Ha azt mondom dugattyú, halmazállapot, merőleges – semmi különöset nem találunk ezekben a szavakban, szinte mindennap használjuk őket, pedig ha a 19. században nem találta volna fel őket egy sokoldalú természettudós, fizikus, pap, vajon mit mondanánk ma helyette? Sőt, ha ez a tudós nem lett volna, talán nem is ismernénk a szódavizet, sokkal kevésbé lennének fejlettek a fizikoterápiás eszközeink és az első egyetemi fizika tankönyv is ki tudja, mikor íródott volna meg. A dinamóelvet pedig bizony nem Siemens találta ki először. Ezeknek a tényeknek közös nevezője Jedlik Ányos, a bencés szerzetes fizikus, születésének éppen idén van a 222. évfordulója.
Fotó: Wikimedia
A 19. század második felében dolgozó és valóban jelentős, mai mindennapjainkat is meghatározó találmányokat megalkotott magyar tudósokat szinte képtelenség felsorolni, általában a gyufa és Ford T-modell motorjának megalkotóit szoktuk emlegetni iskolákban is például, de a legnépszerűbbek lajstromának említésével sem tudnánk még csak az egynegyedét sem lefedni az említett feltalálóknak. Az Osztrák-Magyar Monarchia békeévei a kiegyezés után fellendülést hoztak az egész birodalomban gazdasági, szabadalmi szempontból is, megteremtve a lehetőségét az ezekben az időkben egyre csak szaporodó technikai és tudományos újdonságok létrejöttének. Ebben a virágzó időszakban élt és alkotott az egyik legsokoldalúbb magyar tudós, Jedlik Ányos is, aki bencés szerzetes, természettudós, feltaláló és kiváló tanár volt. Magát Eötvös Lórándot is tanította. A bencés tudós kidolgozta a dinamóelvet, szódavízgyártógépet talált fel, az első egyetemi magyar nyelvű fizikatankönyv szerzőjeként pedig több természettudományi magyar kifejezést is ő alkotott meg, így például a dugattyú, a halmazállapot, a merőleges, a tehetetlenségi nyomaték, az eredő erő, a hullámtalálkozás vagy a térfogat szavainkat.
Jedlik István néven született (az Ányost a bencés rendben vette fel) 1800 januárjában Szímőn, ami ma Szlovákiához tartozik. Érdekesség, hogy Jedlik unokatestvére volt a költőként, nyelvtudósként, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagjaként híressé vált Czuczor Gergelynek, aki maga is bencés szerzetes volt és őt is Istvánnak hívták a rendhez való csatlakozása előtt. Közösen is dolgoztak szótárszerkesztésen. Radnai Gyula, Magyarországon elismert fizikus és tanár írja Jedlik Ányosról, hogy munkájára hatással volt Louis Daguerre (a neve sokaknak a dagerrotípia fényképtípus nevéből lehet ismerős, nem véletlenül, hiszen fotográfusként gyakorlatilag ő találta fel magát a fényképet Niépce kollégájával), valamint az iskalapadból jól ismert fizikus, Faraday is. Jedliknek a felfedezéshez és a feltaláláshoz is lett volna kedve, volt is hozzá tehetsége, de pályája elején nehezen talált munkatársakat az ötletei megvalósításához, viszont sokat tanult rendtársától, Czinár Mórtól. Jedlikkel közel egyidős természetkutató fizikusról valóban nem is tudnak a történészek, viszont összebarátkozott egy bécsi egyetemi tanárral, Andreas Ettingshausennel, aki kollégájával, Baumgartnerrel működtetett közösen egy tudományos folyóiratot, Jedlik első írásai a szódavízgyártó gép kapcsán pedig ebben jelentek meg.
„Faraday 1831-ben felfedezett indukciós törvénye alapján Ettingshausen elektromágneses gépet tervezett, amelyet egy prágai konferencián mutatott be 1837-ben. Jedlik kijárta, hogy a gépből öt magyar város: Pozsony, Győr, Kassa és Nagyvárad akadémiája, valamint a pesti egyetem is rendeljen egy példányt, de előtte áttervezte Ettingshausen gépét. Kicsit megjavította: a nagyáramú és a kisáramú tekercseket közös mágnesmagon helyezte el és csökkentette a tekercspárok számát. Jobb lett, mint amit Ettingshausen tervezett és használt a bécsi egyetemen” – írja Radnai Gyula.
A bencés szerzetespap huszonhét éves korában találta fel az első elektrodinamikus, áram-áram kölcsönhatáson alapuló motort, és a forgony nevet adta neki. 1828-ban, győri tartózkodása alatt fedezte fel a szódavíz készítésének a módját. A felmerülő problémákat (például a gáz minél jobb elnyeletése) jó gyakorlati érzékkel oldotta meg, az 1820-as évek végén már ellátta a rendházat szódavízzel. Az elektromágnesesség területén is komoly felfedezéseket tett, a galvánelemek tökéletesítésével sok villamos készüléket szerkesztett vagy javított ki, tökéletesített. Később, egyetemi tanárként Pesten, kevés támogatás mellett sokszor a saját pénzéből bővítette a fizikaszertárt. Kevesen tudják, hogy a fizikoterápia is sokat köszönhet neki: 1841-ben mutatta be azt a kéttekercses, szaggatott egyenárammal táplált indukciós készüléket, amelynek nagyfeszültségű áramimpulzusaival jó eredményeket sikerült elérni idegrendszeri és mozgásszervi betegségek, izomsorvadások gyógyításánál.
Jedlik Ányos dinamója/Fotó: Wikimedia 
A forgony/Fotó: Wikimedia
1848-ban beállt nemzetőrnek: őrséget állt, árkot ásott, ott segített, ahol szükség volt rá. Megmaradó idejében egyetemi tankönyvének kéziratát rendezgette. 1850-ben saját költségén adta ki az első magyar egyetemi fizikatankönyvet Súlyos testek természettana címmel, amit később az MTA nagyjutalommal tüntetett ki. 1856-tól a villanymotor egyik feltalálójaként is számon tartják, 1858-ban pedig, az akadémia történetében teljesen szokatlan módon, a levelező tagság átugrásával azonnal rendes taggá nyilvánították. 1861-ben írta le először a dinamó elvet, azaz a világon először Jedlik Ányos ismerte fel, hogy a generátorból elhagyható az állandó mágnes, és hogy saját energiájával képes gerjesztését létrehozni és fenntartani. Erre van is írásos bizonyíték, de mivel találmánya nem vált ismertté, a dinamó feltalálását Ernst Werner von Siemens nevéhez kötjük, aki jóval később maga is feltalálta ezt az elvet és szabadalmaztatta. Érdekes, hogy 1873-ban a bécsi világkiállításon egy Siemens vezetésével működő bírálóbizottság a Haladás érmével tüntette ki Jedlik „villámfeszítő” berendezését, azaz feszültség-sokszorozóját. Miután 78 évesen nyugdíjba ment, az egyetemen a helyét egykori tanítványa, Eötvös Lóránd vette át.
Halála előtt néhány nappal ezt mondta Acsay Ferenc győri bencés papnak, amikor az utolsó szentségeket szolgáltatta ki neki: „Kedves rendtárs úr, életem hosszú volt, de a munka sohasem fárasztott. Hová kellene lennünk, ha az Isten a munkára való képességet megvonná tőlünk”.
