Az államalapítás nagy munkáját elsősorban Szent István király nevével kötjük össze, ugyanakkor nem ment volna közel sem olyan gyorsan a keresztény állam alapjainak lerakása az erős kezű apa, Géza fejedelem lépései nélkül, hiszen ő volt az, aki a kalandozások viharai után újra megteremtette az Árpádok törzsi hatalmát, uralmát. Ő alapította a Pannonhalmi Főapátságot, valószínűleg a veszprémi püspökséget is, de számos olyan politikai lépést tett, amivel megalapozta utódja keresztény királyi hatalmát. Viszont István volt az, aki az érsekséget, a vármegye-hálózatot, a szervezett királyi hadsereget létrehozta, illetve kialakította a falusi plébániák hálózatát több monostor mellett. Ezeket tanultuk az iskolában, de most talán tudunk mutatni az olvasóknak olyan történelmi különlegességeket, amikben talál újdonságot és jobban megismerheti a nagy szent királyt és családját.
Azt már az iskolában is megtanultuk, hogy rengeteg a bizonytalanság István király születése körül, azonban néhány logikus következtetés megkönnyíti a dolgunkat. Sokáig például az esztergomi várba zarándokok ezrei azért látogattak el, mert úgy tartották, hogy az egyik szobájában született a király, a teremnek a mai napig is Szent István-szoba a neve, pedig ma már a kutatók többsége ennél sokkal valószínűbbnek tartja azt, hogy Géza fejedelmi palotája, amelyben István megszületett, az esztergomi várhegy északi részén állhatott. Az kétségtelen, hogy Esztergomban született, mert ezt tartja a kisebbik Szent István-legenda, amely 1100 körül keletkezett, ami igen közeli dátum első királyunk halálhoz viszonyítva, tehát akkor még tudták volna, ha nem ott született volna, de nem javították az esztergomi születési helyszínt. A helyszín viszont az időponthoz is közelebb visz: Géza fejedelem ugyanis csak 972 után helyezte át a fejedelmi székhelyét Esztergomba, tehát a 972 előtti születési spekulációk minden valószínűség szerint nem igazak.
Vajk és István
Miután kisfiamat Vajk Istvánnak hívják (az első nevét a király, a másodikat néhai nagybátyám után kapta), gyakran vontak kérdőre már, hogy miért adtam ugyanazt a nevet két különböző formában, azaz még ma is sokan vannak, akik meg vannak győződve róla, hogy a két név ugyanazt jelenti, csak a keresztvíz „lefordította” Vajkot Istvánra. A Vajk valóban első szent királyunk keresztség előtti neve, amit valószínűleg rövid ideig használtak a fejedelmi családban, azonban ez egy török eredetű név, a jelentése kapcsán még vitatkoznak, lehet igaz ember vagy gazdag, bő, esetleg vezér, hős. Egyébként ezt a nevet egyetlen német krónikás leírásából ismerjük. Az ugyanakkor szinte biztos, hogy Vajkot még kisgyermekként keresztelték meg, tehát a Benczúr Gyula által alkotott Vajk megkeresztelése című festményen szereplő felnőtt herceg hamisan rögzült a köztudatban, akkor a trónörököst már egészen biztosan megkeresztelték. A Sztefanosz, azaz az István nevet a későbbi király pedig valószínűleg az első keresztény vértanú után kapta, s bár a Sztefanosz szó koronát jelent, ezzel akkor még nem a királlyá válását gondolták előre, ez utóbbi spekuláció ugyanis valamikor a szentté avatása idejében keletkezett. Egyébként ugyanúgy a vértanúról kapta a nevét maga Géza fejedelem is a 972-es megkeresztelésekor, tehát jó, ha tudjuk, hogy a keresztségben már Gézát is Istvánnak hívták, habár ő haláláig elsősorban a már megszokott nevét használta.
Vajk születése a Képes Krónikában / Forrás: Wikimedia 
Géza fejedelem egy 19. századi festményen / Forrás: Wikimedia
Benczúr Gyula műve / Forrás: Magyar Nemzeti Galéria
Ahhoz, hogy István király lehessen és királyságot teremthessen Európa szívében, nemcsak politikai, katonai, de más fondorlatos lépéseket is igényelt, hosszú évek komoly munkáját, és Géza ötlete volt az is, hogy a későbbi koronázás egyik alapfeltételeként keresztény hercegnőt választott fiának, nem is akárkit, hanem II. Henrik német-római császár húgát. Az esküvő pillanatát több barokk kori németországi freskó is megörökíti, ez is jelzi azt, hogy még a bajoroknak évszázadokkal később is fontos volt megemlékezni a magyarok felé tett dinasztikus nyitásról. Gizellával valóban több bajor lovag és térítőpap érkezett Magyarországra, akiknek nagy szerepe volt István király első hadi sikereiben, ezért is terjedt el, nem sokkal az események után is korabeli forrásokban, közbeszédben, hogy a Koppány és István közötti harcot német és magyar katonák vívták. Veszprém is azért lett a királynék városa, mert az első magyar királyné az első magyarországi latin rítusú kereszténységet követő városban rendezte be királynéi rezidenciáját. Istvánnak és Gizellának több gyermeke is született, a fiúk közül viszont a felnőttkort mindössze Imre érte meg, aki Gizella bátyja, Henrik császár nevét kapta magyar változatban. István halála után egyébként Ottó király és Aba Sámuel nagyon méltatlanul bánt az özvegy királynéval, aki végül a passaui Niedernburg-apácakolostorba vonult be, s annak főnökasszonyaként halt meg több mint nyolcvan évesen.
