Szent Jeromos áldozópapra és egyháztanítóra emlékezünk szeptember 30-án. A Bibliát hallgatjuk minden szentmisén, s ajánlott, hasznos rendszeresen kézbe venni, egyedül vagy közösségben olvasni. „Istennel való kapcsolatomat nem tudom elképzelni az Igével való kapcsolat nélkül. Igéjében nap mint nap megmutatja akaratát, ami gyakran más, mint a saját elképzelésem.” – írja szerzőnk az igével való kapcsolatáról.
Tizenhat éves fiatalként barátnőmmel bérmálkozásra készültünk. Káplánunk (Pál József) kezünkbe adott egy szentírási részt és annak magyarázatát. Ezt élni kell – mondta. Elkezdődött a kaland. Azon az estén megváltozott a szüleimmel való kapcsolatom és az életem. Aztán megkaptam az első Bibliámat, és fiatalokkal hetente találkoztunk, hogy együtt olvassuk az Igét. Ez azóta is tart, egyre több személlyel, csoporttal.
Huszonhét évesen egyedül maradtam a négyéves kislányommal. Albérletben laktunk. A következő Igét küldte Chiara Lubich nekem: „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik” (Róm 8,28a). Ez az Ige erőt adott, hogy új életet kezdjek.
Később, amikor megtudtam, hogy rákos vagyok, ez a szentírási rész erősített meg. Amikor autóbalesetet szenvedtem, hónapokig mozdulatlanul feküdtem több súlyos töréssel, tüdőembóliával, akkor Jeremiás szenvedései adtak erőt. A fájdalmak közepette nem éreztem Isten szeretetét, de betegágyamon ismételgettem a zsoltárok szavait, és hittem bennük: „Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy” (Zsolt 23,4).
Istennel való kapcsolatomat nem tudom elképzelni az Igével való kapcsolat nélkül. Igéjében nap mint nap megmutatja akaratát, ami gyakran más, mint a saját elképzelésem. Új távlatokat nyit az életemben, embertársaimmal való kapcsolatomban, hogy naponta új szemmel nézzek rájuk, tudjak megbocsátani és konkrétan szeretni, észrevenni a szenvedőt, megérteni, segíteni. Megtapasztaltam, hogy: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen” (Jn 10,10b).
Szeretném jobban megismerni, megérteni, továbbadni Isten szavát.
Felnőttek, fiatalok, gyerekek, akik elkezdenek az ő szava szerint élni, már nem a sötétben botorkálnak, hanem az ő fénye világítja, vezeti életüket. Ez egyedül nem megy. Szükségünk van egymásra, egymás támogatására, olyan közösségekre, ahol jelen van Isten, és az ő Igéje, az ő szeretete vezet minket. Együtt tudunk hatni környezetünkre, társadalmunkra, a világra, hogy a béke és a remény emberei legyünk.
(M. Gy.)
Az írás megjelent a Vasárnap szeptember 25-i számában az Igéjében nap mint nap megmutatja akaratát, A Szentírás és az élet című összeállítás részeként.
