„Kísérni kell a családokat a házasságkötés után is” – emelte ki a temesvári megyés püspök a Családok X. Világtalálkozója kapcsán, a Vatikáni Rádiónak adott interjújában. Pál József Csaba a romániai püspöki konferencia családreferenseként vett részt és vezette a romániai küldöttséget a vatikáni rendezvényen, amelyet június 22-26. között tartottak.
Az idei családtalálkozót innovatív jellegűnek hirdették meg a Vatikánban. Az elméleti, teológiai kongresszus mellett, a gyakorlatiasságra is nagy hangsúlyt fektettek. Pál József Csaba elmondta: az eddigi konferenciák dokumentumai, anyagai, könyvei most gyümölcsként jelennek meg. A világ minden részéről családok érkeztek és tartanak előadásokat, sok tapasztalatot osztanak meg arról, hogy miként élték meg eddig a családi életet és sok család reménységet kapott az elhangzottakból, az egyház megújulása szempontjából is. Az első napon előadást hallhattak a résztvevők, majd néhány család tanúságtételét arról, hogy a család a plébániának nem egy melléklete. A plébánia ne csak magára koncentráljon, hanem segítse a családokat, hogy családegyház legyenek. A család lényegében két központú: család és egyházi közösség alkotják. Nagy segítség a plébániának, ha a családok így élnek, és a családoknak nagy segítség a plébánia. Ez volt az egyik lényeges pont – mutatott rá beszámolójában a temesvári püspök.
„A családok nemcsak tárgyai az evangelizációnak, hanem ők maguk is evangelizálnak. Sok helyen még gyerekcipőben jár ezen a téren az egyház, de ebbe az irányba kell elindulni: a család szépségét, értékét valamilyen szinten felszínre hozni, és segíteni őket, hogy tényleg evangelizálók tudjanak lenni. Nyilván nem annyira csak a szóval, hanem azáltal, ahogyan az ő gyerekeik, a nagyszülők és a család többi tagjai is magukba szívják a családnak a hitét és életét. Nagyon fontos az, hogy a családban nemcsak a kimondottan vallásos dolgokra koncentrálnak, hanem az evangélium a család egész életét áthatja és ettől lesz a család szent, ahogyan ezt a világtalálkozó témája is jelzi: s család út az életszentség felé. Bemutattak konkrét példákat is szentté avatott családokról és a családtagjaikról, hogy hogyan élték meg ezt a kisugárzást” – magyarázta a főpásztor.
Odafigyelni a házasságkötés után is
„Korábban a fiatalokat próbáltuk felkészíteni a házasságra, három szakaszban: távoli, közeli és nagyon közeli felkészítéssel. Miután megvolt a házasságkötés, elég sokszor magukra hagytuk őket. A világtalálkozón erősen hangsúlyozták, hogy kísérni kell a családokat azt követően is legalább 5-10 évig, utána pedig kísérni azokat a családokat, amelyek problémákkal küzdenek. Előfordul, hogy esetleg olyan gyermekük született, akit nehezebb nevelni vagy a család a válás szélére jutott, talán el is váltak. Fontos, hogy ők is megérezzék az egyház anyai szeretetét. Szinte az összes tanúságtételből az rajzolódott ki, hogy ezeket a családokat, amelyek sérültek vagy nehézségekkel küszködnek, a közösségük, a plébániai vagy a mozgalmuk közössége, illetve a családcsoportjuk segítette, hogy talpon maradjanak” – részletezte Pál József Csaba, akinek személyes tapasztalata az is, hogy a családok nem tudnak megállni önmagukban vagy csak nagyon ritkán, hogy élő hittel tudják igazán megélni a családi életét és tudják nevelni a gyerekeiket ilyen szinten. Úgy fogalmazott: az egyházhoz tartozás nem csupán formalitás. Nem elég, hogy tudják, hogy az egyház szereti őket, ezt meg is kell érezniük. Az egyház anyai szeretetét konkrét személyeken, családokon keresztül kell éreztetni velük.
