A késő gótikus festészet egyik jelentős egyéniségének sajátossága, hogy személye ismeretlen. Mindössze szignója (M. S.) az, amely segítségével megnevezheti őt a művészettörténet. A magyarországi festészet ezen kiváló alkotójának stílusát valószínűleg itáliai művészek csiszolták, mivel ennek sajátosságai észlelhetők alkotásain. A művész kiemelkedik a realisztikus ábrázolásban, és munkássága pontos anatómiai ismeretekről is árulkodik. Ezúttal egy olyan alkotást szeretnénk bemutatni, amely Mária és Erzsébet találkozását szemlélteti. Amikor Mária megtudta, hogy világra fogja hozni a Megváltót, arról is értesült, hogy rokona, Erzsébet is gyermeket vár, ezért elindult, hogy fölkeresse. M. S. Mester a két állapotos nő örömteli találkozását mutatja be.
A táblakép hársfa alapra készült, tojástemperával, 1506-ban. A képen megjelenő virágok gazdag szimbolikával bírnak. A kék írisz nemcsak a szűzi anyaságot, hanem egyúttal Mária fájdalmát is szimbolizálja. A pünkösdi rózsa szintén Mária szimbóluma. A szamóca levele a Szentháromságot, a virágja Krisztus öt sebét, a gyümölcse pedig a vérét szimbolizálja.
M. S. Mester: Mária látogatása Erzsébetnél
A festményen megjelenik a gótikára jellemző kontraposzt testtartás ábrázolása. Mária alakja S vonalat ír le, ahogyan Erzsébet felé fordul. A derekán aranyövet visel, amely áldott állapotára utal. Rózsaszín ruhája a lelkében jelen lévő örömet, a kék palástja pedig Isten jelenlétét fejezik ki. Erzsébet meghajolva finoman felemeli Mária kezét és csókkal illeti. Ezen gesztus nemcsak a gyengéd szeretetet, de a nemsokára megszülető Messiás előtti hódolatot is kifejezi. Mindkét alakon a drapériák finoman követik a testek vonalát, és egyfajta lágyságot, ugyanakkor dinamikát tükröznek. A dekoratív ábrázolásmód célja elsősorban nem a valóság hű visszaadása, hanem a két áldott állapotban lévő nő lelkivilágának és a gyermekek jövőjének a bemutatása, előrevetítése egy gazdag szimbólumvilágon keresztül.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2022/27-es számában.
