Évenként megismétlődő vallási felajánló imára gyűltek össze a csíkmenasági egyházközség tízeseinek hívei vasárnap, augusztus 28-án, Mária királynő ünnepének nyolcadában, hogy több mint fél évszázados szokásukhoz híven királynőjükké koronázzák a Szűzanyát, és mint legfőbb pártfogójuknak oltalmába ajánlják közösségüket.
A Pottyand tízesben megfont „virágkoronát” két lány, a csíkmenasági templom Mária szobrának kicsinyített mását 4 fiú, valamint annak két oldalán 6 fiú, és 6 lány gyertyáival a Szűzanya 12 csillagból álló koronáját jelképezve, vitték a Szűzanyát Mária-énekek kíséretében a csíkmenasági templomba, hogy ott a plébános kérésükre megkoronázza, majd miután királynőjévé fogadja a közösség a Szűzanyát, az ő oltalmába ajánlja önmagát.
A koronázás alatt elhangzó Egészen szép vagy Mária ének kórusfeldolgozása méltó köszöntése volt a Szűzanyának. A szertartás egyik legszebb mozzanata a koronázást követő felajánlási ima, amely ősi formájában hangzott el, igazodva mai kéréseinkhez. A felajánlási imát követően a Szűzanyát mint Csíkmenaság királynőjét énekes körmenetben vitték körbe a település központjában, nagyrészt népviseletbe öltözött óvodásokból, kis-, és középiskolásokból, fiatal felnőttekből, közép-, és az idős korosztályból lévő közösség tagjai.
A Szűzanya a legszebb példája a krisztusi ember alázatának. Egész élete az isteni akaratra irányuló élet. Megállapítva életünk hiányosságait, mindig az ő fiára – Jézusra mutat, megoldásként… Ezt kell megtanulnunk nekünk is Máriától, hogy merjünk őszinte alázattal az Úr Jézushoz, az ő szent Fiához fordulni életünk minden pillanatában – mutatott rá a szentmise ünnepi szentbeszédében Jenei János plébános.
A hívek könyörgésében fiatalok imádkoztak az egyházért, hogy fénye lehessen közösségeinknek, a békéért, hogy szűnjön meg emberi szívünkben a gonoszság, a fiatalokért, hogy megtalálják az „igazi, jézusi utat”. Egy pottyandi házaspár azért imádkozott, hogy a családokban a megbocsájtás, szeretet, egymás iránti hűség lakozzon, az idősebbek képviselője a szenvedők, betegek, nehézségben lévők miatt esedezett az Úrhoz, majd fiatalok imádkoztak elhunytjainkért, mind-mind Mária oltalmát, közbenjárását kérve. Mindezt követően öt kisiskolás a tanítónénivel a legszentebb Eucharisztia alapanyagait és a fiatalok személyesen leírt kéréseit vitte egy kosárban áldozati adományként a golgotai áldozat asztalához, felajánlásként. Az egész közösség, ifjak és idősek egyaránt saját világának énekes imájával kapcsolódott be a legszentebb áldozatba, az Úr elébe helyezve életét évközi 22. vasárnapon. Az ünnep fenségességét emelték a szomszéd falu meghívott fúvósai, akik méltó módon kapcsolódtak be a legszentebb áldozatba.
Az ünnep eredete
Mária királynő ünnepét 2019-ig az ünnep egykori időpontjában május végén ünnepelte meg az egyházközség. Immár harmadik éve az ünnep újabb liturgikus dátumához és a közösség céljaihoz igazodva augusztus 22-én igyekszik megülni. A szertartás kezdete visszamegy XII. Piusz pápa háború utáni 1954-es „Ad caeli Reginam” enciklikájának október 11-i megjelenésére, amelyben a pápa a Szűzanya Szeplőtelen fogantatás dogmája kihirdetésének 100. évfordulóján elrendelte „Mária királynőjének” ünnepét május 31-re. Mária-évet hirdetve arra kérte a világ püspökeit, hogy egyházmegyéikben ünnepeljék meg a Szűzanyát, és kérjék az ő segítségét életükre. A pápa 1954-ben Rómában megkoronázta a Szűzanya Salus Populi Romani-ikonját. Az ünnepet, amely a Boldogságos Szűz Mária Királynő nevet viseli, egyházunk ma már augusztus 22-én ünnepli.
A pápai, valamint a püspöki rendeletnek engedelmeskedve, Bakó Gábor esperes-plébános lelkes kezdeményezésére az akkori menasági fiatalok egy Mária-képet vittek körbe a körmeneten, és a plébános vezetésével szentmise keretében Mária oltalmába ajánlották a közösséget, Menaság királynőjévé fogadva a Szűzanyát, önmagukat pedig az ő alattvalóinak tekintve. Az ünnepélyes szertartás gyümölcsözővé vált, és olyannyira szépre és bensőségesre sikerült, hogy az esperes leírása szerint a fiatalok a következő évben is ragaszkodtak az ünnep megszervezéséhez, és ez így folytatódott a későbbi években is. 1967-től egy kisebb Mária-szobrot készítettettek Csíksomlyón, a csíkmenasági Mária-szobor kicsinyített mását, és azt vitték a körmenetre, majd egy másik tízesből virágokkal ékesítve a szobrot és a koronát, ismételten Mária oltalmába ajánlották Menaság közösségét a boldogságos Szűz Mária Királynő ünnepén. Az esperes, valamint ifjú utódja, Györgydeák Lajos plébános lelkesedésének köszönhetően az ünnep az újabb generációk számára is fontossá vált, és a későbbi plébánosok támogatásának köszönhetően az évenkénti szertartás a járvány évét (2019) leszámítva megszakítás nélkül, azóta is tart.
A különböző tizesek fiataljai virágkoronát kötnek, a Szűzanya szobrát élő gyertyás koronaként, ének és ima kíséretében elviszik a templom szentélyébe, ott ünnepélyesen megkérik a plébánost, hogy fogadja el virágkoronájukat és koronázza meg a Szűzanyát, majd ajánlja egész közösségüket a Szűzanya oltalmába. (ITT megnézhetik az ünnepségről készült videófelvételt.)
Mit jelent számunkra lelkileg ez az ünnep?
Azt gondolom, több mint szokás, valójában ima, felajánlás. Személyes önkifejezési mód, egy út a Szűzanyán keresztül az Úr Jézushoz. Kapcsolódás a hétköznapjainkból a jó Istenhez, áldás, megbékélés, a Lélekre való figyelés, a Szűzanya szeretete és közbenjárása. Amennyiben pusztán csupán kiüresedett szokás vagy hagyomány lenne, már rég nem ünnepelné közösségünk.
A mindennapokban csak az Úr, a Lélek tud imára, vallásos szertartáson való részvételre, szentgyónásra, szentáldozásra, évenkénti tudatos vagy tudattalan elköteleződésre, hűségre, megbocsátásra, újrakezdésre, reményteli élet utáni vágyakozásra ösztönözni, hiszen önmagunktól mindezekre képtelennek, kevésnek bizonyulunk.
Hála és köszönet ezért neki, és égi királynőnknek az elmúlt 67 évért, lelkes lelkipásztorainkért, közösségünk imádkozó tagjaiért, elöljáróinkért, a családokért, a fiatalokért, a gyermekekért, akik ma is szívügyüknek érzik évről-évre megújítani szövetségünket égi édesanyánkkal egész közösségünk javára!
Szűzanyánk, királynőnk, vidd kéréseinket szent Fiadhoz!
Erdély Imre
Fotó: Karácsony László