Jogos volt-e Koppány lázadása?
István rokona, Koppány szembeszállása a fejedelmi herceggel nem minősíthető egyértelműen lázadásnak, egészen addig ugyanis a seniorátus, azaz a rangidősség alapján ült a következő uralkodó az előző halála után a fejedelmi székbe, ez pedig nem feltétlenül volt az aktuális uralkodó gyermeke, lehetett testvére gyermeke is, és ez a pozíció valóban együtt járt azzal, hogy az új fejedelem nőül vette a régi feleségét. Géza határozta el, hogy ezentúl a magyar trónra a primogenitura, azaz az elsőszülöttség jogán üljön a következő uralkodó. Koppány tehát egyszerűen csak a szokásjoggal kívánt élni, nem fogadta el az új „rendszert”. A döntő csata valahol Somogy település határában zajlott, Koppánynak a kalandozó magyarok könnyűlovasságához hasonlóan felszerelt seregét könnyen legyőzte Istvánnak az akkor sokkal korszerűbbnek számított páncélos lovassága, éppen olyan haderő, ami anno, a híres augsburgi csatában a magyarokat győzte le.
A Szent Korona nem volt a szent király fején
Ismerjük a legendát, miszerint 1000-ben II. Szilveszter pápa Mieszkó lengyel fejedelem számára már előkészített egy koronát, de álmában megjelent az Úr angyala, aki azt mondta, hogy egy számára addig ismeretlen fejedelemnek adja azt a fejéket, aki István király lett volna, azonban az említett lengyel uralkodó már 992-ben meghalt, a pápa tehát 1000-ben nem akarhatott koronát küldeni neki. A legenda egyébként is 12. századi, Könyves Kálmán utasítására jegyezték le. III. Ottó német-római császár viszont a királyi hatalmat jelző lándzsát küldött Istvánnak, az akkori pápa pedig közeli viszonyt ápolt a császárral, pápai címét is a császár közbenjárására nyerte el, így nemsokára a pápai benedictio, azaz áldás is megérkezett a magyar fejedelemhez. A történészek jó része azt valószínűsíti, hogy inkább 1000 karácsonyán, azaz Szent István vértanú ünnepén koronázták meg, semmint 1001. január elsején. Azt tudjuk, hogy a mai formában ismert Szent Korona soha nem volt első királyunk fején, az alsó keresztpánt több mint fél évszázaddal István uralkodása után került Magyarországra, esetleg a két felső keresztpántnak lehetett köze az első királyhoz, de ez sem bizonyított. A koronázási jelvények közül a kard 16. századi, az országalma Anjou-kori, tehát 14. századi, a legrégebbi koronázási jelvény viszont a jogar: az oroszlán-metszetekkel díszített, hegyikristály-gömbfejű tárgy már a 11. században bizonyítottan a magyar királyi kincstár része volt, így ezt még István király is foghatta a kezében.
A magyar koronázási ékszerek / Fotó: becsinaplo.eu
Hogyan is nézett ki az első magyar királyi pár?
A kegyes hagyomány szerint a veszprémvölgyi apácakolostorban készült az a díszes miseruha, amit ma koronázási palástként ismerünk, a több mint ezer éves papi öltözetet ma a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik szigorú biztonsági felügyelet mellett. A palástra a királyi pár teljes alakos mását is ráhímezték, s mivel egykorú ábrázolásról van szó, azaz a királyi pár megrendelésére készült, tehát minden bizonnyal a király vagy legalább a királyné biztosan látta, ezért hiteles ábrázolásnak tekinthető. S bár a miseruha megtervezésében a királyné személyesen is részt vehetett, arra semmilyen bizonyíték nincs, hogy a készítésében is, ennek ellenére ez a legenda annyira mélyen beivódott a magyar köztudatba, hogy a kedvelt Sissi királynénak, de az utolsó magyar királynénak, Zitának is egy kicsit bele kellett hímeznie, varrnia a palástba a koronázási ünnepségen, mint előttük minden magyar királyné a hagyomány szerint.
Szent István király nemcsak politikailag és egyházpolitikailag változtatta meg és stabilizálta az országot, de gazdaságilag is: ezüstpénze, az ún. István-obulus például kontinens-szerte kedvelt és jó pénznek számított, még svédországi ásatások során is gyakran találnak ilyen kis ezüstérméket. Ha pedig államalapításról beszélünk, talán ideje lenne rögtön ezt is helyesbíteni: István király nem az első magyar államot hozta létre, hanem az első keresztény magyar királyságot, a magyar államiságnak egy korai formája, a törzsi „változat” ugyanis már Levédiában megszületett.
