A Szent Kereszt Krisztus szeretetének jele

A csíkszeredai Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére szentelt plébániatemplom búcsús szentmiséjén köszönt el 15 év szolgálat után a székely közösségtől Sárközi Sándor piarista. A szentmise főcelebránsa Tamás József nyugalmazott segédpüspök volt, ünnepi szónok pedig Szakál Ádám piarista szerzetes, a piarista rend magyar tartományának elöljárója.

,,Az egyházközségnek kettős ünnepe van: a templom búcsúja és egyben örökös szentségimádást is tartanak itt. Jézus szeretetének két jelét ünnepeljük, a keresztet, amelyen meghalt értünk, kiengesztelve a mennyei Atyát és ünnepeljük az Oltáriszentséget, amelyet lelkünk táplálékaként adott nekünk”, mondta a csíkszeredai Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére szentelt plébániatemplom búcsús szentmiséjének főcelebránsa, Tamás József nyugalmazott püspök, aki Szakál Ádám piarista szerzetes, a piarista rend magyar tartományának elöljárója és a 15 év után a székely közösségtől elköszönő Sárközi Sándor piaristával, valamint a térség papjaival közösen mutatta be a liturgiát.

A szent kereszt a valódi Istenhez vezető jelkép, hangsúlyozta prédikációjában Szakál Ádám piarista tartományfőnök, idézve Krisztus keresztjének megtalálásával kapcsolatos emlékeket és az ereklyék üzenetét. Tiszteljük az ereklyéket, de meg kell látni azt, amire azok mutatnak. A kereszt jelét nemcsak a falon látjuk, a keresztségünkben is megkapjuk és magunkban hordozzuk. Ez az akkor ránk rajzolt jelt sugározzuk, Krisztus szeretetének jelét, aki meghalt és feltámadt értünk. Nem a keresztet imádjuk, hanem a mögötte levő Istent, mondta a magyarországi szónok.

Az ünnep záró része egyben a hála és az elköszönés alkalma is volt, hiszen másfél évtizednyi csíkszeredai és egyben székelyföldi szolgálata után Kolozsvárra költözik Sárközi Sándor piarista. Az erdélyi főegyházmegye és a piaristák magyar rendtartományának elöljárója döntése szerint Sárközi Sándor a Kolozsvári Egyetemi Lelkészség keretében folytatja tevékenységét egy erdélyi származású rendtársával, Molnár Lehellel együtt.

A tartományfőnök emlékéremmel és emléklappal is kifejezte köszönetét dr. Darvas Kozma József csíkszeredai esperes-plébánosnak, aki a piaristákat csíkszeredai szolgálatra hívta, illetve a csíki segítőknek, a Márton Áron Gimnázium hitoktatójának és a gimnázium udvarán kialakított piarista rendház munkatársának.

Sárközi Sándor meghatódva búcsúzott az egyházközségtől, ahol rendszeresen misézett és aktívan bekapcsolódott a plébániai munkába. Elköszönt a székely közösségtől, név szerint megköszönve az önzetlen szeretetet, támogatást a székelyföldi paptársaknak, szerzeteseknek és tevékenységét segítőknek.

Köztetek és veletek!

Hogy mit jelentett Sárközi Sándor piarista atyának a csíkszeredai másfél évtized? Kérdésünkre meghatódva foglalta össze: „Sok helyen dolgoztam már életemben. Mindenütt a szívem-lelkem beletettem. De itt nagyon! Mert tudtam, hogy ez egy nagyon jelentőségteljes dolog, hogy Erdélyben dolgozhatom, itt lehetünk több száz év után újból, Kállay Emil atyával. Én soha nem írtam naplót, de itt írtam! Itt írtam az első évben, az annyira meghatározó év volt. Nagyon jó, hogy Székelyföldre, ide kerültünk és itt kezdtük a munkánkat. Nagyon jó! Itt egyből mély vízbe, falvacskákba kerültünk. Nagyon jó, hogy itt kezdtük, és a 15 év nagyon nagy dolog, köztetek és veletek! Mindkét szó nagyon nagy dolog. Köztetek és veletek! Hogy mit jelentett? Hát szétszakad a szívem!”

Kép és szöveg: Csúcs Mária