Július 19-én reggel a Szent Péter-bazilika Magyarok Nagyasszonya kápolnájában végzett zenei szolgálat után kereste fel a Vatikáni Rádiót a Collegium Musicum Jauriense zenei együttes delegációja, akik hangfelvételt készítettek a rádió kápolnájában, majd beszélgettek többek között arról, mennyire lehet vonzó egy mai fiatal számára gregorián előtti dallamokat énekelni, hogyan tudja a hívek lelkét fölemelni Istenhez egy szép liturgia és a méltó zene: minderről Kelemen Áron OSB, Farkas Domonkos zenetörténész és az együttes egyik tagja, Dornstädter Áron beszél, a felvétel a Vatikáni Rádió oldalán meghallgatható.
Graduale Urbis címmel, a győri Szent Mór Bencés Perjelség kiadásában jelent meg a világon elsőként az énekeskönyv, amely a római egyház első évezredbeli zenei kincsét tartalmazza. A liturgiában használható praktikus összeállítást a zenetörténet iránt érdeklődők mellett azoknak a kisebb létszámú scholáknak is ajánlják, akik hiteles forrásból szeretnének nagyliturgikus énekanyagot énekelni, ugyanakkor a gregoriánnál könnyebben kézben tartható repertoárt keresnek.
Mi előzte meg a gregorián éneket?
Amikor Nagy Szent Gergely pápa megtiltotta a diakónusok énekesi szolgálatát és létrehozta a külön énekkart, a schola cantorumot, a gregorián még nem létezett, Róma ősi énekkincse szól a templomokban. Ez, akárcsak a keleti rítusok zenéje, a szöveget néhány szavas egységekre tagolta, formulakészletekből építkezett, típusdallamokat használt, szemben a későbbi gregorián ének ihletett, komponált karakterével. A 7. században a Rómába menekülő bizánci énekesek is jelentős hatást gyakoroltak az énekgyakorlat alakulására. A római liturgia ősi hangja később évszázadokon át párhuzamosan élt a gregorián énekkel, és csak a 13. században tűnt el teljesen.
A római egyház ősi énekkincse kötetbe rendezve
Az órómai énekek virágkorából alig maradt fenn írásos forrás, ezért a zenetörténet a 6–7. századot a „csend századainak” nevezi. Mindössze négy kódex őrizte meg az ősi énekeket, módszeres kutatásuk csak a 20. század második felében kezdődött meg. A győri bencéseknél évek óta zajlott a ránk maradt zenei kincs tudományos elemzése és gregorián kontrollforrásokkal történő összehasonlítása Kelemen Áron OSB irányításával, Farkas Domonkos zenetörténész segítségével. A hatalmas munkában bencés diákok és öregdiákok sora vett részt. Fáradozásuk eredményeképpen a győri bencés templom liturgiájában ismét megszólaltak a 800 éve néma énekek, most először pedig nyomtatott énekeskönyvbe is kerülnek. A Graduale Urbis praktikus, liturgikus használatra szánt kiadás, felépítése a mai liturgikus naptárhoz alkalmazkodik. Kiadói remélik, hogy a római egyház ősi énekkincsének közreadása hiteles forrásként elősegíti majd a liturgia imádságos, elmélkedő és szemlélődő karakterének újrafelfedezését is.
Az énekegyüttes története
A győri Loyolai Szent Ignác bencés templom fiúkórusa, a Collegium Musicum Jaurinense 17. századi gyökerekkel rendelkező együttes, melyet Kelemen Áron OSB alapított újra 2002-ben. Az együttes énekesei a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégium diákjai, művészeti vezetőjük 2020 szeptembere óta Bruckner Máté, állandó orgonistájuk Giczi Balázs, rendszeresen működnek együtt Soós Gábor orgonaművésszel. A liturgiákon a kórus gregoriánt, reneszánsz polifóniát énekel, mindezt – ha lehet – a lehető leghitelesebben, a régizene mozgalom filozófiájának mentén eredeti kották másolataiból.
Gedő Ágnes
Forrás: Vatican News
