Székely menekültek emléknapja néven 2011-ben hívták életre a hajdúk és a székelyek több mint 100 évvel ezelőtti sorsszerű találkozásáról megemlékező ünnepet Hajdúnánáson. Október 2-án a korábbi évekhez hasonlóan bőséges programmal ünnepeltek: volt könyvbemutató, emlékkapu avatás és szeretetteljes együttlét. A szentmise szónoka ezúttal Kolozsvárról érkezett, Juhász Imre plébános a Verbum kiadó igazgatóját, Ferencz Antalt hívta meg.
Az első világháború éveiben, 1916 és 1918 között Hajdúnánás népe 3200 székely menekültet fogadott be, megosztotta velük hajlékát, s mindenét, amije volt.
A székelyek és hajdúk összetartozását, barátságát, testvéri kapcsolatát kifejező emléknapnak 2018-ban gyimesi csángók voltak a vendégei, plébánosuk, Salamon József ez alkalommal szentelte fel a katolikus templom mellett újonnan kialakított Boldogasszony Kertjét. A befogadó szeretet zászlóját pedig 2020-ban Tamás József ny. segédpüspök áldotta meg.
Az idén az esemény kiegészült egy jelentős évfordulóval: 800 éve említették először írásos formában a települést a Váradi regesztrumban 1221-ben. Tölgyfából készült emlékegyüttes készült ez alkalomból a katolikus templom kertjében, amely az emlékezés útja nevet viseli, és a település 800 éves történelmének jelentős fordulópontjain vezet végig, miután a látogató belép az emlékezés kapuján. Ez a kapu fedeles, de nincs ajtója, eleve nyitott, a vendégvárás, a nyitott szív és szeretet jelképe, amely az első világháborús székely menekültek szívélyes befogadását is magyarázza.
Tamási Áron szerint „nyilvánvaló, hogy ahol van egy kicsi kapu, ott egy kicsi élet is van mögötte.” Varga Gabriella, a Jakab Antal Keresztény Kör társelnöke e gondolatot folytatta az emlékkapu megáldása előtt: ,,Nézzük meg jól: most is olyan kapu előtt állunk, amely mögött élet van – sőt nem is kicsi. Egy erős és magabiztos közösség összekapaszkodása, megmaradni vágyása, jövőépítése sejlik fel a kapun innen és túl. Világos jele ennek a sok között a mai emléknap hagyománya, fontos történelemfejezetek templom körül kőbe vésett és fába faragott jelei, a mindezt beragyogó Boldogasszony Kertje, a mindezt tápláló Nemzeti Összetartozás Fája, a mindezt óvón belengő Befogadó Szeretet Zászlója.
S ma íme, a katolikus közösség ígéretes életének újabb jelei magasodnak előttünk: Az Emlékezés Útja, amelyre Az Emlékezés Kapuján áthaladva léphetünk.”
Az esemény szervezői, lelkei Juhász Imre címzetes kanonok, plébános és Buczkó József címzetes múzeumigazgató, egyházközségi világi elnök, akik az idei alkalomra Ferencz Antal kolozsvári plébánost, a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület igazgatóját hívták meg a szentmise ünnepi szónokának. Október 2-án délelőtt 11 órára megtelt a hajdúnánási katolikus templom, a környékről, még Debrecenből is érkeztek hívek, akik számára ez az alkalom kiemelten fontos Erdélyhez, az erdélyiséggez vagy a székelységhez való lelki kötődésük miatt.
Ferencz Antal beszédében az emlékezés, a köszönet szavai mellett a szeretet, összetartozás, a hit megtartó erejére hívta fel az elhangzott, a szentmisén felolvasott bibliai mondatok nyomán a figyelmet. Kitért arra is, hogy tömören bemutassa az általa vezetett kiadó munkáját: néhány könyvet az oltár előtt elhelyezett a mise előtt, azokat ismertetve a kiadó munkáját is bemutatta.
Az ünnepélyes szentmise után az ünnepség a templomkertben folytatódott, az emlékegyüttes megáldása után a lelkes közösség minden tagja áthaladt a kapun s az emlékezés útján azokat az emlékeket idézte, ami számára a legjelentősebb.
Az erdélyi vendégek örömmel idézték fel az egykori befogadás emlékét és boldogan nyugtázták, hogy a nyitott szív ma is jellemző e kis hajdútelepülés lakóira.