Az a kérdés is felmerült a családtalálkozón, hogy ezeket a családokat ki vezeti, ki kíséri, amikor egyre kevesebb a pap. Természetesen a papok segítik, impulzusokat adnak, szentségekkel látják el őket, de a családok is segítik a családokat. Azok a családok, amelyeket korábban kísértek, szívesen kísérnek most újabb családokat. Ezért kell a bátorság, hogy akár kevés családdal is elkezdődjön ez a tevékenység és reménykedni kell abban, hogy ez megsokszorozódik.
Újraházasodottak
„Nagyon fontos a különféle helyzetekben levő családokra odafigyelni, az újraházasodottak felé is fordulva. Nemcsak úgy, hogy ezek a családok ott vannak valahol, hanem velük is meg kell éreztetni az egyház szeretetét. Egy paraguayi család tanúságtételéből derült ki, hogy ezek a családok eltávolodtak az egyháztól, de éppen a családközösség által újra közel kerültek hozzá, a gyerekeik most katekézisre járnak, ők maguk is szerepet vállalnak az egyházban, különböző tevékenységekben és boldogok, hogy újra megtalálták a közösséget, az egyház közösségét és ők azok, akik leginkább tanúságot tesznek a család szentségéről. Elmondják, hogy ha megismerték volna ezt a közösséget, valószínűleg az első házasságuk nem ment volna tönkre. Ezáltal a negatív tanúságtétellel is sokat segíthetnek. Tehát a családnak minden fázisán végigtekintett ez a konferencia és segíti mindegyiket abban, hogy igazán keresztény életet és közösséget tudjanak élni” – állapította meg a temesvári püspök, mint a világtalálkozó legfontosabb üzenetét.
Nagyobb hangsúlyt kaptak az egyházi mozgalmak is a családtalálkozón a megelőző, dublini világtalálkozóhoz képest. A főpásztor kiemelte: az egyház most a maga bölcsességével felkarol minden közösséget, mozgalmat, egyesületet, ami közösséget hoz létre, mert az emberek különfélék és mindenki más közösségben, módon találja meg az utat Jézus Krisztushoz, mert végső soron ő az, aki az erőt és az örömöt adja a családoknak. Hozzátette: Romániából nagy küldöttség érkezett, összesen 42 személy, amelyből 20 szülő, 19 gyerek, két pap és a főpásztor, de minden egyházmegye képviseltette magát. A püspök hozzáfűzte: a hazatérő családok, akikkel otthon is találkozókat szerveznek majd, segítenek, hogy ezt az újnak tűnő ekkleziológiát, aminek a kezdetét inkább érezhető, mint látható, a gyakorlatba lehessen ültetni az egyházmegyékben.
Nincs ideális család, csak normális család
„A találkozón alkalmazott tanúságtételek módszere régiónk családjainak kissé idegenszerűek, de pozitív tapasztalat volt számukra, hogy őszinte hangon a nehéz helyzeteket is megosztották a tanúságtevők, ami hasznos más családok számára is. A tanúságtétel azért jó, mert nem az elméletről szól, hanem magáról az életről, hogy a keresztény élet hogyan valósult meg egy vagy több család életében. Ezt fontos gyakorolni és segíteni egyházmegyéinkben, plébániáinkon. Először csak félénkebb, kisebb tanúságtételek lesznek, de ezáltal megtanulják a családok, hogy érdemes jó döntéseket hozni az egyházban, mert ez segíthet másokat is” – hangsúlyozta Pál József Csaba temesvári püspök. Kiemelte, hogy nincs ideális család, csak normális család. A találkozón a családok megtettek egy szép lépést előre valamilyen területen és lehet, hogy nincs minden területen megoldva minden és nem is lesz, de az általuk elért szép lépést elmondhatják és azzal segíthetnek másoknak is. El lehet és el is kell mondani, hogy egy adott családnak mi működött az életében és mi nem, amit mások megfogadhatnak vagy éppen ellenkezőleg.
A Családok X. Világtalálkozóján tartott szentségimádás kapcsán a temesvári püspök emlékeztetett a hit örömteli átadására, hangsúlyozva: „örüljünk annak, hogy Isten jelen van az életünkben, hogy megláttuk, mit tett életünkben és ezt fejezzük ki örömmel, akkor is, ha sok szenvedés is volt közben. Fontos, hogy az örömünket a hit szempontjából tovább tudjuk adni.”
Forrás: Vatican News
