Kilencedik alkalommal volt muzsikától, hujjogatástól, zsivajtól-kacagástól hangos a magyarfalusi pázsit szeptember 24-én: ekkor zajlott a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által évente megszervezett négy nagy táncos rendezvény közül az egyik: a Tánc és Hujjogató Fesztivál.
E szabadtéri rendezvény különlegessége idén is az volt, hogy a hagyományőrző néptáncegyüttesek színpadi fellépését és az azt követő szabadtéri táncházat megelőzően a délelőtt folyamán az összesereglett 28 különböző Bákó megyei és két magyarországi településről (a Moldvából a második világháború után kitelepedett csángómagyarok leszármazottjai Egyházaskozárról, valamint a Hajdúnánási Böllérek csapata) érkezett küldöttség az esemény hagyományainak megfelelően szabadtéri tűzhelyen ott helyben finomabbnál finomabb helyi ételkülönlegességeket készített. A fesztivál első pár esztendejében még csupán arról volt szó, hogy mindegyik csoport elkészítette magának a saját ebédjét otthonról hozott hozzávalókból, de az évek során ez a napirendi pont szintet lépett, mára igazi csángómagyar gasztronómiai seregszemle lett belőle, amelyben már annak is jelentősége van, hogy a terített asztal esztétikai értékkel is bírjon. Ennek megfelelően nem csupán az ehető hozzávalókat, üstöket, rostélyokat, hanem abroszt, serveteket (szalvéta – szerk.), a háttérre feltehető színes szőtteseket is hoztak magukkal a csapatok. Közben szomszédoltak, énekeltek, táncoltak is, ahogy a termésnapi vásárokban volt szokás hajdanán.
Ezzel párhuzamosan a kovásznai Tündérvár–Székely Nagycsaládosok Egyesülete – a rendezvény állandó vendégei – és a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) alkalmazásában dolgozó hangszeres népzeneoktatók jóvoltából a gyermekeknek szórakoztató vásári játékok zajlottak, amelyet déltájban a falvak zsákbanfutó versenye követett.
A bőséges és nagyon finom ebéd után hét gyermek néptáncegyüttes (fellépési sorrendben a házigazda magyarfalusiak két csoporttal – kicsik és nagyok, pusztinaiak, pokolpatakiak, a gyimesbükki Csalóka, a dumbravéni Esőcseppek és lábnyikiak) és hét felnőtt hagyományőrző néptánccsoport (a külsőrekecsini Félöves, az újfalusi, ferdinándújfalusi, pokolpataki, a diószéni Csenderes, a lábnyiki és a magyarfalusi Kerek Alma Falapi hagyományőrző csoportok), valamint egy vendégegyüttes – a sepsiszentgyörgyi Százlábú Néptáncegyüttes – vették birtokukba a színpadot. Azért „csak” ennyien, mert ez a gálaműsor így is közel két órán át tartott, emiatt a szervezők már évekkel ezelőtt kénytelenek voltak örömmel belátni, hogy „sajnos, túl sokan vagyunk!”, és be kell osztani a hagyományőrző csoportokat, hogy melyik nagyrendezvényen melyik csoport lép fel. Idén a választás a fentebb leírtakra esett, a többiek majd a novemberi „Elindultam este guzsalyasba” vagy a februári „Csontkirály és Babkirály-farsangzáró rendezvényen” tehetik meg ugyanezt.
Amikor pedig tetőfokára hágott a hangulat és a nap nyárias heve is enyhült kissé, kezdetét vette a sötétedésig tartó önfeledt táncmulatság, amelyhez először az MCSMSZ hangszeres népzeneoktatási programjának legkiemelkedőbb diákjai szolgáltatták a zenét, Csente Flóra kobzos, Legedi László István furulyás és Vrencsán Dávid hegedűs oktatók segítségével. Őket követte az egyedhalmi fúvószenekar, majd a népzenész-népzeneoktatók zenekara, akik a legkitartóbbaknak muzsikáltak még a végén, amikor a vendégek egyrésze már úton volt hazafelé, a többiek is készülődtek már, de a táncos kedv sokakban utolsó percig kitartott.
Este tíz órakor pedig rend és csend honolt a faluban. A szervezők, házigazdák, önkéntesek, amilyen nagy gonddal és felelősséggel készítették elő a helyszínt, éppen úgy gondoskodtak arról is, hogy vasárnapra ott nyoma sem maradjon annak, hogy szombaton több mint hétszáz személy fesztiválozott a magyarfalusi pázsinton.
Forrás: MCSMSZ
