Június 14-15-én a csíksomlyói Jakab Antal Házban a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Papi Továbbképzési Program újabb rendezvényére került sor, melynek célja a lelkipásztori hétköznapokban gyakori lelki, segítő beszélgetések vezetésére vonatkozó képességek fejlesztése volt.
A „bábáskodó” beszélgetésvezetés képzést A segítő beszélgetés alapelvei és gyakorlata a pasztorációban a Viktor E. Frankl-i egzisztenciaanalízis és logoterápia fényében alcímmel hirdették meg, és bár első látásra ez talán igencsak elvontnak és bonyolultnak tűnhet, mégis nagy érdeklődés övezte a témát, rövid időn belül betelt a részvételi keret. A logoterápia (a logosszal, az értelmesség keresésével és megtalálásával összefüggő, és ezen az úton gyógyító), más szóval értelemközpontú terápia fontos eszköz lehet a pasztorációs munkában, az ilyen jellegű lelkipásztori segítő beszélgetések szakszerű, eredményes vezetéséhez kaptak e képzésen útmutatást az érdeklődők.
Dr. Vik János habilitált egyetemi docens, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának dékánja a téma szakértőjeként mély belelátást tudott a résztvevő lelkipásztorok számára közvetíteni az emberről alkotott képük csiszolását, valamint az életvezetési tanácsadás módszertanát illetően. A képzésvezető pap-tanár szerint „az emberképünk nagy mértékben befolyásolja annak módját, ahogyan kezeljük a másik embert, amikor papként dolgunk van vele. Teljes összhangban a bibliai antropológiával, célunk időszerűen konkretizálni annak az állításnak a következményeit, hogy a személy, akivel éppen dolgunk van, leginkább abban érdekelt, hogy lehetőleg minden pillanatban értelmét lássa annak, hogy él. Papként örömében, ám talán még gyakrabban szenvedésében kísérjük a konkrét személyt. Célunk olyan módszerek elsajátítása, amelyek segítségével a szenvedő embert szakszerűen bábáskodva, azaz a kérdezés művészetét gyakorolva támogathatjuk abban, hogy saját erőforrásait mozgósítva és egyéni értékrendjét figyelembe véve tudjon változtatni azon, amin kell és lehet, és/vagy tudja elfogadni azt, ami megmásíthatatlan az életében.”
A képzés során a Viktor E. Frankl (osztrák neurológus és pszichiáter, a logoterápia, az egzisztenciaanalízis, a pszichoterápia „harmadik bécsi iskolájának” egyik megalapítója) életműve tükrében feldolgozott tematika elméleti körbejárását, az interaktív előadásokat problémacsoportok és konkrét esettanulmányok részletes elemzése, valamint a beszélgetésvezetés művészetének szerepjáték formájában való begyakorlása egészítette ki.
A tartalmas másfél nap maradandó élményekkel gazdagította a jelenlevőket, egyrészt fontos felismerések, rácsodálkozások és rádöbbenések születtek sokukban lelkipásztori munkájukat, valamint személyes emberi hozzáállásukat illetően, másrészt a papi/testvéri közösségben együtt megélt idő mindannyukat megerősítette és lelkesítette. Nem mellékes talán az élmények sorában megemlíteni azt is, hogy a csapat „történelmi esemény” részesének érezte magát, hiszen együtt szurkolva-izgulva-örvendezve voltak tanúi (az angol–magyar Nemzetek Ligája-mérkőzést követve) a magyar labdarúgó-válogatott sporttörténelmi négygólos győzelmének.
Frankl meglátása szerint az ember nem azért van, hogy létezzen, hanem azért, hogy változzék – akárcsak a többi, ez a képzés is változást, fejlődést eredményez az érdeklődő lelkipásztorok személyes életében és papi szolgálatában, akik ezt „továbbadják”: a rájuk bízottakat „szakszerűen bábáskodva” támogatva, segítve a változásban.
Kép és szöveg: Dávid Tünde
