Szabó Ferenc jezsuita szerzetes augusztus 6-án, Urunk színeváltozásának ünnepén a budapesti Jézus Szíve-templomban mutatta be gyémántmiséjét. Hatvan éve, 1962-ben napra pontosan ekkor szentelte pappá Brüsszelben Ferdinand Périer SJ kalkuttai érsek.
Az ünnepelttel koncelebrált Bábel Balázs kecskemét-kalocsai érsek, Varga Lajos váci segédpüspök és a jezsuita szerzetes rendtársai, élükön Vízi Elemér tartományfőnökkel.
A szentmise kezdetén Vízi Elemér provinciális emlékeztetett Szabó Ferenc kiemelkedő intellektuális szolgálatára, amit a Vatikáni Rádió magyar adásának élén végzett huszonöt éven keresztül, később pedig a Távlatok főszerkesztőjeként, könyvek, versek szerzőjeként.
A gyémántmiséjét ünneplő Szabó Ferenc hosszas kórházi kezelését megszakítva mutatta be a szertartást, kerekesszékben. Bár fizikailag gyenge, tekintetéből derű sugárzott, mint aki egyetlen pillanatra sem adja fel a gondviselésbe vetett távlatos reményét. Hálát adott a sok-sok kegyelemért, hatvan évnyi papságáért, hetven évnyi jezsuita életéért, és arra kérte a megjelenteket, „kedves barátait”, hogy ők is tegyék ezt. Egyúttal megköszönte a jelenlévőknek, hogy vele együtt ünnepelnek. ,,Ti is ajándék vagytok nekem, a barátság Isten legfőbb ajándéka” – mondta, hozzáfűzve: imádkozik azokért, akik hosszú kórházi tartózkodása idején fohászkodtak az Úrhoz a gyógyulásáért, szenvedései enyhítéséért.
Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek homíliájában elmondta: egy papnak kiemelkedő emléke az újmiséje, aztán múlnak az évek, eljut az ezüst- és az aranymiséhez, de csak nagyon kevesen érik meg a gyémántmisét. Aki ezt eléri, az elmondhatja: sok nehézség, megpróbáltatás volt az életében. „Kedves Feri, magáról a Kálváriáról jöttél ide, a kórházi ágyról, sokféle szenvedéssel a hátad mögött, ami már önmagában nehézzé teszi az emberi életet” – mondta a főpásztor. Hozzátette: mégis gyönyörű ünnephez érkeztünk, Urunk színeváltozásának az ünnepéhez, amelyen az Úr Jézus meg akarta erősíteni a tanítványait közelgő szenvedéseinek elviselésére, és ízelítőt adott nekik az üdvösségből.
A kalocsa-kecskeméti érsek felidézte: Szabó Ferenc életében az egyik szárny a teológia volt, az Isten utáni vágy, az Isten tudománya, és minden, ami ehhez kapcsolódik, így az egyháztörténelem. A másik szárnyhoz tartozik az irodalomtörténet, a költészet, a szellem embereivel való találkozás. Salamonról olvashatjuk a Királyok könyvében, hogy háromezer beszéde volt és ezerötszáz éneke. Mindenről tudott beszélni. Szabó Ferenc is ilyen. Napjainkban nagyon sok ember nem olvas el annyi könyvet, mint amennyit ő írt. A mai katolikus, idősebb és érettebb korú hívő nép pedig mindenekelőtt a rádió hangján keresztül ismerte meg a gyémántmisés Szabó Ferencet. A Vatikáni Rádiónak az a huszonöt esztendő volt a fénykora, amikor ő vezette a magyar adást. Kinyitotta az ablakot a világegyházra, a II. vatikáni zsinatra, a teológiai küzdelmekre, és az akkori elnyomott időkben – amikor Magyarországon csak nagyon korlátozott volt az egyházi könyvek kiadása – megtudhattuk ezáltal, hogy mások mit gondolnak a világról, a teológiáról, az irodalomról.
Magyarországon csak 1975-ben jelent meg a II. vatikáni zsinat okmányainak teljes kiadása, de addigra már mindazok, akik hallgatták Szabó Ferencet, megismerhették a zsinat konstitúcióit, dokumentumait, határozatait, melyeket később megpróbáltak átültetni a magyar valóságra. Később következtek a nagy teológiai eszmefuttatások, értékelések Teilhard de Chardinról, Henri de Lubacról, Karl Rahnerről, a pápák teológiájáról. Tízrészes sorozatot készített Benedek pápáról, Ferenc pápa pedig mindig szerepel a prédikációiban. Jellemző Szabó Ferencre a költészet iránti nagy vágyódás, és az, hogy a hit tanúja legyen. A teológia szerint a hitet meg lehet közelíteni szubjektív, illetve objektív módon, a tartalmát ismertetni az emberekkel. Tudjuk, hogy a hit kegyelem, de a kibontása mindig tudásból kell, hogy fakadjon.
,,A személyes hitedet is megismerjük, ha olvassuk verseidet vagy tanulmányaidat” – fordult az ünnepelthez az érsek. Péter apostolék tanúi voltak Jézus színeváltozásának a hegyen, és te is, írásaidban, megnyilatkozásaidban úgy beszélsz, írsz a hitről, mint aki tanúja vagy az egyház kétezer éves múltjának, figyelve az idők jeleire, megfogalmazva azt is, hogyan kell a hitet valóra váltani. „Te ezt tetted, ezért nagy köszönetet és hálát mondunk a jó Istennek, hogy adott neked tehetséget, élethelyzetet és módot, hogy mindezt világgá kürtölhessed a Vatikáni Rádió által.”
Két Szabó Ferenc áll előtte, tette hozzá a főpásztor. Az egyik az életvidám ember, aki gyakran idézte Babitsot: „Ne mondj le semmiről, minden lemondás halál!” „Keresztény Epikurosz vagyok” – szokta viccesen mondani. Most azt látjuk, mennyi megpróbáltatásban van részed. Ha pedig Babits Mihály szóba került, a Psychoanalysis Christiana így fejeződik be: „Szenvedni annyi, mint diadalt aratni”. Bábel Balázs hozzáfűzte: amikor az Úr Jézus lejött a hegyről, a rá váró szenvedéséről beszélt. Mit kérhet egy papi ember az élete végén? – kérdezte a főpásztor. Azt, hogy az Isten vele legyen és ő pedig az Istennel legyen. Az érsek Szabó Ferenc Hozzád tartozom (Jer 20,7–9) című versével fejezte be homíliáját.
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Fotó: Thaler Tamás