A palást bal oldala / Fotók: Wikimedia 
A palást jobb oldala 
A királyné a paláston 
A király ábrázolása a paláston
Apa és fia kapcsolata
Az iskolapadban, ha részletesen nem is tanultunk a tartalmából, de mindenképpen ismerjük Szent István király intelmeit a fiához, Imre herceghez címezve, ami nemcsak politikai program, nemcsak államelméleti munka, hiszen az írás első része nem is törvényszöveg, hanem a király által valóban a fiának címzett erkölcsi és gyakorlati útmutató. Nem túl valószínű, hogy valóban Szent István király írta volna, hiszen olyan teológiai és államelméleti képzettségű írásról van szó, amivel a kor uralkodói nem rendelkeztek, de a kutatók többsége egyetért azzal, hogy maguk az intelmek a 11. század nyelvezetét és elemeit tükrözik és semmi nem zárja ki, hogy valóban István király utasításai, instrukciói alapján írhatta meg a királyi családhoz közeli egyházi személyiség, talán Gellért püspök vagy Asztrik apát. A kor hasonló erkölcsi írásaitól eltérően ez megdöbbentően személyes hangvételű írás, ez is bizonyíthatja, hogy a király személyesen is részt vehetett a megfogalmazásakor. A szövegben egy királyi apa oktatja féltő szeretettel az utódául szánt fiát. Ilyen mondatokat olvashatunk benne:
„Fogadj szót, nekem, fiam, gyermek vagy, gazdag szülők sarja, akit mindenféle kényelemben dédelgettek és neveltek, de immár itt az idő, amikor nemcsak pépes ételt kell adnunk neked, mert ez puhánnyá és kényeskedővé tehet. Hanem néha karcos borral is meg kell itatnunk, hogy az ráirányítsa a figyelmedet azokra a dolgokra, amikre tanítalak, hogy általuk szebbé tehesd mind a magad, mind az alattvalóid erkölcseit, amikor majd, ha a legfőbb hatalom is engedi, utánam uralkodni fogsz.”
Minden középkori forrás alátámasztja, hogy István királynak valóban ilyen meghitt kapcsolata volt a fiával, aki ugyanakkor nem követhette édesapját a trónon.
Szent Imre herceg székesfehérvári szobra / Fotó: turizmus.szekesfehervar.hu
A nagy király kultusza
A király halála után rögtön egyébként még nem értékelték olyan pozitívan az államszervezői munkáját, hiszen számos addig megszokott törzsi rendelkezést teljesen eltörölt, megváltoztatott, új hatalmi pozíciókat hozott létre, új vezetői személyiségekkel az országban, a halála utáni zűrzavaros, trónviszályokkal teli időszak sem könnyítette meg a helyzetet. Szent László király idejében, a szentté avatás előtt viszont már egy erős, létező kultusza volt az első magyar királynak. Ugyanakkor már a szentté avatáskor nem találták meg a jobb karját, az 1038 utáni zűrzavaros időszakban több pogány megmozdulás is volt, vélhetően ezekben az időkben a fehérvári káptalan, féltve a megszentségtelenítéstől a király maradványait, kiemelte a márványszarkofágból és elrejtette a bazilika alatti sírkamrában. Talán ekkor választották le az épségben maradt jobb kezet és elhelyezték a bazilika kincstárában. Egy bizonyos Mercur nevű őrkanonok ellopta és a bihari birtokára vitte, de Szent László megbocsájthatott neki és a szent ereklye méltó megőrzésére megalapította a Szent Jobb Apátságot, és az ott kialakult település is Szentjobb lett.
A Szent Jobb / Fotó: cultura.hu
Később tovább költözött Bihar megyéből az ereklye, de aztán a törökök elrabolták, a dubrovnyiki domonkos szerzetesek vásárolták vissza, aztán Mária Terézia Bécsbe vitette, majd Budapestre szállították, de a II. világháború végén újra külföldre menekítették: Salzburgba, a háború vége után a Szent István napi körmeneten viszont már újra otthon volt. Többször is tudományos vizsgálat alá vetették: az ereklyetartóban valóban egy kb. 1000 éves férfi kéz található a szakértők szerint, és természetes módon mumifikálódott mindenféle emberi beavatkozás, balzsamozás nélkül, a korához képest pedig igen jó állapotban van. A régmúlt és közelmúlt minden fontos mozzanatát magába hordozva mintegy örök tanúként és figyelmeztetőként, nemcsak Imre, de minden magyar „atyjaként”, Istvánként és Vajkként, azaz koronaként és igaz emberként ma is int az Istennel járás, s a megtartó jó erkölcs útjára.
Forrás: Magyarország története c. dokumentumfilm-sorozat/MTVA
