Immár 72. alkalommal kelt útra zarándokcsoportunk augusztus 20-án, Szent István államalapító királyunk ünnepén az anyaországba egy zarándok-kirándulásra. Ily módon együtt ünnepelhettek Magyarországon a temesvári, a resicabányai, a bányadújfalui és az aradi örökifjú imádkozók.
Bár a vámnál 45 perces várakozás előzte meg a belépést Magyarországra, a zarándokok ezt az időt a rózsafüzér elmondásával töltötték. Előbb a szegedi Fehér Tó csárdánál élvezhettük a csodálatos ponty-halászlét, valamint a szalonnakockákkal ízesített túrós csuszát. Bár az eső felütötte a fejét, amit némi aggódásra adott okot, Isten segítségével továbbhaladtunk az ópusztaszeri Nemzeti Park felé. A bejáratnál Attila Nagyfejedelem újonnan felállított 5 méteres szobra fogadott, mintegy utat mutatva a Honfoglalást ábrázoló Feszty körkép felé. Kihasználva az ünnepi díjmentességet, újból rácsodálkozhattunk, sőt mintegy “részt vehettünk” az ezerszáz évvel ezelőtti bevonulásnál az Őshazába, a Kárpát-medencébe. Volt, aki ezt először tekintette meg, volt aki már többször járt itt. Annak is, aki már részese volt ennek a festészeti csoda-kompoziciónak, újból felfedezhette annak egyedülálló szépségét.
Ezt követően, a hátralevő bő fél órában barangoltunk a Nemzeti Parkban, majd ezt követően Bordány felé indultunk. Megérkezve, kellemes meglepetésünkre, harangszóval fogadtak a helyiek Janes Zoltán atya vezetésével, aki nagyon kedvesen vezetett be a Szent István király tiszteletére szentelt csodás Istenhajlékba, majd röviden ismertette a katolikus közösség és a templom történetét. Nemzetalapító királyunk tiszteletére ezután szentmisét mutattunk be a csodás oltárkép előtt. A hazafelé vezető úton zarándokcsoportunk vidám nótaszóval töltötte az időt. A vámnál egy grúz busz várakozott előttünk, melynek utasai nagyrészt tinédzserek voltak. Elgondolkodtam, hogy mennyire nehéz lenne ezeknek a vidám fiataloknak az országuk felé vezető út, ha egy háború által sújtott övezeten kellene áthaladniuk, Ukrajna és Oroszország déli felén. Valószínű, hogy nem arra mentek, de elgondolkodtató volt az is, hogy ezek az ifjak bizony még nem kelhetnek át csupán személyazonossággal a határon, ahogyan nekünk ez megadatik. A várakozási idő is hosszabb volt a számukra, amit vidám labdajátékkal töltöttek el. Visszatekintettem még rájuk miközben kifele haladtunk, a vámból, majd a mi vidám éneklésünket folytatva lassan mindenki elért otthonába.
Egy újabb zarándoklat Isten dicsőségére, Nagyasszonyunk és első szent királyunk oltalma és közbenjárása alatt. Egy újabb lehetőség együtt imádkozni, együtt ünnepelni, közösségben lenni. Szeretném megköszönni a szervezőknek, minden zarándoktestvérnek az együttlétet, a közösséget, reménykedve, hogy Isten segítségével újabb zarándokútra indulhatunk, és lelki élményekkel gazdagodva térhetünk haza.
Ft. Miklós Csaba beszámolója
Forrás: a temesvári egyházmegye honlapja
