Kármelhegyi Boldogasszony napján, július 16-án ünnepelt a marosszentgyörgyi kármelita kolostor. A búcsúünnepet emlékezetessé tette, hogy nyolc újmiséssel ünnepeltek együtt a hívek és papok, valamint a Kármelben lakó szerzetesnők.
A nővérek énekelték az ünnepélyes vesperást
Ünnepélyes vesperással vette kezdetét a búcsúünnep du. 5 órától, amit a marosszentgyörgyi kármelita kolostor szerzetesnői énekeltek. Ezt 6-tól követte a búcsús szentmise, amelynek nyolc újmisés pap volt a vendége, ötön a fehérvári főegyházmegyéből érkeztek (Baróti Tibor, Bőjte Csongor, Mazai Tihamér, Timár József és e sorok írója), velük tartott Tempfli Máté szatmári és két váradi egyházmegyés, Blaga Antoniu és Oros Roland, valamint két diakónus, Ferencz Zsolt és Mayer Nándor is.
Megható volt ez az ünnepi pillanat, amelynek kezdetét a diakónusszentelés előtti lelkigyakorlat jelentette: a szentelésre készülők itt, a marosszentgyörgyi kármelita kolostorban Johanna Andrea nővér vezetésével lelkigyakorlatoztak. Akkor született meg az ötlet, hogy majd újmiséskent mindannyian itt találkoznak újra, a primiciák után, és közösen adnak hálát a jó Istennek, kérve a boldogságos Szűz anyai pártfogását életükre és szolgálatukra.
A búcsú szónoka Oros Roland volt
Az ünnepi búcsús szentmise főcelebránsa Mazai Tihamér borszéki újmisés, az ünnepi szónok pedig a tasnádi Oros Tibor-Roland volt. A szentmise olvasmányairól elmélkedett. Ezek azok a kulcsok, amelyek segítenek kinyitni szívünk ajtóját, amelyek által Istennel talkozhatunk, mondta. Mi szakítjuk el saját magunkat Istentől, majd a vigasz és megnyugvás óráiban keressük Istent, szükségünk van az ő segítségére. És ő ott van mindig a szükség óráiban. Jó lenne nem csak a szükség órájában hozzá fordulni! A mi Istenünk nemcsak a szükségek Istene, hanem az élet Istene, mondta az újmisés szónok. Az életünket Isten teszi élhetővé. Akkor tudunk önmagunk lenni, amikor Isten társaságában vagyunk, személyes életünkben ezért jó törekedni arra, hogy az életet gyarapítani, szépíteni tudjuk azok körében, akik mellett élünk!
A szentmise végén a helyi plébános, Baricz Lajos verssel köszöntötte az újmiséseket, mégpedig az erre az alkalomra írt szép szerzeményével.
Kerekes Péter
