Nagykároly megyei jogú város képviselő testülete Pro Urbe-díjat adományoz Kürti-Bokor Judit piarista nővérnek. A díj ünnepélyes átadására augusztus 17-én, szerdán du. 5 órakor adják át a Celestina Anya Oázisban. Az alábbiakban olvasható Poszet Anikó laudációja.
Amikor líceumi vagy egyetemi ballagáson állok és a szülők arcára nézek, éveket összeadó, millió percet látok: munkát, erőfeszítést, virrasztást, biztatást, csalódást és újrakezdést, de mindenek felett büszkeséget és örömet, hogy a gyermekből fiatal felnőtt lett, akinek sikere mögött ott áll a szülő. De azok a gyerekek, akik mellett és mögött mindez nincs, akik sodródnak, kiszolgáltatottak és peremre szorultak, az ő életükben eljön-e egy ilyen büszkeséggel teli perc? Ki áll melléjük?
Ez a feladat teljes szívet-lelket követel, méghozzá Istenhez emelt szívet-lelket, mert az emberi erő ide sokszor kevés. Judit nővér ezt vállalta, ehhez adta oda szívét-lelkét előbb Istennek, hogy aztán a rászoruló gyermekeknek adja.
Fiatal korától kezdve fogékony volt a szépség és az igazság csodálatára, örömét lelte a tanulásban, olvasásban és a tanári pályát választotta. A Temesvári Egyetemen szerzett matematika-fizika szakos tanári, majd matematikusi diplomát. Lelki vezetői segítségével meghallotta az isteni hívást és rátalált hivatására, a novíciátus következett Firenzében, ahol felkészült az Istennek szentelt életre, de szakmailag is sokat fejlődött. 2007-ben tett örökfogadalmat a Piarista Nővérek Boldog Celestina Donati által alapított szerzetesrendjében.
Nagykárolyban sokan emlékeznek a régi piarista iskolára és tanárokra, de csak reménykedtünk, hogy visszatérnek közénk a piaristák. Judit nővér és társa, Tünde nővér 2004-ben csendben érkezett és kezdett dolgozni Nagykárolyban. A szürke, rendezetlen, leromlott állapotú épületre rá sem lehetett ismerni, mikor munkájuk nyomán megújult, virágokkal, színekkel, élettel telt meg és otthonná vált. Jöttek az első gyermekek, kislányok, akiknek nem volt esélyük a jövőre és itt otthonra, családra találtak. Judit nővér 2004 és 2019 között házfőnökként vezette a közösséget. Elkötelezettségen alapuló gazdag Istenkapcsolat, mély lelkiélet az övé: Isten hiteles jeleként él közöttünk. Valódi értékeken alapuló közösséget alakított ki. Szerzetesi hivatások kibontakozását ápolta, kísérte. A Gondviselésre való, mély bizalmon alapuló bátor ráhagyatkozás jellemzi.
Miközben szerzetesintézményének életében egyre meghatározóbb szerepet vállalt, ugyanakkor részt vett a Nagykárolyban újrainduló, magyar tannyelvű Római Katolikus Líceum működésének kibontakoztatásában. Lelki programokat szervezett, segítette a kapcsolatteremtést a magyarországi piaristákkal. Vezetésével a piarista nővérek közössége tevékeny tagjaként folytatta az évtizedekkel korábban félbeszakadt gazdag piarista hagyományt nemcsak a Kalazanci Szent József templom plébánia közösségében, hanem az egész város és a környező települések szerető szívű, nagylelkű lakói között.
2009-ben szociális napközit és tanulóházat szervezett és vezetett. 2012-től a rend legfőbb elöljárójának lelki életért felelős tanácsosa lett. 2015-ben megvalósul igazi álma, a Celestina Anya Oázis, egy nagyobb, több gyermeket befogadó, család típusú otthon, a felújított egyházmegyei tulajdonú épületben. Ide már fiúkat is befogadtak. A kert, az udvar és az egész épület varázslatos hangulatú, a gyermeki lélekhez közel álló, békét sugárzó. Központjában a kápolna áll, ahol az Oltáriszentséghez naponta betérnek imádkozni és ünneplik a szentmisét.
Judit nővér mesét olvasott, biciklizni tanított, magyarázta a verset és a matek feladatot, erdei sétára vitt, imádkozni és szeretni tanított. Közben sokszor virrasztott, hivatalokba járt, vastag dossziékat állított össze, engedélyeket szerzett, pályázott, adventi koszorúkat ragasztott, iskolatáskákat pakolt be. Imádkozott, szeretett.
2019-től Olaszországban teljesített szolgálatot, házfőnök Rómában és tanácsosi feladatai mellett kinevezték a rend gazdasági vezetőjévé.
Magyarságához és gyökereihez való ragaszkodását, az abból forrásozó alkotókedvét át tudta oltani az általa nevelt gyermekekbe, jó szívvel és lelkesen ismertette meg a rábízottakkal a partiumi hagyományok gazdag tárházát. Legyen szó anyagi kultúráról (a kézműves foglalkozásokon keresztül, kirándulások szervezésén át a kiállítások megismertetéséig), vagy a szellemi kultúra kincseiről (népdalok és a néptánc megszerettetése). Az általa nevelt gyermekek az anyai, emberi, szellemi és lelki nevelést úgy itták, isszák magukba, hogy ezen közben szülőföldjükhöz is mély kötődés és élő kapcsolat alakul ki bennük.
Judit nővér egyszerre a közösségért élő, gondolkodó, tevékeny lélek, és ugyanakkor mindig megszólítható és figyelmes hallgatója és építőjellegű beszélgetőpartnere az őt megkeresőknek.
Ma már két gyönyörű épület igazolja munkáját és sok lelki épület: a gyerekek, egészen kicsitől felnőtt diplomásig, akik dolgoznak, családjuk van, akiket befogadott, nevelt, tanított, kísért. Egy ember „igen”-je mennyi életet változtatott meg.
Városunk közössége hálával tartozik neki és példaképként tiszteli.
