettetnek (régebb általában egy liter bor vagy a báli belépő árát).
A bálon a csőszök végig népviseletben vannak. Hajnal felé elárverezik a koszorút, a kisebb drótkeretre sűrűn felrakott fürtöket, amelyek egy üveg bort is rejtenek. Az árverezés célja a pénzszerzés, ugyanis a belépőkből nem mindig gyűl össze a zenészek ára. Hiába, régi mondás: drága a muzsikaszó! Ugyanilyen célból egy másik koszorút tombolán kisorsolnak, bár ez nem általános gyakorlat.
Szüreti bálban bort illik inni, ezt senki nem vonja kétségbe. A bál szervezői, a csőszök előre bort vásárolnak, amit a bál éjszakáján a kereskedelmi árnál drágábban árusítanak, hiszen a mulatságban árán felül is elkel. Hajnalra, amikor a bálozók egy része már hazakészül, vagyis kezd bomlani a bál, meg lehet vonni a mérleget: kigyűlt-e a szükséges pénz? Ugyanis a csőszök vásárolják a szőlőt, amit a keretekre, a koszorúkra kötnek, ők fizetik a szekereseket (ha nem a lovas gazda édesapák vállalják ezt), italt fizetnek a rendfenntartóknak, a jegyszedőknek, kifizetik a terembért (régebb ingyen kapták használatra a kultúrotthont ilyen célra), illetve a plakátnyomtatás, esetleges hirdetések is pénzbe kerülnek. A zenészeket általában a mulatság végén fizetik ki. Tehát manapság a szüreti bál egyben üzleti vállalkozás is, amibe bele is lehet bukni…
A bál másnapján a fiatalok kitakarítják a termet, elrakodnak (összeszedik az italos üvegeket, helyükre rakják a székeket, padokat stb.). És elszámolnak egymás között is.
Manapság a csőszök csaknem minden esetben a helyi népviseletbe öltöznek (a lányok pártát tesznek, bár nem része a székely viseletnek), ám ez nem mindig volt így. A negyvenes években, a „kicsi magyar világban” anyaországi hatásra magyaros ruhát viseltek, például a Homoród menti Városfalván. A sóbányájáról világhírűvé lett Parajdon ma is így öltöznek, ezt a viseletet semmilyen más alkalomra nem öltik magukra, tudjuk meg Barabás László néprajzkutató közléséből.
A nem bortermő vidékeken a csőszbálok, székelyföldi ismertebb nevükön a szüreti bálok a harmincas évektől ismertek, az említett Városfalván mondta egyik adatközlő, hogy a családi emlékek szerint már a húszas években is így ünnepeltek. A legtöbb udvarhelyszéki településen – a Nagy-Küküllő Székelykeresztúron felüli völgye nem bortermő vidék – az ötvenes, majd második hullámban a hetvenes években vált gyakorivá. Atyhai adat szerint nagyvároson szolgáló fiatalok a húszas években tartottak szüreti bált falujukban, húszas évekbeli fotográfia őrzi ennek emlékét. A nem bortermő vidékeken valószínűleg éppen a szüreti bál mintájára szerveztek olyan mulatságot, ami a termés betakarításával kapcsolatos: almabált, pityókabált, sőt a cseresznyetermő Küsmödön a nyolcvanas években cseresznyebált is.
A közös mulatság nem csupán a korosztálybeliek kapcsolatait erősíti, hanem a település közös ünnepe. Mára a székelyföldi falvakban ősrégi hagyománynak tartják… Ez azon is lemérhető, hogy nem csupán a fiatalok szerveznek szüreti bált, például Székelyudvarhelyen a jórészt környékbeli nyugdíjasok régóta szervezetten szüreti báloznak. Falvakon még az óvodáskorúaknak is megszervezi egy-egy óvoda a szüreti mulatságot.
Az ünnepséget vonzóvá teszi az, hogy a csőszök mind fiatalok és népviseletbe öltöznek. Ennélfogva jelképes alkalom a helyi értékek reprezentálására.
P. Buzogány Árpád művelődésszervező
Az írás megjelent a Vasárnap 2022/40-es számában.
