A peleskei Istenszülő-ikon vendégeskedett a kökényesdi görögkatolikus kápolna kisbúcsúján. A meghívott vendégszónok szentbeszédében a peleskei Istenszülő ikon történetéből kiindulva egy olyan Mária jelképről beszélt, aminek ezen az ikonon mára már csak a restaurátor által megtalált helye fedezhető fel. Arról a koronáról, amit Mária a mennyei dicsőség és a földi szenvedések jutalmaként nyert el.
„A mennyei szent városnak gyöngykapui ma felnyílnak Jézus édesanyjának, áldott Szűz Máriának” – énekkel vonultak végig a főútról, a kápolna felé vezető kisutcán, vállukon az ikonnal, a Nagypeleskéről, Kissárról, Lázáriból, Atyából busszal, személyautókkal érkező hívek. A piciny görögkatolikus kápolnánál már elkezdődött az utrenye, s gyülekeztek a hívek az esperesi központban lévő kökényesdi kápolna-búcsúra. Az érkező zarándokokat a falu parókusa, Simon István fogadta s kísérte be a cinterembe. A hívek sokasága miatt nem a templomban, hanem a bejáratnál felállított oltárnál már előző este elkezdődtek a szertartások. Az oltár mögött Fülöp Ilona főkántor-asszony vezetésével a Tiuian László, Makó Csaba, Jakab István, Fülöp Csaba, Harangozó Dániel kántorokból álló dalárda énekelte a reggeli istentisztelet ünnepi-, s a többi liturgikus szertartás énekeit. A szent liturgiát Pallai Béla nagypeleskei parókus vezette az oltárnál szolgáló helybeli Simon István, valamint Szemák Miklós csedregi parókusokkal. A templomban a gyóntatásnál a Harangozó József esperes segédkezett. A hívek számának sokaságát jelezte, hogy több mint 150 személy járult szentáldozáshoz.
Szentbeszédében a meghívott vendégszónok a peleskei Istenszülő ikon történetéből kiindulva egy olyan Mária jelképről beszélt, aminek ezen az ikonon mára már csak a restaurátor által megtalált helye fedezhető fel. Arról a koronáról, amit Mária a mennyei dicsőség és a földi szenvedések jutalmaként nyert el, ami nemcsak kezdettől fogva egyfajta kiváltság számára, de minden augusztusi Nagyboldogasszony ünnepünk Mária jelképeként, a mi mindennapjaink része is. Ezt a Jelenések könyvében, a Szent János látomásban megmutatkozó koronás, Napba öltözött asszonyt, Mária-ünnepeink alkalmával, népénekeinkben mi számtalanszor meg is énekeljük. Máriát, akit „ma ím megkoronázunk, a mennyekben mint királynőt szent trónnal jutalmazunk”, kinek fején a „a hét malaszt tündöklő csillaga, szűz homlokon, mint gyémánt korona”, mert a „Szentháromság mint királynőt dicső trónra emelte, tündöklő csillag-koronát a fejére helyezte.” Ugyanakkor arról a kapcsolatról is szólt, ami ezzel a koronával összeköt bennünket, a teremtéskor kapott emberi privilégium valamint az életünk végén elérni kívánt dicsőség koronája kapcsán.
A szent liturgia körmenettel, majd a pápai és a nemzeti himnusz éneklésével fejeződött be, a jelenlévők miroválásban részesültek, a képviselőtestület tagjai antidórt osztottak és szeretetlakomával kínálták a zarándokokat.
Pallai Béla
